DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltoztatás óta hazánkban a jogalkotás hatalmas kihívásokkal került szembe. A jogi normáknak egyrészt a változó társadalmi-gazdasági körülményekhez, másrészt az európai követelményrendszerhez történő igazítása új jogszabályok tömegének megalkotását kívánta. Ennek keretében a polgári perrendtartásról szóló törvény is számtalan módosításon esett át. A módosítások legfőbb célja szinte minden esetben a polgári peres eljárások gyorsítása és a jogorvoslati rend korszerűsítése volt.
Az új szabályok megalkotása során figyelembe kellett venni azt is, hogy az Európa Tanács miniszteri bizottsága az elmúlt évek során több ajánlást fogadott el a bíróságok túlterheltségének megszüntetésére, a bírói munka csökkentésére és a polgári eljárások egyszerűsítésére. Több ajánlás hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatás lassúsága, a bírósági ügyhátralék jelentősen sérti a hatékony és tisztességes igazságszolgáltatáshoz való jogot. A miniszteri bizottság által a tagállamok részére meghatározott, az igazságügyi politikájukban érvényesíthető elvek átvétele és az ennek megfelelő jogintézmények bevezetése, a javasolt intézkedések megtétele hazánkban folyamatosan történik.
Tisztelt Ház! Az eddig megtett lépések a polgári eljárások korszerűsítése, az eljárások gyorsítása, egyszerűsítése irányában a polgári perrendtartás szinte valamennyi területét érintették. Ezek részletes felsorolásától most idő hiányában eltekintenék.
E módosításokat követően most a rendkívüli jogorvoslat, vagyis a felülvizsgálat rendjének korszerűsítése van napirenden. A felülvizsgálat intézménye mindig is a polgári perjogi kodifikációs tanulmányok egyik legvitatottabb és legtöbb érdeklődést kiváltó kérdése volt. Kezdetben a jogegység megteremtésére szolgált, majd fokozatosan az egyéni jogvédelemnek is eszközévé vált.
A rendszerváltoztatást megelőzően a polgári perrendtartás nem tartalmazta e jogintézményt, azt az 1992. évi LXVIII. törvény iktatta be újra a Pp. rendszerébe, az 1952 előtt érvényesülő modelltől némiképpen eltérő koncepció alapján. Ma a felülvizsgálati kérelem olyan, csak jogszabálysértésre alapítható, alanyi jogon igénybe vehető rendkívüli jogorvoslat, amelynek elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság orvosolja a jogsérelmet a peres felek viszonyára is kiterjedő hatályú határozatában.
Ennek két módja van. Ha a szükséges adatok rendelkezésre állnak, megváltoztatja az ítéletet, ha nem, megsemmisíti és új eljárásra visszaadja az ügyet. A felülvizsgálat azzal, hogy alapvetően csak jogkérdésekben biztosít döntési jogot, a jogbiztonságot és a jog továbbfejlesztését szolgáló fontos jogintézmény. Bár a felülvizsgálatra vonatkozó szabályok korábban többször pontosításra kerültek, a jogintézmény jelenlegi formájában ennek ellenére nem felel meg a jogalkotó által kitűzött céloknak. A felülvizsgálatot ugyanis a jogkereső állampolgárok harmadik bírósági fórumnak tekintik, amelynek következtében az ítéletek jogereje gyakran bizonytalanná válik, és a Legfelsőbb Bíróság munkaterhe is jelentős mértékben növekedett. Mindez szükségessé tette a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó szabályok újragondolását.
Tisztelt Országgyűlés! Ismert, hogy a felülvizsgálat szabályainak koncepcionális megváltoztatására már az 1997. évi törvénymódosítás is kísérletet tett. E szabályozás lényege az volt, hogy ha a felülvizsgálati kérelemben vitatott követelés a 200 ezer forintot nem haladta meg, felülvizsgálati kérelmet csak akkor lehetett előterjeszteni, ha azt a Legfelsőbb Bíróság külön határozattal megengedte. A törvény rögzítette azokat az eseteket, amelyek fennállásakor az engedély megadása kötelező volt.
Bár a szabályozás elve helyes volt, alapvetően helyesnek tekinthető, az így kialakult eljárási rend lényegében megkettőzte a Legfelsőbb Bíróság feladatát, mivel az engedély kérdésében való döntéshez teljes egészében át kellett tekintenie az ügyet. Ezért az új rendszer összesen két évet élt meg.
2000. január 1. napjától az újabb módosítás már csak a vagyonjogi ügyekben állapított meg egy abszolút kizárást jelentő értékhatárt 500 ezer forint összegben. Ez a látszólag praktikus új szabályozás elsősorban azért aggályos, mert a felülvizsgálat jogalkotói megengedése körében nem a követelés értékének, hanem a jogalkalmazás egységességéhez fűződő igénynek kell irányadónak lennie.
Mindezekből kiindulva leszögezhető, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a jogalkotónak akkor lehet és kell biztosítania, ha a konkrét eljárás keretében hozott jogerős határozat a jogvita érdemi része vonatkozásában törvénysértő és a jogegység biztosítása vagy a joggyakorlat továbbfejlesztése szempontjából a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amelyben a legfőbb bírói fórum állásfoglalása szükséges és egyben arányos lépésnek minősül.
Az új szabályozásban a jogerőnek és a jogbiztonságnak kellő súlyt adva a felülvizsgálatot csak kivételes esetben kell lehetővé tenni, olyan szempontrendszert kialakítva, ami minden pertípus esetében érvényesíthető. Azokat az eseteket, amikor a felülvizsgálatra valamely okból nem kerülhet sor, az eljárási törvényben kell meghatározni. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat ezen elveket szem előtt tartva készült el.
Tisztelt Országgyűlés! Az új szabályozás célja most is a perek ésszerű időn belül történő jogerős befejezésének elősegítése. A felülvizsgálatnak ezért a polgári perben csak akkor van helye, ha a formális jogbiztonságnak, illetve a jogerőnek a korlátozására a szükségesség, arányosság alkotmányos tételét alkalmazva kerül sor és ennek biztosítására a törvény megfelelő garanciákat ad.
A törvényjavaslat a hatályos szabályozáshoz képest jelentős koncepcionális módosításokat tartalmaz. Így a felülvizsgálati kérelem benyújtásához a jövőben nem elegendő csupán jogszabálysértésre hivatkozni, szükséges lesz az is, hogy a jogerős határozat az ügy érdemére kiható módon legyen jogszabálysértő. A törvény segítséget nyújt a bíráknak annak eldöntésében, hogy vajon mi nem tekinthető az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek. Ha ilyen nem állapítható meg ugyanis, a felülvizsgálat szóba sem jöhet. A törvényjavaslat szerint nem tekinthető ilyennek például az a jogszabálysértés, amely a jogerős határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelező részének meghozatala során történt.
A törvény nem ad taxatív felsorolást, csak a legtipikusabb esetek említése történik meg. A felülvizsgálati kérelem benyújtásának azonban csak egyik feltétele, hogy a jogerős határozat az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő legyen. További feltétel, hogy a bíró a határozat meghozatalakor kötelezően alkalmazandó jogegységi határozatot figyelmen kívül hagyjon, vagy hogy a joggyakorlat továbbfejlesztése az ügy kapcsán felmerült elvi jelentőségű jogi kérdésben a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását tegye szükségessé. A hatályos szabályozással egyezően a felülvizsgálati kérelem a jövőben azon érdemi végzések esetében is benyújtható lesz, amelyek a felsorolt feltételeknek megfelelnek, azonban a korábbiaktól eltérően a törvényjavaslat kizárja az egyezséget jóváhagyó végzés elleni felülvizsgálatot. A törvényjavaslat változatlanul meghatározza a felülvizsgálatból kizárt ügyek körét is, azzal az új elemmel, hogy a jövőben az összes ilyen esetet csak és kizárólag a polgári perrendtartásról szóló törvény tartalmazhatja.
(8.10)
Mivel a felülvizsgálat lehetősége kiterjed a nem peres eljárásokban hozott határozatokra is, e körben a törvény felsorolja azokat a nem peres eljárásban hozott érdemi határozatokat, amelyek ellen nincs helye felülvizsgálatnak.
Koncepcionális változást jelent a szabályozásban, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalmi megvizsgálását a jövőben a Legfelsőbb Bíróság nem tanácsban végzi. A hatályos szabályozás szerint ha a kérelem megvizsgálása során formai hiba található, a tanács elnöke, tartalmi hiba esetén pedig a Legfelsőbb Bíróság tanácsa dönt. A tervezett szabályozás alapján mind a formai hibák kiküszöbölését, mind pedig az előzetes tartalmi vizsgálatot a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája mint egyes bíró végzi el. A feltételek fennállásának vagy fent nem állásának jó része egyszerűen megállapítható. Az egyes bíró nem külön erre a feladatra kijelölt bíró lesz, hanem akár az ügy elbírálására illetékes tanács bírája is lehet, aki - ha a felülvizsgálati kérelmet nem utasította el és a felülvizsgálati eljárásra sor kerül - az ügy előadó bírájává válhat. A jövőben tehát a bírósági tanács a Legfelsőbb Bíróságon már csak olyan ügyben ül össze, amelyben az előzetes vizsgálatot lefolytató bíró úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati ok fennáll.
Jelentős újdonsága a javaslatnak - és ez is nyilvánvalóan a perek ésszerű határidőn belül való befejezése irányába hat -, hogy az előzetes bírói vizsgálatra a javaslat tehát törvényi határidőt állapít meg. Ez a felülvizsgálati kérelemnek a Legfelsőbb Bírósághoz való érkezésétől számított 60 nap, amely az esetleges hiánypótlásra engedélyezhető 15 nappal meghosszabbodhat. Új szabály, hogy a felülvizsgálati eljárást a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat elrendelésétől számított hat hónapon belül folytatja le. Mind az egyes bíró, mind pedig a Legfelsőbb Bíróság tanácsának eljárására előírt ügyintézési határidőket csak 2003. január 1-jétől kell alkalmazni, így a javaslat kellő felkészülési időt biztosít a Legfelsőbb Bíróság részére.
Tisztelt Országgyűlés! Az eljárások ésszerű időn belül történő befejezéséhez, illetve a jogerőhöz fűződő érdekkel egyenrangúan fontos szempont, hogy a felek garanciális jogait a törvény megfelelően biztosítsa. Ennek egyik eszköze, hogy a felek jogait és kötelességeit érintő rendelkezéseket magában a törvényben kell elhelyezni. A törvényjavaslat ezért a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 123/1973. számú IM-utasításból - amelyet szakmai körökben röviden Büsz.-nek emlegetnek, és a jövőben én így fogom - a javaslat átemeli azokat a szabályokat, amelyek közvetlenül érintik a feleket, illetve a bírósági eljárással érintettek garanciális jellegű jogaira, ezek feltételeire és korlátaira vonatkoznak, vagy pedig a jogok érvényre juttatásának szabályait állapítják meg.
Ezek a következők: a törvényjavaslatban ekként végrehajtott módosítások egyik csoportját a jegyzőkönyvre vonatkozó rendelkezések adják. A módosítások kisebb része a jegyzőkönyv teljességét biztosító kiegészítő rendelkezéseket tartalmazza, nagyobb része pedig a jegyzőkönyv kijavítására, továbbá a hangfelvétel útján rögzített jegyzőkönyv írásba foglalására vonatkozó szabályokat iktatja be.
A Pp. rendelkezései jelenleg nem tartalmaznak rendelkezést az eljárás során keletkezett iratok elvesztésének vagy megsemmisülésének esetére. Az erre vonatkozó szabályokat eddig kizárólag a Büsz. tartalmazta, éppen ezért szükséges volt e szabályok törvényi szintre emelése. A javaslat kiegészítő jellegű szabályokat tartalmaz azokra az esetekre, amikor a bíróságnak saját területén kívül megkeresés útján kell valamely eljárási cselekményt foganatosítani. Így pontosan meghatározza azokat az adatokat, amelyeket a megkereső bíróságnak a megkeresett bírósággal közölnie kell, illetve 15 napos elintézési határidőt állít fel a megkeresés elintézésére.
Eddig szinte kizárólag a Büsz.-ben kerültek elhelyezésre a jogerő megállapítására vonatkozó szabályok is. Tekintettel arra, hogy ezeknek a rendelkezéseknek a felekre is kiható hatálya van, törvényben történő elhelyezésük elengedhetetlen. Új rendelkezés ebben a körben - amely gyakorlati szakemberek javaslatára épült be a törvényjavaslatba -, hogy a jövőben a bíróság a jogerőről minden esetben értesíti az érdekelteket.
Tisztelt Országgyűlés! Az elkészült törvényjavaslat mind a polgári eljárások ésszerű határidőn belül történő befejezésének, mind a jogorvoslat korszerűbb rendjének, mind pedig a bírósági eljárással érintett felek garanciális jogainak biztosítására vonatkozóan - meggyőződésem szerint - megfelelő szabályozást nyújt. Ennek fényében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a javaslatot elfogadni szíveskedjék.
Köszönöm a figyelmüket.
