DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon rövid leszek. Két módosító indítványhoz, a saját két módosító indítványomhoz szeretnék egy-két gondolatot hozzáfűzni.
Először a 4. számú módosító indítványról szólnék, amely, belátom, nem kardinális jelentőségű: 15 napos határidő helyett 30 napos határidőt javasoltam, meg is mondom, hogy miért. Úgy gondolom, hogy ha egy államigazgatási szervhez fordul az országgyűlési biztos, akkor egyáltalán nem biztos, hogy az az államigazgatási szerv rögtön olyan helyzetben van, hogy 15 napon belül képes a válaszadásra; iratoknak utána kell nézni, elő kell bányászni azokat az irattárból vagy más módon hozzáférni. Az államigazgatási szervek be vannak állva egy 30 napos általános államigazgatási határidőre. Én speciel nem értem azt a megkülönböztetést, ami mondjuk, köztem és az országgyűlési biztos között van, attól függően, hogy ki fordul az államigazgatási szervhez: ha én fordulok hozzá, akkor az államigazgatási szervnek joga van 30 napos határidőn belül válaszolni, ha az országgyűlési biztos fordul hozzá, akkor 15 napos határidőt lehet a részére megszabni. Úgy gondolom, ez kilóg az államigazgatási szervekre vonatkozó egységes szabályozásból, nincs tehát különösebb, kardinális jelentősége, de egyszerűen megtör egy jogelvet, és kilóg ebből az egységes jogi szabályozásból. (Dr. Wiener György visszatér az ülésterembe.)
A másik javaslatomnál, úgy érzem, már több probléma adódhat, ez pedig a 15. számú módosító indítvány. Ebben azt javasoltam, hogy: "Ez a törvény a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba, rendelkezéseit - és itt jönne az újdonság - a hatálybalépést követően az országgyűlési biztoshoz érkező kérelmekre induló eljárásokban kell alkalmazni." Magyarán: én kizárnám ennek az előterjesztésnek a folyamatban lévő eljárásokra való alkalmazhatóságát, azt is megmondom, hogy miért.
Tekintettel arra, hogy megváltozik azoknak az anyagoknak, azoknak az iratoknak a köre, amelyekbe az országgyűlési biztos a jövőben, ha elfogadásra kerül a törvény, betekinthet, a folyamatban lévő ügyekben gondot okozhat, ha a törvény hatálybalépése előtt betekinthetett olyan anyagokba, amelyekbe a hatálybalépés után már nem tekinthetne be. Ez esetben felhasználhatja-e az országgyűlési biztos a legálisan még megismert, de a vizsgálat lezárásakor már nem megismerhető adatokat? Ha már nem használhatja azokat fel, akkor a hozzá forduló panaszosnak kénytelen a teljes valóságnak nem megfelelő választ adni, nem tárhatja fel a teljes valóságot, hiába ismerte meg az adatokat, amikor még erre a most hatályban lévő jogszabály engedélyt adott, mert mire az eljárás lezárul, arra már nem hivatkozhat, azt nem lehetne megismernie.
Ezt a problémát oldhatná meg az - és azt hiszem, megint csak nem elvi kérdésről, hanem inkább gyakorlati kérdésről van szó -, hogy csak a törvény hatálybalépése után az országgyűlési biztoshoz érkező esetekre lehessen alkalmazni. Ez kizárhatná azt a problémát, hogy az országgyűlési biztos a törvény miatt esetleg félre kell hogy vezesse a hozzá fordulót, hiszen a megismert, de most már nem megismerhető iratokról semmiféle felvilágítást nem adhat az ügyfelének, a hozzá bizalommal fordulónak.
Az alkotmányügyi bizottságban a kormány képviselője nem támogatta, tehát most sincs különösebb illúzióm, hogy a kormány képviselője támogatni fogja ezt a javaslatot, de azt hiszem, ha végiggondolják azt a problémát, amit ez okozhat - ismerve az országgyűlési biztosokhoz benyújtott panaszok, ügyek nagy számát -, látni fogják, hogy elég jelentős problémahalmazt lehetne megoldani ezzel a módosító indítvánnyal.
Köszönöm figyelmüket.
