SÁGI JÓZSEF
SÁGI JÓZSEF
SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csizmár Gábor képviselőtársam hosszúra nyúlt fejtegetése úgy kezdődött, hogy politikailag semleges kérdéskörről van szó, oktatási szaktörvényről van szó, amelyben elvárható, hogy konszenzus alakuljon ki, illetve sokszor emlegette a kompromisszumkészséget, amit a kormánypárti képviselők és a kormány is megfogalmazott, és ők is egyetértettek volna ezzel. A képviselő úr nem volt még akkor a teremben, amikor azt mondtam Szabados Tamás képviselő úrnak, hogy tettem erre kísérletet, de önök sem voltak azok, akik támogatták volna néhány módosító indítványomat a bizottsági vita során, kompromisszumos javaslataimat sem támogatták még önök sem. Ezek után nehezen értelmezem, hogy ez a "kompromisszum" szó vajon mit jelent az önök számára.
Ugyanakkor elhatároztam, hogy nem kívánok reagálni egyetlen provokatív megjegyzésére sem. Volt néhány ilyen, de azt gondolom, hogy tárgyilagosan tudunk beszélgetni egymással most is.
Én, önnel ellentétben, képviselő úr, látom a kompromisszum lehetőségét most is. Az államtitkár úrral is egyeztettem, a minisztérium munkatársaival is próbáltam egyeztetni, és megcsillantották a lehetőséget előttem érvek hatására, érvek súlya alatt, hogy igenis megnyílik néhány olyan kompromisszumos kérdéskörben az út a megegyezésre, amelyet ön felvetett, képviselő úr. Ezért kérem, hogy ilyen sommás kijelentésekre ne ragadtassa magát, amiket most a végén mondott; meglátjuk még a bizottsági ülésen, hogy mit fogad be a kormány a javaslatokból.
Most kimondottan csak egy-két kérdéskörről szeretnék beszélni, nem akarok olyan hosszasan fejtegetni semmit sem, mint ön, képviselő úr. Mégis mindjárt azzal a dicsérettel kell kezdenem, amit önöknek szánok. Ez a társaságiadó-kedvezményre vonatkozik, amit önök hoztak be módosító indítványként a bizottságba elénk, és mi megszavaztuk. Úgy gondolom, hogy nagyon hasznos javaslatról van szó, aminek talán valóban nincs olyan jelentős költségvetési vonzata, hogy ne lehessen megszavazni, megtámogatni. Ebbe az irányba mindenképpen érdemes haladnunk, mert így lehet érdekeltté tenni a gazdasági társaságokat. Ez tehát mindenképpen olyan javaslat, amelyet támogatunk.
Én magam is adtam be módosító indítványt arra - és e mellett még mindig tovább érvelnék -, hogy hogyan lehetne a törvény hatálya alá vonni köztestületeket, közalapítványokat. Bízom benne, hogy a kormányzat figyelmét nem kerüli el az a fajta érvelés, érvrendszer, amit mondtunk nekik, és amit megfogalmaztam magam is a bizottsági ülésen, illetve a módosító indítványokhoz adott indoklásban.
Ugyancsak ilyen szerepet szánok a közművelődésnek, ami véleményem szerint nagyon fontos szerepet játszik a mai Magyarországon, és szerintem a huszonegyedik század Magyarországának is fontos lesz, hogy a közművelődésre támaszkodjon. Tehát ezek a módosító indítványaim szerintem megint csak abba az irányba hatnak, amelyeket önök is kell hogy támogassanak.
Van azonban egy érdekes kérdés, mondhatnám, kardinális kérdéskör, fontos pont, amiben viszont nem látom lehetőségét a kompromisszumnak, és nagyon határozottan el kell mondanom, hogy miért. Ez az akkreditáció kérdésköre. Ezt már sokszor megvitattuk egymással. Több tucat rendezvényen vettem részt az ország legkülönbözőbb pontjain, előadásokat tartottam, meghívásokra mentem el, amelyeken a felnőttképzési vállalkozások legkülönbözőbb szegmensei elmondták őszintén a véleményüket a törvénytervezetről. Tőlük sosem hallottam azt, hogy nincsen szükség intézményakkreditációra - ők éppenséggel a programakkreditációt nehezményezték.
Nagy meglepetés ért engem, amikor önök ezzel szemben éppen a programakkreditáció elsődlegességét hangsúlyozták, olyan szinten is, hogy intézményakkreditációra semmi szükség nincsen, azt akár el is kell törölni a törvényből. Tehát mondom, a tapasztalataim ennek az ellenkezőjéről győztek meg. Végül is a mi álláspontunk az, hogy legyen benne mind a kettő. De csak számoljunk azért: az intézményakkreditáció érint 1000-1800 intézményt, a programakkreditáció ennek talán a százszorosa is megvan. Ha csak a programakkreditációt nézzük, akkor ez valóban őrült nagy munkát adna, anélkül, hogy az intézményi hátteret biztosítanánk; pedig arról is volt szó, hogy ez ebben a bizonyos 9. §-ban milyen szinten van meghatározva, vagy milyen személyi, technikai, tárgyi feltételeknek kell eleget tenni, hogy megvalósulhasson.
Én az OFKT szerepében is látok lehetőséget a kompromisszumokra. A bizottsági ülésen az én javaslatom is szóba került, hogy hogyan lehetne a létszámot, az összetételt, a szerepet bővíteni. Szerintem ez a kérdéskör megint abba a kategóriába tartozik, amiben megállapodásra tudunk jutni. Gondolom, önök majd mellénk fognak állni ebben a kérdésben is; nem a szélsőséges másik oldalra, hanem egy egészséges kompromisszumos oldalra.
Van egy olyan kérdéskör azonban, amit nem értek, hogy miért nem támogat a kormányzat meg önök: ez pedig az elektronikus elérhetőségre vonatkozik. Hiszen éppen az elmúlt egy évben tárgyaltuk az elektronikus kormányzásnak, az e-kormányzásnak a lehetőségét, és az előbbi napirendi pont volt az elektronikus kereskedelemben való szolgáltatások kérdésköre - szerintem ez beleférne még abba, hogy egy intézmény ezt biztosítani tudja. Sajnálom, hogy ezt akkor senki nem értette meg.
Viszont nagyobb megértést tanúsítottak a gazdasági kamarák felnőttképzési akkreditációs testületbe való beléptetésével kapcsolatban. Ugyan nem fogadták el ezt a módosító indítványomat, de készíteni igyekszem egy olyan kapcsolódó módosító indítványt, amely még egyszer megpróbálja ezt az intézményt behozni a testületbe.
Van egy olyan módosítóindítvány-csomagom, amelyre viszont kimondottan büszke vagyok, és úgy gondolom, nagyon jó lenne, ha bevennénk ezt. Szkeptikus vagyok ugyan az elfogadásával kapcsolatban, de remélem, hogy képviselőtársaim meggyőznek arról, hogy ezt igenis vigyem. Ez pedig az egyházi képzőintézmények, felnőttképzési intézmények beemelése a törvénybe, aminek - talán emlékeznek rá - három pontja is volt. Szerintem az egyházi intézményeknek olyan jelentős apparátusa, tapasztalata van, amelyet bűn lenne kihagyni a törvény szövegéből. Merek reménykedni abban, hogy a kormányzat támogatni fogja azt a törekvésemet, hogy beemeljük a törvény szövegébe az ő szerepüket.
Végezetül még két megjegyzés, ami talán politikai ízűnek fog tűnni, de azért mégiscsak el kell mondanom. A képviselő úr azt mondta a vége felé, hogy ha az MSZP hatalomra fog kerülni, hogy ha nyerni fog a következő ciklusban... Képviselő úr, mi azon dolgozunk, hogy ez ne történjen meg, úgyhogy engedtessék meg, hogy abban reménykedjem, hogy az MSZP majd valamikor 2016 táján kerüljön hatalomra; bízunk benne, hogy talán még később - megteszünk mindent ennek érdekében. Majd ha úgy alakul, hogy mi leszünk hatalmon, és úgy látjuk jónak, akkor esetleg mi is módosítjuk, de ez maradjon a mi titkunk.
(10.40)
A legvégén a legutolsó kérdésre, a finanszírozásra... Éppen e hét kedden szavaztunk arról a 2000. évi zárszámadási törvényben, hogy a költségvetési többletbevételeket a zárszámadás során hova helyezzük el. Emlékeznek, képviselőtársaim, önök ezeket nem szavazták meg, nem is szavaztak egyáltalán ezekről; biztosan ellenzik a nyugdíjemelést, biztosan ellenzik a köztisztviselők bérének emelését, és egészen biztosan nem értenek egyet egyéb finanszírozási módszerekkel sem, mert ezeket nem támogatták.
Akkor azt kérdezte a képviselő úr, hogy miért nem tesszük be ebbe a törvénybe a felnőttképzés finanszírozási hátterét. Hadd kérdezzem már meg: és akkor megszavazták volna? Nem biztos. Én legalábbis úgy gondolom, hogy akkor sem szavazták volna meg. Ezek után viszont bornírtság egy ilyen kérdést feltenni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
