SZABADOS TAMÁS
SZABADOS TAMÁS
SZABADOS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP oktatási munkacsoportja számos módosító indítványt adott be a felnőttképzésről szóló törvényjavaslathoz. Mielőtt néhány szót ezekről szólnék, szeretnék egy dolgot megjegyezni.
Az általános vita délelőttjén kaptunk egy telefont a minisztériumból, hogy a minisztérium az MSZP oktatási munkacsoportjával egyeztetni óhajt néhány dologban. Bár egy kicsit későinek tartottuk az időt, úgy gondoltuk, hogy ennek a megtisztelő meghívásnak mégis eleget kell tenni, elmentünk, mert arra gondoltunk, hogy a minisztérium a bizottsági vitát követően hajlandó lesz néhány dologban kompromisszumot kötni.
Tehát elmentünk a minisztériumba, és ott a közigazgatási államtitkár úr, valamint két fideszes képviselőtársunk jelenlétében Csizmár Gábor képviselőtársammal egy egyórás, a minisztérium által egyeztetett tárgyalásnak, miszerintünk utólag inkább ilyen informális beszélgetésnek tartott megbeszélésen vettünk részt. Ott mi elmondtuk azt, amit a bizottsági vitában is elmondtunk, hogy mi ennek a törvénynek általunk vélt olyan hibája, amelynek a kiküszöbölése nélkül ezt a törvényt mi nem tudjuk támogatni. Ott nem hangzott el igazándiból kommentár a minisztérium részéről, hogy mi az, amit fognak tudni támogatni, mi az, amit nem. Az államtitkár úr feljegyezte azon észrevételeinket, amelyek gyakorlatilag bennünket foglalkoztattak, mintegy öt pontba foglaltuk ezeket össze, és azt gondoltuk, hogy az általános vita után majd a módosító indítványok beadásakor kialakulhat egy olyan egészséges kompromisszum, ami után a felsőoktatási törvény legutolsó módosításához hasonlóan mi is fel tudunk sorakozni a felnőttképzési törvény támogatói közé.
Aztán beadtuk a módosító indítványainkat. Jött a bizottsági ülés, és azt hiszem, hogy az itt ülő fideszes képviselőtársaim a tanúk rá, még a fideszes képviselőtársaink által beadott és kompromisszumosnak, általunk kompromisszumosnak ítélt módosító javaslatokat sem támogatta az előterjesztő, a kormány, nem beszélve a mi indítványainkról.
Úgy gondoljuk, hogy ez a fajta játszma, játék, amit a minisztérium itt folytatott, megint erre egy adalék, hogy kipipáljuk azt, hogy mi egyeztettünk - persze én azt nem nevezném egyeztetésnek, hogy az általános vita délelőttjén elhívunk két MSZP-s képviselőt, úgymond, beszélgetni, de hát kipipáljuk, hogy "egyeztetve", mirajtunk nem múlik, mármint a kormányon, hogy egyeztetünk -, de aztán ott lényegében nem történik semmi, kipipáljuk, el is mondjuk a nyilvánosságnak, és utána gyakorlatilag egyetlenegy, nemhogy lényeges, hanem még lényegtelen dologban sem történik kompromisszum. Ezt mi enyhén szólva tisztességtelen eljárásnak tartjuk, és a magunk részéről újabb adaléknak tartjuk arra vonatkozóan, hogy mennyire tisztességes a kormány, úgymond, egyeztetési szándéka.
Azt hiszem, hogy a módosító indítványok is arról szólnak, a mi módosító indítványaink is, amiben koncepcionális különbségek vannak a kormány és a mi elképzeléseink között. Ezek egyik nem elhanyagolható része az, hogy egyáltalán mit értünk mi felnőttképzésen. S például azok a módosító indítványaink, amelyek elsősorban a fogalmak tisztázását tartották fontosnak, és amelyet aztán a minisztérium ott lévő képviselője is a bizottsági vitában megfontolandónak tartott, és azt mondta, hogy majd visszatérünk rá - csak nem tudjuk, hogy mikor most már, mert az idő fogy -, elismerte azt, hogy például az általunk beadottban, tehát az ajánlás 93. pontjában a fogalmak tisztázásakor a minisztérium szerint is van néhány olyan dolog, amiben ez a törvény, enyhén szólva, nem fogalmaz pontosan.
Várjuk azon kapcsolódó módosító indítványokra a minisztérium és a Fidesz, a legnagyobb kormánypárt kompromisszumos javaslatait, amit mi is támogatni tudunk, mi is meg fogjuk természetesen ezeket a kapcsolódó módosító indítványokat fogalmazni, s remélem, hogy tényleg egyszer lehet itt ebben, legalább ebben majd érdemi megegyezésre jutni.
Gyakorlatilag tehát sorra veszem most már a módosító indítványokat. Örömmel vettük, hogy azért volt egy módosító indítványunk, az ajánlás 1. pontja, amit a minisztérium támogatni tudott, ahol egy szó elhagyását javasoltuk, és ezt végül is aztán elfogadta. Gondolom, ez azért nem annyira volt lényegi kérdés.
Amit viszont mi nemigen értünk, illetve talán értjük, de nem kaptunk rá igazándiból magyarázatot, hogy miért zárkózik el a kormány az elől, amit itt a 2. számú módosító indítványunkban fogalmaztunk meg, hogy miért akarja a felnőttképzést a két, illetve három szaktörvény keretei közé beszorítani a kormány, miért nem lehet kiterjeszteni ezen törvény hatályát a kulturális javak védelmére, a muzeális intézményekre, a nyilvános könyvtári ellátásra és a közművelődésről szóló '97. évi törvényre.
(9.50)
Úgy érezzük, hogy a felnőttképzési törvény a köz- és felsőoktatáson, valamint a szakképzésen túlmutató területű törvény. Egyébként, hogy szerintünk mennyire igazunk van, azt mutatja az is, hogy erre még fideszes barátaink is adtak be nem teljesen azonos, de hasonló módosító indítványt.
Ugyanez a 4. számú módosító indítványunk, amelyben mi szeretnénk kiterjeszteni a törvény hatályát, nemcsak a szakképző intézményekre, valamint a felsőoktatási intézményekre, hanem a nem állami szervezetekre, egyesületekre, alapítványokra, közalapítványokra, közhasznú társaságokra, köztestületekre. Nem igazán értjük, hogy ezt miért nem lehetett támogatni, választ sem igazándiból kaptunk rá a kormány ott lévő képviselőjétől. S megint, hogy mennyire nem egyedül gondolkozunk ebben így: a szabad demokratáktól, sőt még a Fidesztől is kaptunk hasonló jellegű módosító indítványokat, amelyeket szintén nem támogatott a kormány. Majd jó lenne erre választ kapnunk, hogy miért nem lehetett ezeket támogatni; illetve szeretnénk arra választ kapni, van-e arra hajlandóság a kormányban, hogy egy kapcsolódó módosító indítvánnyal ennek a törvénynek a hatályát ki lehessen terjeszteni.
A következő ilyen koncepcionális különbség volt a kormány elképzelése és a mi elképzelésünk között: az akkreditáció kérdése. Gyakorlatilag nem tudtuk egymást meggyőzni a mai napig sem arról, miért ragaszkodik a kormány ahhoz, hogy nem elég a felnőttképzési programok akkreditációja, miért ragaszkodik a kormány az intézmények akkreditációjához is. Szerintem ebben is lehetne kompromisszumot kötni. Én úgy érzem, ez olyan megkötést jelent, ami be fogja szorítani a felnőttképzést egy olyan szűk keretbe, ami szerintem a kormánynak sem érdeke. Jó lenne ezen elgondolkodnunk.
Nagyon érdekes, hogy ugyanazon kérdésre számos módosító indítvány érkezett, számos azonos vagy nagyon hasonló tartalmú, többek között például arra, hogy az OFKT-nak mi a szerepe; most a törvényjavaslatban az szerepel, hogy értékeli a felnőttképzésben részt vett felnőttek, ezen belül különösen a hátrányos helyzetben lévők elhelyezkedési lehetőségeinek tapasztalatait, és javaslatot tesz a szükséges változtatásokra. Mi azt szeretnénk, ha ez így elmaradna, és kiterjesztenénk ezt úgy, hogy a) vizsgálja a felnőttképzés helyzetét, vizsgálja meg társadalmi, gazdasági és kulturális összefüggéseit, eredményeit; b) a felnőttképzésben részt vett felnőttek, ezen belül különösen a hátrányos helyzetben lévők elhelyezkedési lehetőségeinek tapasztalatait, és javaslatot tesz a szükséges változtatásokra. Szerintünk ez jóval több, mint ami az eredetiben van; erre még Sági József képviselőtársam is ráérzett az ajánlás 20. pontjában, és a miénkhez jóval inkább hasonlítható módosító indítványt adott be, mint amilyen az eredeti indítvány. Remélem, hogy ebben, pont emiatt, tudunk majd kompromisszumot kötni.
Az OFKT összetételére vonatkozó módosító indítványunkra is szeretném felhívni a figyelmét az államtitkár úrnak, illetve a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimnak. Az eredeti törvényjavaslatban 11 tagból áll az OFKT, mi azt mondjuk, hogy álljon 17-ből, és kiterjesztenénk az összetételét. Mi azt gondoljuk, hogy az eredeti törvényjavaslathoz képest újként egy-egy főt az Országos Köznevelési Tanács, a Felsőoktatási Tudományos Tanács és a Magyar Tudományos Akadémia által javasolt személyek közül be kellene venni ide, valamint két-két főt a munkavállalók, illetve a munkaadók érdek-képviseleti szervei által javasolt, valamint a felnőttképzést folytató szervezetek és intézmények szakmai érdek-képviseleti szervei által javasolt személyek közül. Nem tudjuk, nem kaptunk rá igazándiból választ, hogy miért nem lehet ebben kompromisszumot kötni, hiszen természetesen nem azt kívánjuk, hogy szakmailag nem kompetens személyek kerüljenek be ebbe a tanácsba.
Még egyről szeretnék még megemlékezni, az ajánlás 91. pontjáról. Az eredeti szöveg arról szólt, hogy személyi jövedelemadó-kedvezményt vehet igénybe az, aki bizonyos szolgáltatásokat igénybe vesz. Ezzel mi egyetértünk, de mi szeretnénk kiegészíteni ezt: a társasági adóról szóló törvény szabályai szerint a felnőttképzés támogatóját társaságiadó-kedvezmény illeti meg. Úgy gondoljuk, nemcsak az egyént kell abban érdekeltté tenni, hogy a felnőttképzésben részt vegyen - ez helyes álláspont, ezt mi is támogatjuk -, hanem azokat a gazdasági társaságokat is adókedvezmény illetné meg a mi ízlésünk szerint, amely társaságok a felnőttképzést támogatnák. Úgy érzem, ezzel olyan, ráadásul a költségvetésnek nem is sok pénzébe kerülő gesztust tennénk a gazdasági társaságoknak, amellyel támogatnák a dolgozóik felnőttképzésben való részvételét. Nem érezzük indokoltnak, hogy a kormány ettől miért zárkózik el. Ezt azért megindokolták a bizottsági ülésen, mondván, hogy túl sok bevételtől esne el a központi költségvetés. Mi úgy gondoljuk, ez a személyi jövedelemadó-kedvezményhez képest elhanyagolható tétel, de olyan gesztust jelentene, amely a gazdasági társaságokat feltétlenül arra indítaná, hogy támogatnák a felnőttképzést.
Folytathatnám, mert nagyon sok módosító indítványt adtunk be, de úgy érzem, gondolatébresztőnek ez is elég a kormány számára, és várjuk azokat a kompromisszumos javaslatokat, amelyekkel esetleg megszövegezhetünk majd közösen, és akár a bizottságban is olyan kapcsolódó módosító indítványokat, hogy közelítsük egymáshoz a véleményeinket.
Köszönöm szépen.
