BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Kedden nekem sajnos kevésnek bizonyult az a 15 perc, ami a rendelkezésemre állt, kifutottam az időből. Ezért szeretnék élni ezzel a lehetőséggel, hogy folytathassam mindazt, amit akkor elkezdtem a törvény kapcsán elmondani.
Mielőtt a törvényhez visszatérek, azért nem állom meg ma sem, hogy egy epés megjegyzést ezzel kapcsolatban ide ne hozzak Ház elé: úgy érzem, rendkívüli mélyponton van a parlament működése. Két nappal ezelőtt, szerdán éjjel negyed egykor kezdtem beszélni a gyermekvédelmi törvény módosításának részletes vitájában; éjjel negyed egykor, mert a tisztelt Ház, a tisztelt kormánypárti képviselők hétről hétre, alkalomról alkalomra képesek olyan napirendet megszavazni, hogy ilyen aránytalanságok vannak a munkánk menetében. Olyan forgatókönyvet tett le a jegyzői iroda, hogy 23 óra 50 perckor kezdődik a gyermekvédelmi törvény részletes vitája - azt gondolom, ez a parlamenthez is és a témához is rendkívül méltatlan.
Ehhez képest a mai nap is úgy volt tervezve, hogy 8 órától 24 óráig tart az ülés; 1 órakor az utolsó témánál tartunk, pedig hét témáról kellett gondoskodni. Ha annyira előrelátható volt, hogy ezek ilyen röviden kipipálható témák, akkor azt gondolom, talán el lehetett volna ide is helyezni, péntek délutánra, emberi időpontra a gyermekvédelmi törvény tárgyalását. Egyébként, hogy hat témával olyan rövid idő alatt végzett a Ház, ebben már kifejeződik, a képviselőknek mennyire elment a kedve ettől az egésztől, mert nem látják értelmét annak, hogy kinyissák a szájukat ebben a rendszerben.
Én is furcsának tartom, hogy amikor ilyen jelentős törvényről van szó, vagy legalábbis jelentősnek mondott törvényről, mint amilyen ez az előttünk fekvő, az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének a formáiról szóló törvény, akkor a kormányoldalon olyan jelentős személyek, mint mondjuk, az előző három év egészségügyi minisztere, nem tartja fontosnak, hogy idejöjjön, és elmondja róla a véleményét; vagy az előző három év politikai államtitkára nem tartja ezt fontosnak; vagy akár Selmeczi Gabriella, aki sokáig a tb-t felügyelte, és bejelentkezett felszólalónak, ígérte, hogy megosztja velünk a véleményét, nem tartja fontosnak, hogy idejöjjön, és elmondja, amit a törvényjavaslatról gondol. Szerintem természetes, hogy mindebből az következik, hogy megkérdőjelezem Surján képviselőtársam állítását azzal kapcsolatban, hogy nincsenek repedések meg nézeteltérések a kormányoldalon belül. Azt gondolom, egy volt egészségügyi miniszternek, ha egyetértene ezzel a javaslattal, nagyon valószínű, hogy lenne olyan feladata, szerepe, kötelezettsége, hogy idejöjjön és megtámogassa a törvényt.
De nem erről kell beszélnem, beszélni arról szeretnék, hogy mit gondolnak a szabad demokraták a tennivalókról.
Mi azt mondjuk, hogy ez egy súlytalan, illúziókeltésre alkalmas törvény, amelyik úgy csinál, mintha valami lényeges változási folyamatot indítana el az egészségügyben. Ehhez képest a szabad demokraták úgy gondolják, hogy valami egészen mással kellene foglalkozni. Az a más pedig ott kezdődik a mi forgatókönyvünkben, hogy biztosítási reformot kell csinálni az egészségügyben, és finanszírozási reformot ehhez kapcsoltan.
Az egészségügy egy nagyon speciális piac, ahol a szolgáltató, a szolgáltatást nyújtó és a vevő közé el van helyezve egy harmadik szereplő, a finanszírozó, hiszen a szolgáltatást nem egy az egyben a vevő, a beteg vásárolja, hanem a biztosító vásárolja. Ez részben már speciálissá teszi ezt a piacot, amelyről gondolkodnunk kell, részben pedig az, hogy a piac nagyságát, a piac méreteit a szolgáltatást nyújtó eleve generálni tudja. A szolgáltatást nyújtó rendkívül nagy befolyással van arra, hogy a piacon mire legyen és mire ne legyen kereslet.
Éppen ezért a szabad demokraták úgy gondolják, hogy az egészségügy problémáin, bajain úgy kellene segíteni, hogy elsősorban és első helyen hozzányúlunk ehhez a monopolrendszerhez, ehhez az állami rendszerhez, és megpróbáljuk ezt - természetesen a dolog specialitását végig szem előtt tartva - piacosítani; magyarul a több-biztosítási rendszerben gondolkodik a Szabad Demokraták Szövetsége, mert azt gondoljuk, hogy a finanszírozó oldaláról csak ez a megoldás képes versenyelemeket bevinni a rendszerbe.
Nagyon fontosnak tartom, hogy kitérjek arra, mennyire megalapozatlannak tartom azokat a vádakat, amelyeket az ilyen elképzeléssel kapcsolatban az ellenfeleink el szoktak mondani, hogy de akkor itt kiszolgáltatjuk a piac viszonyainak a betegeket, a vevőket, hogy itt gyakorlatilag felrúgjuk a szolidaritás elvét az egészségügyi biztosításban - nem erről van szó! Olyan rendszerben gondolkodunk, ahol a közös kockázatviselés, kockázatvállalás továbbra is megmarad, csakhogy az a pénz, amit biztosítás formájában a munkavállaló és a munkaadó befizet az egészségügyi ellátás érdekében, abból a közös kasszából szétosztásra kerül, fejkvótásan, olyan fejkvóta jelleggel, amiben figyelembe vannak véve a kliens fontos paraméterei, például az életkora; és utána valóban elkezdődhet egy gazdálkodás a biztosítási piacon.
A több biztosítónak van egy további nagy előnye a jelenlegi monopolpiaccal szemben, mégpedig az, hogy érdekelt abban, hogy ellenőrizze a szolgáltatók munkáját.
(13.00)
Azt gondolom, hogy az OEP-pel kapcsolatban, ha van valami, ami fölhozható mint legfontosabb kritika, akkor az pont az, hogy ezt a funkcióját, ezt a szerepét képtelen érdemben betölteni.
A másik - ami tartalmi részét képezhetné a reformnak - a szerkezetátalakítás, az egészségügy hárompilléres struktúrájának az átrendeződése. Itt is olyan premisszákból lehet kiindulni - amiben általában egyetértünk -, hogy a fekvőbeteg-ellátás a legdrágább ellátás, hogy ezt kellene ésszerűsíteni, racionalizálni, szűkíteni és fejleszteni a másik két területet. Az alapellátás, a háziorvosi ellátás fejlesztése mindjárt a kilencvenes rendszerváltás után megindult, ott tényleg történt jelentős előrelépés, de igazából és érdemben azóta sem foglalkozott egyik egészségügyi kormányzat sem a járóbeteg-szakellátással. A szabad demokraták koncepciója szerint ezt a pillért kellene jelentősen megerősíteni, ösztönözni, támogatni. Ezzel kapcsolatban mondtam egy villámkétpercesben a múltkor, hogy nem lenne szabad a szolgáltató és a beteg közé még egy olyan szereplőt, mint a kht. beiktatni, hiszen közvetlenül kerülhetne kapcsolatba a biztosítóval a szakorvos, és ehhez a Nyugat-Európában legtipikusabban használt intézményi forma a praxisközösség. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Elnök asszony, nagyon sajnálom, hogy lecsöngetett, mert eltelt most a tíz perc. Nagyon szeretném folytatni. Ha erre nincs mód, akkor ismételten...
