KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Úgy vélem, hogy sokadszor kelt nagy várakozást a jelenlegi kormány a társadalomban, most éppen az egészségügy átalakításával kapcsolatban. Mindnyájan emlékszünk arra, hogy a választások előtt éppen az előző miniszter, aki akkor felelős volt a Fidesz egészségügyi programjáért, aki most egyébként, ha jól tudom, kormánymegbízotti minőségben felelős az egészségügyért - és éppen ilyen minőségben van tüntetőleg távol, én legalábbis úgy tudom, hogy a kormány valamilyen felelős beosztású tagjaként van távol ettől a vitától -, ugye tudjuk, hogy milyen nagy léptékű ígéretekkel próbálta megnyerni a társadalmat az egészségüggyel kapcsolatban. Ezek az ígéretek kivéreztek a választásokat követően.
Amikor a kormány megalakult, akkor az első lépése volt a társadalombiztosítási önkormányzatoknak a szétverése. Önmagában még ez nem lett volna baj, de semmiféle társadalmi kontrollt nem teremtettek meg helyette, viszont megteremtették a társadalmi kontroll nélküli szabad garázdálkodásnak a feltételeit. Tehát azokat az előnyöket, amelyeket fennen hirdettek akkor, amikor az önkormányzatok megszüntetésre kerültek, sem az országgyűlési képviselők, sem az egészségügy által érintettek nem érzékelhették mind a mai napig.
Aztán nagy lendülettel nekifogtak a biztosítási rendszer átalakításának. Tudjuk, hogy ez az átalakítási hadművelet vagy annak az előkészítése bizony milyen erős indulatokat váltott ki a kormánypártok padsorában; nem kevésbé azért, mert semmiféle tekintettel nem volt az ellátórendszerre, a biztosítási rendszer átalakítására. Nem nagyon érdekelte az abban munkálkodókat, hogy a jelenleg meglévő ellátórendszer hogyan fog működni. Aztán a szenátorsággal együtt ez a javaslat teljes mértékben kivérzett.
Akkor jött az akkori egészségügyi miniszternek a koncepciója az ellátórendszer átalakításáról; többszöri nekifutásra, ahogy arra Kökény Mihály képviselőtársam utalt, megszületésre került a praxistörvény. Ennek egyetlenegy következménye volt, amit figyelembe kellene venni mindenkinek, nevezetesen az, hogy működésképtelen rendszert megalapozó törvényt nem szabad alkotni. És ezt nagyon a figyelmébe ajánlom miniszter úrnak akkor, amikor itt mérlegeli, hogy visszavonja, vagy ne vonja ezt a törvényjavaslatot. Azt gondolom, hogy akkor is jobb lett volna, ha nem a sebtiben összehozott praxistörvény mellett oly mértékben kiáll a miniszter, hanem az egész koncepciót újra átdolgozta volna, ehelyett ő áterőltette azt a törvényt.
2001 új minisztert hozott az ágazat számára, új stratégiával, akinek a legfontosabb feladata az volt, hogy az elődjének a problémás ügyeit megpróbálja kezelni, meglehetősen komoly feszültséggel kellett átvenni a tárcát. Erről a költségvetési bizottsági ülésen magam is meggyőződhettem, hogy hogy vélekedett erről a miniszter úr. És ahelyett, hogy az erős pozícióját, ami 2001 januárjában megvolt, arra használta volna fel, hogy azonnal a társadalombiztosítási költségvetést megpróbálja kezdeményezni átírni, hiszen kész helyzetet kapott, egészen más irányt vett a tevékenysége. Pedig a kinevezése feltételéül azt szabta, hogy az egészségbiztosítást ő irányítsa. Ezt miniszterelnök úr elfogadta, ezt a feltételt, megkapta a lehetőséget, és akkor nagy kérdés, hogy hogyan sikerült azzal élni, hogy most ő irányítja az egészségbiztosítási rendszert.
Miközben korszakos törvényjavaslatnak nevezi miniszter úr - vagy nevezte több fórumon, és itt a parlamentben is ezt a törvényt -, és azt mondja a javaslat: az egészségügyi közszolgáltatás nyújtásáról az állam az Országos Egészségbiztosítási Pénztár útján gondoskodik, mert erről szól maga a javaslat, ez tételesen beírásra került a törvénybe, mindezek után be meri nyújtani miniszter úr úgy a javaslatot, hogy az országos egészségbiztosítás feladatköréről egyébként a törvény szerint is egy külön jogszabály rendelkezik, én úgy gondolom, hogy ez meglehetősen ellentmondásos és nagyon erőteljesen kifogásolható. Cinikus is ez a törvény, hiszen azt mondja, hogy bármely egészségügyi szolgáltató jogosult egészségügyi közszolgáltatás nyújtására, amennyiben az OEP-pel szerződést, finanszírozási szerződést köt. Én azt gondolom, hogy nem kell ahhoz különösebb magyarázat, hogy mennyire kiszámítható feltételek között képes a közszolgáltatás nyújtására mindenki, aki egy teljesen bizonytalan szabályrendszerben kényszerül a szolgáltatásra.
Mi lett volna a korrekt eljárás miniszter úr? Én azt gondolom, hogy az lett volna a korrekt eljárás, ha háromelemű javaslatot nyújt be a kormány. Egyrészt benyújtja a kapacitás- és struktúraátalakítás ösztönző rendszerét. Második elemként be kellett volna nyújtani ezzel együtt az egészségügyi közszolgáltatások feltételrendszeréről szóló törvényt, beleértve a forrásteremtést is. Sokkal tágabban értelmezem a feltételrendszert, mint ahogy itt erről a törvényjavaslat szól. És be kellett volna nyújtani harmadik elemként az én felfogásom szerint a biztosítási rendszer átalakításáról szóló törvényt. És úgy kellett volna mindezt a háromelemű törvénycsomagot benyújtani, hogy közmegegyezésre jut a minisztérium az érintettekkel, az egészségügyben dolgozókkal s általában a társadalommal. Mert az én felfogásom szerint ha bármely elem hiányzik abból a három elemből, amit én mondtam, akkor olyan mértékben válik bizonytalanná a rendszer, hogy azt nem szabad útjára engedni.
Az első elemről csak nagyon röviden szeretnék szólni. Én nem a kapacitástörvényt követelem vissza. Viszont kiindulva a valóságos megbetegedési és halálozási arányszámokból, a lakosság korösszetételéből, a szakemberek által ismert és tudott szerkezeti-strukturális problémákból, ami különösen igaz egyébként a fővárosra és az egyetemi klinikákkal rendelkező megyékre, mindezekből kiindulva úgy gondolom, hogy szükség lett volna megállapítani egy egészségesebb és optimálisabb ellátórendszeri struktúrát; tehát bemutatni azt a célmodellt, amelyik irányba szeretnénk haladni.
(12.50)
Önmagában ez még kevés, de szükséges feltétel lett volna az átalakításhoz. Számba kellett volna venni azt is, hogy milyen ösztönző rendszer segítségével érhető el ez a legkedvezőbb szerkezet. Én úgy gondolom, ezen a területen nagyon nagy deficitet mutatott fel a kormány az elmúlt időszakban és most is. Emlékezzünk rá, '97-98-ban elindultunk egy olyan úton, amelyen nem lett volna szabad megállni - én tudom, hogy ez nem a miniszter úr kompetenciája, de végül is valahol jogfolytonosságot kell az elődjével vállalnia, -, ez a regionális együttműködés útja. Ezt a világbanki forrásokkal meg is támogattuk jelentős mértékben, vagy támogattuk volna, de ezen az úton az új kormány megállította a fejlődést, és nem jelölt ki új utat, egy másik pályát, ami ettől sokkal kedvezőbb lett volna. És ma sincs olyan út egy optimális szerkezet-átalakítás irányába, mint amit, még egyszer mondom, '97-98-ban kijelöltünk.
Elnök asszony, szeretném megkérdezni, utolsó vagyok az írásban jelentkezett hozzászólók között, meg is nyomtam a gombot normál hozzászólásra...
