KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az előző tíz percben elmondtam azokat az alapvetéseket, amelyeket fontosnak tartottam a tekintetben elmondani, hogyan képzelem el az egészségügyi rendszer átalakításával kapcsolatos szabályozórendszer átalakítását.
Akkor elmondtam, hogy én háromelemű javaslatban tudnék gondolkodni. A második eleme az egészségügyi közszolgáltatások feltételrendszeréről kellene hogy szóljon, és sokkal tágabb körről, mint amiről ez a javaslat szól, mert megítélésem szerint ez a javaslat, amit tárgyalunk, tulajdonképpen az egészségügyi közszolgáltatások feltételrendszerével kapcsolatban csak egy leszűkített részt igyekszik szabályozni.
Az alapvető gond ezzel a javaslattal, nagyon sok van, de az alapvető az, hogy hatástanulmány nélkül kell megtárgyalnunk ezt a javaslatot. Nem pusztán arról beszélek, hogy költségvetési kihatásai nem ismertek, hanem az sem lett bemutatva, hogy más vonatkozásban ez a nagyon bonyolult rendszer hogyan fog átalakulni. Az indokolások olyan szűkszavúak, hogy abból aztán végképp nem lehet kikövetkeztetni.
A másik alapvető gond, amire már utaltam is, hogy nem teljes körű ez a szabályozás. Schvarcz képviselő úr utalt arra, hogy milyen sok mindent utal a törvény a rendeleti szabályozásba. Ezekről kellene itt most a törvény kapcsán beszélni, de előterjesztés hiányában erre nyilván nincs lehetőségünk.
A törvényjavaslat alapvetően hamis illúziókat kelt, azt próbálja elhitetni, ha ezt elfogadja az Országgyűlés, akkor Kánaán lesz az egészségügyben, jönnek a befektetők, azonnal megindul a rendszer, és egy teljesen újjáalakult egészségüggyel találkozhatnak a betegek.
Meggyőződésem, az is gondja ennek a javaslatnak, hogy a többi törvénnyel nincs összhangban, például az önkormányzati törvénnyel, amiről itt már szóltunk.
Felsorolva a további problémákat: a betegek oldaláról nem írja körül a megfelelő garanciális rendszert. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy amikor a nyugdíjreformról tárgyaltunk és a magánnyugdíj intézményét létrehoztuk, tehát egy teljesen új intézményt hoztunk létre a nyugdíjrendszeren belül, akkor óriási hangsúlyt helyeztünk a különböző garanciális elemekre. Ez most teljes mértékben hiányzik a törvényjavaslatból.
Elolvasva a törvényjavaslatot és ismerve a Fidesz egészségpolitikusainak megnyilvánulásait, mondjuk, Szegeden, amiről a sajtó elég részletesen szólt, úgy tűnik számomra, hogy a maguk számára gondolták végig a helyzetet és egy lehetséges privatizációs modellt, és megpróbálták ennek a törvényi feltételeit papírra vetni. Ez a gondolkodás azonban nagyon sajátságosnak tekinthető, úgy vélem, hogy egy sokkal szélesebb körű gondolkodásnak kellett volna érvényesülni akkor, amikor ezt a törvényt papírra vetették.
A törvénytervezet azt sugallja, hogy itt privatizációról van szó. Nekem meggyőződésem, hogy tulajdonjog átadása nélkül nincs privatizáció; ugyanakkor a célvagyonnal való bűvészkedést pedig teljes mértékben el kell vetni, mert amit célvagyonnak tekint, nem más, mint az én felfogásom szerint az önkormányzati törzsvagyon része, és az ezzel kapcsolatos szabályozásnak, a változtatásnak kétharmados többséggel illik nekimenni. Azt gondolom, hogy ez a szakasz nem fogja kiállni az alkotmányosság próbáját.
Megítélésem szerint teljes mértékben végiggondolatlan és szakmailag teljesen elhibázott a szervezeti formákra történő hivatkozás, mindemellett nem is szektor- és versenysemleges ez a szabályozás.
A klinikai központ létrehozásának gondolatát lehet akár figyelemre méltónak is tekinteni, de a megvalósítás módja megítélésem szerint végiggondolatlan, kivitelezhetetlen és működésképtelen állapotot eredményez.
Összességében a törvény 1-17. §-át átalakítási irányelvnek lehetne tekinteni, amelyről vitát lehetne lefolytatni. Nem itt a Ház falain belül, hanem szélesebb körben, az egészségügyben érintettekkel kellene azt a vitát lefolytatni, annak lehetne egy vitaindító anyaga ez a benyújtott törvényjavaslat - természetesen nem törvényjavaslatnak nevezve. A vita összegzése után lehetne a konkrét szabályozást megalkotni.
Ezt támasztja alá az előző vitaszakaszban megszólaló Selmeczi Gabriella mondanivalója is, aki elmondta világosan egy kétperces felszólalásban, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elsődleges célja nem is kodifikációs cél, hanem politikai szándékot fejez ki. Ha ez így van, akkor nyilvánvalóan politikai szándékokat - és még egyszer mondom, ezt a Fidesz egészségpolitikai kabinetjének vezetője mondja - nem lehet egy működőképes törvényben megfogalmazni.
Ha politikai szándék, akkor arról politikai vitát érdemes folytatni, és akkor majd a politikai vita során körvonalazódik az, hogy mi is kerüljön be a törvénybe. Mert megítélésem szerint a vita során beszélni kellene arról - ha lett volna vagy lenne ilyen vita, és még lehetne is egy ilyen vita, ha visszavonná a miniszter úr ezt a törvényjavaslatot -, hogy milyen eszközrendszer segítheti elő a megvalósítását ennek a szándéknak, milyen ütemben képzelhető el az átalakítás, hogyan érinti az embereket ez, hogyan teremthető meg az átalakítás pénzügyi és egyéb anyagi feltételrendszere. Itt most nem a sokszor emlegetett működtetési forrásigényről, többletforrásigényről beszélek, hanem az átalakítás pénzügyi feltételeiről, amelyek következnek, mondjuk, a gazdasági társaságokról szóló törvényből is.
Azon túlmenően, hogy 1-17. § alatt itt mindenféle politikai szándékot deklarál a törvény, az orvosi tevékenység végzésének formáit is próbálja definiálni. Az én olvasatomban nem új ez a szabályozás. Azt gondolom, önmagában azt nem lehet erényként megfogalmazni, hogy megkísérli definiálni a szabadfoglalkozású orvoslást. Látszólag nagyon sok orvos számára kedvező, hogy egyfajta javaslat végre beszél politikai szándék szinten arról, hogy a szabadfoglalkozású orvoslás bevezetésre kerüljön, de ahogy erről beszél, és amilyen ellentmondásosan beszél, azt gondolom, nem elfogadható.
A hatályba léptetési kérdések: hogyan képzelhető el, hogy 2002-ben mindenféle átalakulás elindul, amikor a személyi oldaláról az átalakulás egyáltalán nem biztosított 2002-ben? Hiszen 2003-tól lépnek hatályba a törvénynek azok a szakaszai, amelyek a személyi feltételrendszert is képesek megteremteni.
Végül az általam nagyon fontosnak tartott harmadik kérdésre szeretnék kitérni, a biztosítási rendszer átalakítására. Ez két szempontból fontos az én felfogásom szerint: egyrészt többletforrások nélkül nincs értelmes átalakítás, többletforrás pedig a biztosítási rendszer átalakítása nélkül nincsen. A másik vonatkozása a dolognak, hogy finanszírozásra vonatkozó szabályrendszer nélkül nem lehet komolyan gondolni azt, hogy valaki 10-15 évre kötelezettséget vállal, és nem tudja, hogy az elkövetkezendő időben milyen finanszírozási körülmények között fog működni a rendszer. Azt gondolom, e tekintetben semmit nem mond a törvény, enélkül pedig nem lehet a közszolgáltatások feltételrendszeréről törvényt alkotni.
Még egy dolgot szeretnék szóba hozni: a záró rendelkezések között kilátásba helyezi a korábbi szerződések felülvizsgálatát. Ez egy abszurd helyzetet teremt. Miniszter úr, elfogadhatatlan, és mélységesen tiltakozom az ellen, hogy ha itt a jelenleg hatályos törvényi feltételek között bizonyos szerződések megkötésre kerültek, azokat most új törvényi feltételek között újra felülvizsgálják.
(13.30)
Ez olyan jogbizonytalanságot eredményez, amit nem hiszem, hogy bárki is, aki leírta ezt a törvényt, komolyan gondolhat. Úgyhogy nagyon szeretném ettől a szándékától valamilyen módon eltéríteni a miniszter urat, ha egyáltalán el lesz fogadva a törvény.
Elnök asszony, ismételten lejárt az időm. Köszönöm figyelmüket.
