DR. BOGNÁR LÁSZLÓ
DR. BOGNÁR LÁSZLÓ
DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Az információs társadalom térnyerése indokolttá teszi ezen a területen is a szabályozást. A közelmúltban ennek jegyében született meg az elektronikus aláírásról, valamint a hírközlésről szóló törvény is. Ehhez a körhöz tartozik ez a javaslat, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló is.
A közvélemény előtt ez a törvény az elektronikus kereskedelem szabályozásáról szól, és csak kevesen tudják, hogy emellett egy másik, önálló törvényként is megálló javaslat van becsempészve az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló címszó alatt. Ami nem más, mint az internet valamilyen szintű tartalomszabályozása, bár ennek a cím nem nagyon felel meg.
Ha az internet szóba kerül, mindig megkérdezik tőlünk, a közismerten globalizációellenes MIÉP-esektől, hogyan áll a MIÉP az internethez, mely egyesek szerint valóban a globalizáció megtestesítője. Ha rövid és tömör választ kívánunk adni, akkor azt mondjuk, hogy ilyen alapon a telefon vagy a könyvtár is a globalizáció megtestesítője, mégsem tekinti senki sem annak. Részletesebben megválaszolva az internet a huszadik-huszonegyedik század lehetséges információhordozó eszköze, amelyen ki-ki meg tudja találni a számára szükséges információkat, multimédiás anyagokat, illetve kommunikálni tud az ember másokkal. Jelenleg ennél nem több. A Magyar Igazság és Élet Pártja nagyon fontosnak tartja ezt az eszközt, amely jelenleg - de ki tudja, meddig még - az információ szabad áramlásának, valamint a vélemény szabad nyilvánításának az eszköze. Ezt az elvet mi nagyon fontosnak tartjuk.
Az internet viszonylag rövid múltra tekint vissza. Köztudott, hogy ez is, mint több más találmány, a hadiiparból került át a civil szférába. Magyarországon tulajdonképpen öt és félévesnek tekinthetjük. Jómagam az internet magyarországi születésének azt a pillanatot tartom, amikor a legnagyobb távközlési szolgáltató 1996 januárjában megteremtette a helyi hívással történő internetezés lehetőségét az ország szinte egész területén. Ezzel vált lehetővé, hogy vidéken élők is elérhető áron hozzájuthassanak a hálóhoz. Azóta sok-sok víz folyt le a Dunán, hihetetlen fejlődés ment végbe a háló technikai hátterében, ma már sokan otthonukban, sokan munkahelyükön, iskolákban férnek hozzá az internethez.
Persze a kezdetek óta folyik az a számháború, hogy hány embert is érint ez a lehetőség. A statisztikák mindig gyönyörűen megszépítik az egész helyzetet. Egy-egy egyéni előfizetéshez hozzászámolják a családtagokat, a munkahelyeken például mindenkit számba vesznek; de kérdem én, tisztelt képviselőtársaim, itt az Országgyűlésben szabad-e mind a 386 képviselőt internetfelhasználónak tekinteni vagy említeni. A statisztikába biztosan beleszámítunk - de használjuk-e mindannyian? Bizonyosan nem. Jómagam is egy kezemen megszámolhatom, hogy más pártbeli képviselőtársaimtól hány jelzést kaptam. Szerintem a többség, így én is azok közé tartozom, aki ha egy tucatot adtam eddig tovább képviselőtársaimnak; sokkal inkább szaktanácsadóimmal tudjuk ezt felhasználni.
(9.20)
Ez csak egy példa arra, hogy a retorikában mennyire túlértékelődik az internet jelentősége.
Vagy nézzünk egy másik példát, amikor valaki vásárol magának egy internet-előfizetést és otthon kipróbálja azt, éjszakákon keresztül ül a monitor előtt, és böngészi céltalanul, elveszve a lapok sokaságában; aztán telik-múlik az idő, elmúlik a varázsa, és csak akkor csatlakozik a hálóra, amikor valamilyen konkrét információra van szüksége, például megnézi az elektronikus leveleit, egy-egy hír hátterének utánaolvasni, esetleg külföldi lapokban megnézni, vasúti menetrend után érdeklődni, utazást, nyaralást megszervezni, vagy konkrétan a mindennapi munkához kapcsolódóan információt szerezni. Tehát egyszer a varázs elmúlik. Vagyis a céltalan használat a nullára csökken, az internet munkaeszközzé válik, ugyanúgy, mint a telefonkönyv, a vasúti menetrend, az utazási iroda, a nyomtatott prospektus vagy a könyvtár.
Vérmérséklettől függően ez a folyamat kinél egy hónap, kinél egy év alatt zajlik le. Persze, vannak olyan felhasználók, akik éjjel-nappal a gép előtt ülnek és böngésznek, őket nevezi a szleng turbóusernek, akik már inkább függőnek, betegnek tekinthetők, hasonlóan a drogosokhoz.
Az internet véleményünk szerint túlértékelt jelentőséget kap a kormányzati retorikában, illetve a médiában. A piaci helyzet azonban teljesen más. A kilencvenes évek végén az internetes cégek valódi értékük többszöröséért keltek el világszerte, ma jó, ha névértéküket érik. Sorra alakultak a portált üzemeltető, valamint kereskedelmi szolgáltatást nyújtó cégek is, amelyek azt remélték, hogy az oldalaikon elhelyezett reklámokból fenn tudják majd magukat tartani. Azonban az élet más lett. Egy-egy ilyen reklámfelületet egyszer lehet igazán eladni, majd a hirdetők rájöttek, hogy ezen hirdetéseket szinte senki sem nézi meg, vagyis egyáltalán nem olyan hatékonyak. Így a valódi hirdetések elmaradnak. Kivételt képeznek bizonyos portáloldalak, gyakran politikai megfontolásból, burkoltan finanszírozó cégek semmitmondó hirdetései.
A portáloldalakat üzemeltető cégek közül sok csődbe ment vagy egyszerűen eltűnt, bár szeptember 11-ének kétségtelenül nagy haszonélvezői lettek azok, akik talpon maradtak, de minden csoda három napig tart.
Hasonlóan nem az előrejelzésnek megfelelően növekszik az internetes kereskedelem. Az Egyesült Államokban például a második negyedévben 1,8 százalékkal csökkent ennek mértéke az előző negyedévhez képest, és ez az adat még a szeptember 11-ei terrortámadás előtti időre utal. Az optimista jóslatok olyan körökből származnak, ahol nap nap után használják a világhálót, ennek bűvkörében élnek, és szakmai szűklátókörűségük miatt el sem tudják képzelni azok gondolkodásmódját, akik még soha életükben nem is látták az internetet.
Sok magyar vállalkozás rendelkezik ma kis hazánkban elektronikus kereskedelmi oldallal; a divat hozta magával. Pénzt, időt, energiát áldoztak a rendszerek kifejlesztésére, az adatbázisok állandó frissítésére. De mi lett ezek nagy részének a sorsa? Mivel egyetlenegy megrendelés sem érkezik, ilyen módon a cégek lassan elfelejtik frissíteni adatbázisukat, különösen, ha ezért még kemény összegeket is kell fizetniük. Vagy egyszerűen a cégnek nem is éri meg az évi talán egy megrendeléssel foglalkozni. Akik látszólag talpon vannak, szintén külső finanszírozásból élnek.
Bár a törvényjavaslat indokolásában roppant optimista jóslatok vannak, szerintünk az ilyen kereskedelem mértéke nem teszi ki ma Magyarországon a teljes kereskedelmi forgalom 1 százalékát sem. Ha ez a prognosztizált 40 százalékkal növekszik, akkor is kevés. Erről gimnáziumi tanulmányaim jutnak eszembe, amikor azt tanultuk, hogy a Szovjetunió ipari termelése az egyik évről a másik évre duplájára, háromszorosára nőtt, pedig ha a nullát akármennyivel szorozzuk, az akkor is nulla marad.
A nagy rendszerek pedig gyengék. Nem akarok kitérni rá, de betörtek a CIA internetes központjába, a bankok központjába. Erről elég sokat hallunk ahhoz képest, hogy ezt szeretnék titokban tartani mindannyian. Tehát a rendszer még nem biztonságos.
Az elmondottak alapján megkérdezzük: ilyen bizonytalan állandóan változó körülmények között van-e szükség jelenleg Magyarországon az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások szabályozására törvényt alkotni, vagy csupán az informatikai kormánybiztosság akart egy újabb előterjesztést a Ház elé hozni? Valószínű, hogy az utóbbi lehet az igazság, mivel ezen törvényjavaslat nem szerepel és nem is szerepelt a kormány törvényalkotási programjában sem.
A törvényjavaslat két önálló részből áll, mint már a bevezetőben említettem, a köztudatba úgy ment be, hogy ez a törvényjavaslat az elektronikus kereskedelemről szól. Talán azért alakulhatott ki ez a vélemény, mert a cím első részében ez szerepel. Ezzel szemben a törvényjavaslat sokkal inkább az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szól, és burkoltan az internet tartalomszabályozását is tartalmazza. Mert ha megszámláljuk a paragrafusokat, ez számszerűen igazolható. Az elektronikus kereskedelemmel 2-3 paragrafus foglalkozik, az egyéb szabályozásról pedig 10-11 paragrafus szól.
Az elektronikus kereskedelmet elintézi tulajdonképpen a fogalom meghatározásával, valamint az elektronikus úton létrejött ilyen szerződés speciális szabályozásával. A jelenlegi helyzet szerint az internetes kereskedelemmel foglalkozó cégek kvázi csomagküldő szolgálatoknak számítanak, vagyis ezt a tevékenységet kell cégirataikban szerepeltetni. A kérdés az, hogy a bevezetett elektronikus kereskedelmi szolgáltatás kategória önállóan bekerülhet-e a cégek tevékenységjegyzékébe. Mert ha nem, és továbbra is csomagküldőként kell működniük, akkor az egész szabályozásnak semmi értelme sincs.
Nem rendezi a törvény a kereskedelem pontos módját, a fogyasztói érdekvédelmet sem. Azt viszont kötelezővé teszi, hogy a kereskedő esetleges tudományos vagy szakmai fokozatát, annak megszerzési helyét közzétegye. Kérdezem: ha bemegyek a könyvkereskedésbe, feltüntetik-e ott a cégvezető tudományos fokozatát az ajtón, ablakon, bejáraton? Jó, ha a nyitvatartási idő ki van írva.
A törvényjavaslat nagyobb része az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szól. A definíció szerint ebbe a gyűjtőkategóriába tartozik ez a kereskedelem is. Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás definíciójába más szolgáltatások is beleférnek. Az értelmező rendelkezés megfogalmazásában ez a szolgáltatás többnyire ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatás. Ez a "többnyire" szó az, ami kiterjeszti a törvényt a tartalom korlátozására is. Mert ha a saját MIÉP-es honlapomon nem tetszik a tolerancia néhány bajnokának, ami azon írva van, a 13. § alapján letilthatja azt a szolgáltatónál, még akkor is, ha ez ellenszolgáltatás nélkül - mert például saját szerveremen van - került a hálózatra, de kimeríti a "többnyire" kategóriát. Ez egyértelmű tartalomkorlátozásnak minősül, amely távol áll a Magyar Igazság és Élet Pártja álláspontjától, véleményétől. Mi ugyanis a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságát kiemelt jelentőségűnek tartjuk.
A törvény pozitívuma, hogy megpróbálja szabályozni az internetes társadalmat leginkább zavaró, a kereskedelemmel összefüggő direkt reklámok ügyét, a fogyasztóvédelem kérdését, valamint az adatbiztonságot. Ebben támogatjuk.
Összefoglalva azonban a törvénytervezet nem az, amiről a címe szól, nem időszerű, megpróbálja az internetes tartalmat szabályozni, ezért a Magyar Igazság és Élet Pártja a javaslatot ebben a formában nem tudja támogatni.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Dr. Fenyvessy Zoltán tapsol.)
