DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Előrebocsátom, hogy az informatikai és távközlési bizottság ülésén a kisebbségi vélemény kijelölt előadója is voltam, de nem tartottam szükségesnek hozzászólásra jelentkezni, minthogy többségi vélemény sem hangzott el az informatikai és távközlési bizottság nevében.
Mindazonáltal szeretném leszögezni, hogy a Magyar Szocialista Párt támogatja az elektronikus kereskedelemről szóló törvényjavaslat elfogadását, de az elektronikus kereskedelemről szóló törvényjavaslat elfogadását támogatja, és nem mást.
A bizottsági ülésen elhangzott kisebbségi vélemény éppen azért minősítette általános vitára alkalmatlannak az előttünk fekvő T/5141. számú törvényjavaslatot, mert ez az elektronikus kereskedelem szabályozásán messze túlterjeszkedik. Készséggel elfogadom az államtitkár úr, illetőleg a Fidesz vezérszónoka által kijelentetteket, miszerint ez a túlterjeszkedés nem szándékos, és a kormány, illetőleg a kormánytöbbség részéről együttműködést fogunk tapasztalni, amennyiben ezt a túlterjeszkedést kívánjuk az eredeti méretekre visszaszorítani. Ebben az esetben módosító indítványokkal mi is a törvényjavaslat javításához kívánunk hozzájárulni, és részünkről nem lesz akadálya a törvényjavaslat elfogadásának.
Az, hogy ez a törvényjavaslat jelentős mértékben terjeszkedik túl az elektronikus kereskedelem szabályozásán, voltaképpen egyetlen szón múlik, ez az egyetlen szó a 2. § f) pontjában rejlik. Szeretném idézni: "Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás" - ez a meghatározása ennek a fogalomnak - "elektronikus úton, távollévők részére, többnyire ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatás, amelynek igénybevételét a szolgáltatás igénybe vevője egyedileg kezdeményezi."
Tisztelt Ház! Ha ez a "többnyire" szó a megfogalmazásban benne marad, akkor ez azt jelenti, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételének minősül minden olyan esemény, amikor bárki, bármilyen számítógépen bármilyen, a világhálón megtalálható honlapra rákattint. Ha ez benne marad, akkor a törvény, a törvény szándéka, a törvény hatálya a globális és generális tartalomszabályozásra irányul - ezt a Magyar Szocialista Párt semmiképpen nem tudja támogatni.
Amennyiben - és erre nézve különböző módosító indítványokat nyújtottunk be, illetőleg fogunk benyújtani, amelyekről az általános vita keretében is szeretnék néhány szót ejteni - készség mutatkozik arra, hogy bármilyen, általunk javasolt vagy akár más által javasolt megoldással a törvénynek ezt a hiányosságát orvosoljuk, pontosabban szólva a törvénynek ezt a túlterjeszkedését korlátozzuk, akkor részünkről nem lesz akadálya az elfogadásnak.
Tisztelt Ház! Nem tudom, a jelenlévők ismerik-e a különbséget a magyar és az angol parkosítás között. Magyarországon úgy szoktak parkosítani, hogy bevetik fűvel az adott területet, lebetonozzák az utakat, kitalálván azt, hogy az emberek vajon merre kívánnak majd a parkon keresztüljárni. Mint ahogy azonban az emberek rendszerint nem feltétlenül arra kívánnak járkálni, amerre ezt a tervező eltervezte, letapossák a gyepet. Angliában a módszer fordított: begyepesítik az egész területet, majd várnak egy évet, ez alatt az év alatt az arra járók kitapossák maguknak a megfelelő utakat, ezt azután lebetonozzák. Furcsa módon a polgárok ezt követően a betonúton járnak. A magunk részéről a törvényalkotásnak azt a változatát tudjuk támogatni, amely a való életben felmerült problémák gyakorlatban kialakult szabályozását szentesíti, és nem azt, amelyik előzetesen, íróasztal mellett kíván ráoktrojálni szabályozást még éppen csak születőfélben lévő területekre, viszonyokra.
Ennek megfelelően tehát az egyik lehetőség az általam említett túlterjeszkedés korlátozására, hogyha a törvényjavaslat címét és tárgyát megváltoztatjuk, s kizárólag az elektronikus kereskedelemről fog szólni a törvényjavaslat. Ebben az esetben a jogalkotónak nincs más feladata, mint kimondani azt, hogy az elektronikus úton kötött szerződés éppúgy jogokat és kötelezettségeket keletkeztet, mint a papíron írásba foglalt szerződés; igaz, az elektronikus úton megkötött szerződés specialitásaira figyelemmel kell lenni. Ilyen specialitás például az, hogy a szerződő felek nincsenek egyidejűleg jelen, sőt gyakorta a szerződés konkrét tárgya sincs elérhető, kézzelfogható közelségben. Ezeket a problémákat természetesen a törvénynek el kell rendeznie. Mindazonáltal a jogalkotónak itt egyetlen alapvető feladata marad: a szerződésekre vonatkozó, ma is hatályos szabályozás tárgyi hatályát kell kiterjesztenie az elektronikus úton kötött szerződésekre.
A másik változat, a technikailag legegyszerűbben megoldható változat a túlterjeszkedés orvoslására, ha egy módosító indítvánnyal az általam említett 2. § f) pontjából a "többnyire" szót töröljük. Ezáltal az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatás, visszterhes szolgáltatás lesz. Ha ezekre a szolgáltatásokra kívánja a jogalkotó korlátozni a törvényjavaslatban szereplő, illetőleg általunk több helyen módosítani javasolt szabályozást, akkor ez megítélésünk szerint elfogadható.
Végezetül van egy harmadik lehetőség, és erre nézve is fogunk módosító indítványokat benyújtani: ez pedig arról szól, hogy az elektronikus kereskedelmet, illetőleg a most az elektronikus társadalommal összefüggő szolgáltatásként aposztrofált szolgáltatásokat összevonjuk, mondjuk, elnevezzük őket információs hálózati szolgáltatásnak, de ezek hatályát, ezek lényegét egy szerződéses jellegben határozzuk meg. Vagyis az a szolgáltatás, amelynek igénybe vevője és szolgáltatója szerződést köt egymással elektronikus úton, erre a szerződésre a polgári törvénykönyv szerinti ráutaló magatartással létrejött szerződés szabályai az irányadóak, hacsak mondjuk, például elektronikus aláírás útján nem minősül már írásba foglalt szerződésnek. Mind a három megoldás elfogadható, mind a három megoldás arra korlátozza a törvény hatályát, amit megítélésünk szerint ma szabályozni lehet és érdemes.
Szeretném elmondani, tisztelt Ház, hogy mindaz, ami az általam említett körön kívül esik, az internetnek mint információcserét biztosító eszköznek a funkciója nem annyira a sajtóra vonatkozó szabályokhoz igazodik, nem annyira a sajtóval analóg az internet, mint inkább az élőbeszéddel. A törvényjavaslatból, a törvényjavaslat szabályozásából több ponton az tűnik ki, hogy a törvényjavaslat benyújtója az internetet a sajtó módjára kívánja szabályozni.
Még egyszer mondom, megítélésem szerint az internet - speciális esetektől eltekintve, amelyeket részint az elektronikus kereskedelemről szóló törvénynek kell szabályoznia, részint szabályozza a sajtótörvény, amely megnyugtatóan rendezi, hogy mi minősül sajtóterméknek, és mi nem - az élőbeszéddel analóg, és ennek következtében a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó szabályokat érdemes ebben az ügyben követni. Ha nekem, mielőtt véleményt mondok, mielőtt a Hyde Parkban kiállok a Speakers' Cornerre, meg kell adnom a nevemet, az adószámomat, a lakcímemet és a tudományos fokozatomat, akkor ez nem a véleménynyilvánítás szabadsága, tisztelt Ház.
(8.30)
Harmadszor: nem megnyugtató számunkra az interneten vagy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás keretében elkövetett jogsérelem vagy érdeksérelem rendezése, az a rendezés, amely a törvényjavaslatban foglalt. Azt gondolom, mindenki számára világos, hogy egy ilyen szabályozás - amelynek az a lényege, hogy ha én saját érdekeim vagy jogaim sérelmét tapasztalom az interneten, felhívom a szolgáltatót egy nyilatkozattal ennek a tartalomnak az eltávolítására, a tartalom eredeti elhelyezője viszont egy ellennyilatkozattal visszahelyezheti azt - olyan esetekhez vezethet, amelyek semmiképpen sem tekinthetőek kívánatosnak. Évekre lehet valakit letiltani az internetről ezzel a módszerrel, hiszen nem kell mást tenni - mondjuk, hogy csak a kereskedelem és ne a politika vagy a politikai reklám területén maradjunk -, mint a konkurens kereskedő reklámját vagy a konkurens kereskedő honlapját saját érdekemmel ellentétesnek nyilvánítanom, és akkor azt a szolgáltató le kell hogy vegye. Persze az illető egy ellennyilatkozattal visszatetetheti, de akkor jön a következő, hasonló területen dolgozó kereskedő, és ő fogja a saját érdekével ellentétesnek nyilvánítani. Mindaddig, amíg ez az egész lánc körbe nem megy, mindaddig, amíg mindenki el nem játszotta ezt a dolgot - és ez akár évekig eltarthat -, a szóban forgó elektronikus kereskedő a maga honlapját csak percekre láthatja viszont a világhálón.
Negyedszer: hiányoljuk a törvényjavaslatból azokat a szabályozásokat, amelyek az elektronikus kereskedelmet nemcsak szabályozni, hanem ösztönözni kívánják. Ha igaz, márpedig igaz, hogy gazdasági előnye származik nemcsak a kereskedőnek és nemcsak a fogyasztónak, hanem az egész magyar gazdaságnak abból, ha az internetes elektronikus kereskedelem tért hódít, akkor érdemes lenne adókedvezményekkel, speciális szabályokkal vagy bármilyen más ismert, és hogy ne mondjam, külföldről adaptálható módon elősegíteni, ösztönözni a kereskedőket arra, hogy az elektronikus úton folytatott kereskedelmet, ha ne is előnyben részesítsék, de legalábbis egyik kereskedelmi formaként használják.
Ötödször: nem tartjuk megnyugtatónak a kéretlen reklámok ügyének rendezését. Nem tartjuk megnyugtatónak már csak azért sem, mert a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete is egy pont fordított szabályozást tartott kívánatosnak. Eszerint, a törvényjavaslat szabályozása szerint kéretlen reklámot mindenki saját maga tilthat le, és erről az állam nyilvántartást vezet. Ennek a megsértéséhez szankciókat a törvény nem fűz. A mi számunkra megnyugtató megoldás az lenne, ha elektronikus reklámot csak kérésre kaphatna valaki, tehát nem azt kellene megtiltani, hogy ő kapjon, hanem azt kellene engedélyezni, hogy ő kapjon. Alapesetben legyen tilos az elektronikus reklámot valakinek a honlapjára kéretlenül elküldeni.
Végezetül, tisztelt Ház, nem megnyugtató számunkra a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter hatáskörének szabályozása ebben a kérdésben. Ha igaz - és igaz -, hogy az elektronikus kereskedelemmel, illetőleg az információs szolgáltatásokkal összefüggő jogok sérelme olyan jogsérelem lehet, amely alapvető emberi jogokat sért, akkor úgy gondolom, és úgy gondoljuk, hogy nem célszerű ezeknek szabályozását, megtiltását miniszteri rendeletbe foglalni, akkor ezekről törvényt, adott esetben alkotmány erejű törvényt érdemes alkotni.
Tisztelt Ház! Ennyi az, amit az általános vitában elmondandónak tartottam. módosító indítványainkkal, illetőleg a részletes vitában hozzá fogunk járulni a törvény javításához, és amennyiben elfogadást nyernek javaslataink, akkor annak elfogadásához.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
