MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Azt gondolom, a ma délelőtti vitában a leggyakrabban elhangzó szó az volt, hogy "nagy jelentőségű" vagy "jelentős" szabályozást alkothat meg a Ház. Talán ha az expozét a miniszter úr mondta volna, még azt is hallhattuk volna, hogy a jövő elkezdődött ez alkalommal. Nem tehetjük meg azonban azt, hogy egy picit ne tekintsünk a dolog mögé, és ne nézzünk meg néhány olyan külső körülményt, ami ezen törvény elfogadása kapcsán felmerült.
A legérdekesebb az, hogy a parlament a nyár végén, ősz elején megkapja a kormány féléves jogalkotási tervét, amiben áttekinti a kormány azt, hogy mit is kívánna a parlamenttel elfogadtatni a következő időszakban. Meglepődéssel tapasztaltuk, hogy ez a jelentős és a jövőt nagyban meghatározó törvény akkor, még augusztusban nem volt a kormány számára oly fontos, hogy a jogalkotási tervében elhelyezze. Majdan egyszer csak ősz elején, szeptember végén a szakma ijedten kapta fel a fejét, hogy úgy tűnik, nem egyszerűen egy kis szűk szabályozás készül a szakma egy szeletéről, hanem úgy tűnik, a kormány belevág egy olyan falatba, ami az internet teljes szabályozását jelenti. Örömmel látjuk, hogy ez ma már - legalábbis a szavak szintjén - nem igaz, többé-kevésbé elfogadjuk azt érvelést is, hogy magában a törvény szövegében sem fedezhető fel minden helyen. Azt gondolom, nekünk pontosan kell értenünk, hogy mi a szándék e mögött a törvény mögött, és azt gondolom, a mai bevezető szónoklatokból kiderült, hogy nem szól másról, mint hogy a választási kampányban az információs társadalom alapköveit lerakó újabb törvényi hivatkozás legyen.
A második ilyen, szerintem fontos szignál, amit meg kell hallanunk, a szakma véleménye. Lehet, hogy Bognár képviselőtársam úgy gondolja, hogy ez egy e-kereskedelmi törvény az emberek fejében, de én meg pontosan úgy látom, hogy az egész elmúlt időszakban történt publicisztikák arról szóltak, hogy itt internettörvény elfogadására készülne a parlament, és bárki szólt ezen tárgykörben, kénytelen volt magyarázkodni, hogy nem ezen törvénynek a tárgya.
A harmadik, amit észre kell vennünk: a személyes tapasztalataink. A bizottsági ülésünkön egy ellenzéki képviselő, aki maga is ezen a területen vállalkozó és egyben a bizottság tagja, saját személyes tapasztalatát osztotta meg velünk az elektronikus kereskedés magyarországi elterjedésével kapcsolatban. Finoman szólva, nem voltak biztatók az ő ilyen irányú megérzései ezen a területen. 2000-ben a Gazdaságkutató Intézet mérte ezeket az adatokat, az üzlet és üzlet közötti kereskedés 21 milliárd forint volt Magyarországon az ő felmérésük szerint. A Magyar Bálint által és a törvényben hangsúlyosan említett üzlet és felhasználó, fogyasztó közti kereskedelem mindösszesen 1,1 milliárd forint, az összes kiskereskedelmi forgalom 0,02 százaléka. Azt gondolom, ebből a szempontból kell a törvényt vizsgálunk, ebből a szempontból kell azt megnéznünk, hogy mit is akarunk pontosan a végén elérni, és hogyan, miképpen jutunk el odáig.
Magam is azzal szeretném kezdeni, hogy a törvény címét megpróbálnám egy picit elemezni és kivesézni. Mindannyian egyetértünk abban - legalábbis az eddig hozzászólók -, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás a szélesebb kategória és az elektronikus kereskedelem annak egy nem elhanyagolható, de mindenképpen szűkebb szelete. Ha ez így van, és ha már ezt a logikát a kormány végigköveti, akkor azt gondolom, minden egyes definícióban így is kell szerepeltetni, tehát a címben mindenképpen meg kell fordítani, és később a 2. §-ban, amikor az értelmezéseket adja a törvény, akkor is ezt kell generális szabálynak tekinti.
Mi mégis azt a javaslatot fogjuk majd megfogalmazni, hogy ne is beszéljünk az információs társadalommal kapcsolatos egyéb szolgáltatásokról. Ha igazak azok a hangok, amelyeket ma itt délelőtt hallottunk, hogy csak és kizárólag az a szándék, hogy az üzleti bizalom kialakuljon - ahogy Szabó képviselőtársam mondta, hogy az elektronikus kereskedés alapfeltételeit megteremtsük, hogy ezt a hatalmas nagy területet legyeptéglázzuk, hogy majdan később kitapossák -, akkor azt javasoljuk, ezt írjuk bele a törvénybe, tehát csak és kizárólag az elektronikus kereskedelem kifejezést használjuk.
Azt gondolom, a fő dilemma pontosan ez, és még egyszer mondom, a módosító indítványainkban megpróbálunk erre majd javaslatot tenni. Mi is úgy gondolkozunk - ez ma már itt elhangzott -, hogy ugyanazoknak a szabályoknak kell vagy kellene hatályosnak lenni, vonatkozni az elektronikus kereskedés területére is, mint azokra, aki ma kereskednek és ahogy kereskednek. Akár megtehetnénk azt is, hogy egy rendkívül rövid, akár egysoros törvényt megfogalmazunk, és azt mondjuk, hogy amit szabad a hagyományos kereskedelemben, csak és kizárólag ugyanazt szabad az elektronikus kereskedésben is, és majdan később esetleg a zárórendelkezésekben néhány Ptk.-, Btk.-módosítást elvégzünk, vagy felhatalmazzuk szokás szerint a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, hogy végtelen bölcsességével az egyéb kérdéseket szabályozza.
Néhány részletkérdésbe szeretnék csak belemenni a hozzászólásomban. Kétperces reagálásomban Csáky képviselőtársamnak már jeleztem, hogy a szolgáltató meghatározásánál a törvény definíciójában - mivel pontatlanságok szerepelnek, és ez később végighúzódik az egész törvényen - félreérthető és félreértelmezhető az, hogy valaki csupán egy fizikai szolgáltató, akin keresztül a tartalom átcsorog, és semmilyen befolyása, hatása sincsen arra, hogy mi kerül rá az ő szerverére, avagy pedig egy tartalomszolgáltató, akinek, mint bárkinek, aki valamit leír - vagy ahogy a képviselőtársam mondta, a Hyde Park Speakers' Cornerében feláll és beszél, arcát adja a gondolataihoz -, ugyanúgy vállalnia kell a tartalomért a felelősséget, mint ahogy egyébként ma is a kimondott szóért vagy a leírt szóért bárkinek vállalnia kell a felelősséget.
Ebből a szempontból tartjuk mi továbbra is aggályosnak a 13. §-t. Nem akarok erre külön kitérni, hiszen a kétperces reagálásomban ezt röviden érintettem, de azért az mégiscsak elgondolkodtató, hogy az indoklás részében az amerikai szabályozásra hivatkozik a törvény - a digitális millennium szerzői jogi törvényre -, pedig pontosan azt kellene tudni a jogalkotóknak, hogy a 31. EU-irányelv ezzel ellentétes szabályokat fogalmazott meg, és a Egyesült Államokban is gondolkoznak azon, hogy a törvény bevezetésének negatív tapasztalatai miatt esetleg ezt a passzusát megváltoztassák, ami valóban hasonlatos ahhoz, amit a 13. § megfogalmaz.
Nem akarok most már hosszasan szólni ebben a szakaszban - hiszen majdnem minden képviselőtársam ezt megtette - a kéretlen reklámok kérdésével kapcsolatban, csak szeretném azt rögzíteni és majdan később a bizottsági és a parlamenti szavazásnál az önök szemébe tekinteni, hogy ha jól értem, ebben a kérdésben, kormánypárti képviselőtársaim, egyetértünk egymással, az álláspontunk pedig ellentétes a ma benyújtott javaslattal. Majdan, amikor erről a módosító indítványunkról szavazni fogunk, nagy tisztelettel kérem önöket, hogy az itt elhangzott, egyébként általam támogatott és nagyon fontosnak tartott gondolatokat tartsák is fenn, valóban egy fordított logikát kell ebben az ügyben alkalmazni. Megjegyzem, az azóta leváltott és még újonnan nem megválasztott, tehát újként nem létező adatvédelmi ombudsman állásfoglalásával is egyet fog érteni a parlament.
Összefoglalva a gondolatainkat, talán érzékelik, hogy rendkívül fontosnak tartanánk azt, hogy ezen a területen, mármint az információs társadalom alapvető kérdéseinek területén az elvi egyetértés a parlament különböző politikai erői között fennmaradjon. Nagyon szeretnénk ebben a kérdésben is - mint ahogy tettük azt eddig néhány kérdésben - együtt szavazni a parlament mindkét oldalán. Talán érzékelik az eddig elmondottakból azt, hogy nem éreznénk gyengeségnek; azonban az ellenzéki képviselők megtalálják azokat a helyeket, ahol az alternatívákat tudják kínálni a kormánnyal szemben. Ezt a területet szeretnénk nem ilyennek tekinteni.
Ahhoz, hogy ezt megtehessük, azt gondolom, feltétlenül szükséges lenne az, hogy még a látszatát is kerüljük el mindannak, ami az elmúlt hetek, hónapok vitáiban felvetődött. Ha mindaz a gondolat igaz, ami ma itt a Házban délelőtt elhangzott, akkor azt szeretnénk, ha mindezeket a törvény szövegén is végig tudnánk vezetni. Magam is úgy gondolom, hogy a törvényalkotás ezen szakaszában, az információs társadalom ezen szakaszában nem lehet semmilyen olyan jogalkotási szándék, ami valamilyen formában korlátozná az internet fejlődését, tartalmak megjelenését Magyarországon.
Azt szeretnénk, ha mindezeket a gondolatokat, amelyek elhangzanak, a módosító indítványokat önök megfontolnák. Nem szeretnék odáig elmenni, amit Magyar Bálint a saját gondolatának és hozzászólásának befejezéseképpen elmondott, de mégis felvetném azt, hogy amennyiben ezek a tételek nem elfogadhatók, akkor talán sokkal jobban járunk, ha még egy picit gondolkozunk, még egy picit beszélünk ezekről a kérdésekről, meghallgatunk néhány olyan embert, aki gyakorló módon napi munkájában használja ezeket az eszközöket, és talán a kormány vagy a kormánypártok is beletörődnek abba, hogy a választási kampányban nem tudják újabb szlogenként használni ezt a tételt, és talán akkor fogunk törvényt alkotni, amikor minden feltétel és minden tudás rendelkezésünkre áll.
(9.40)
Most azt szeretnénk tehát, hogy ha alapkérdésekben meg tudunk állapodni, fogadjuk el, de ha ezek nem megoldhatók, akkor inkább ennek a törvénynek az elfogadását ebben a szakaszban halasszuk el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
