TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Azt gondolom, ez azon kivételes alkalmak egyike, amikor túl nagy politikai vitát itt, a tisztelt Ház falai között nem folytatunk. Azért nem folytatunk, mert sikerült a törvényjavaslat és a házszabály-módosítási javaslat előkészítése során kialakítani azt a politikai akaratot, amely politikai akarat ennek a kérdésnek a parlamenti elfogadásához szükséges.
A történések, amelyeket részben Isépy elnök úr és Salamon elnök úr elmondott, tárgyszerűek: gyakorlatilag '94-ben, illetve alapvetően '97-ben alakult ki az az intézményrendszer, amely a vagyonnyilatkozati eljárással összefüggésben leírásra került, majd ez az intézményrendszer egészen 2000-ig egy olyan intézmény volt, amellyel senki nem foglalkozott. Amikor első alkalommal hozzá kellett nyúlni és konkrét ügy kapcsán az intézményrendszert működtetni kellett volna, valóban kiderült, hogy a leírt normák nem alkalmasak arra, hogy ennek alapján a szándékolt eljárást le lehessen folytatni. Ennek következtében valóban az a helyzet állt elő, hogy a Magyar Országgyűlésnek szembe kellett nézni azzal, hogy az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatával kapcsolatos eljárások törvényi és házszabályi rendelkezései végrehajthatatlanok. Annak érdekében, hogy ezek az intézmények gyakorlati értékűek legyenek, szükséges mind a két módosítást elvégezni: az 1990. évi LV. törvény és a Házszabály vonatkozó rendelkezéseit.
A három bizottság által kiküldött albizottság készítette elő a munkát. Ennek következtében tényleg az az értékelhető és üdvözlendő kivételes alkalom van, hogy politikai egyetértés kíséri ennek az ügynek a vitáját és remélhetőleg elfogadását is.
Mindazonáltal szeretném azért elmondani, hogy néhány kérdésben még előttünk vannak olyan munkák, amely munkák elvégzése szükséges ahhoz, hogy a mai ismereteinknek és mai lehetőségeinknek megfelelően ez a két módosítás be tudja tölteni azt a funkcióját, amelyet szántunk neki. Ezekkel szeretnék inkább foglalkozni az ismétlés elkerülése végett is, pontosan annak érdekében, hogy a további egyeztetések és kidolgozó munka alapjául ezek tudjanak szolgálni.
Az egyik kérdés azzal foglalkozik és azzal függ össze, hogy az országgyűlési képviselőnek csatolnia kell közvetlen hozzátartozója vagyonnyilatkozatát. Ez azt jelenti, hogy a képviselőre egy olyan feladatot ró a jogszabály, amely egyrészt rajta múlik, neki csatolni kell, ugyanakkor a közvetlen hozzátartozó számára a mi jogértelmezésünk szerint ez önmagában kötelezettséget nem feltétlen kell hogy jelentsen. Mondhatja - és lehet, hogy ezzel sokan vitatkoznak, de a mi álláspontunk szerint mondhatja - egy közvetlen hozzátartozó, hogy ő nem kíván valamely ok miatt vagyonnyilatkozatot tenni a férje vagy a felesége részére. Ennek megfelelően az a része a javaslatnak, hogy köteles csatolni, abból a szempontból egy olyan feltételhez kötött, ami nem rajta múlik, hogy van-e vagyonnyilatkozat, amit csatolni tud hozzá.
Ez a kérdés a tegnapi másik törvényjavaslat vitája kapcsán is fölmerült, amikor köztisztséget betöltők, közvagyonnal gazdálkodók vagyonnyilatkozatával kapcsolatban vitatkoztunk. Ott az volt a válasz, hogy mindenkinek kutya kötelessége a törvényt betartani. Ez egy jó válasz, csak azt gondolom, hogy önmagában gyakorlati értékkel nem biztos, hogy rendelkezik. Mi azt mondjuk - és erre vonatkozóan módosító indítványt szeretnénk benyújtani, illetve nyújtottunk már be -, hogy el kell fogadni, tudomásul kell venni, hogy szélső esetben lehet ilyen helyzet, hogy nem tud mit benyújtani a képviselő, de ebben az esetben nem értenénk azzal egyet, hogy a képviselőt felmentsük ennek a kötelezettségnek a teljesítése alól, hanem úgy kell szabályozni a kérdést, hogy ebben az esetben a vagyonnyilatkozatot nem adó hozzátartozója helyett a képviselőnek kell a vagyonnyilatkozatot a hozzátartozó vagyonára vonatkozóan a legjobb tudomása szerint elkészíteni és benyújtani. Ez az alapgondolatunk, nézzük meg közösen, hogy ez így jó-e, de mindenféleképpen azt gondolom, hogy a kérdést valamilyen módon meg kell oldani annak érdekében, hogy ez az ellentmondás ne feszüljön a további végrehajtás során.
A másik kérdés kisebb jellegű, technikainak tűnik, de rendezni kell. Ez arról szól, hogy annak a képviselőnek, akinek a mandátuma lejár és nem választják újra, záró vagyonnyilatkozatot kell tenni, amihez szintén mellékelni kell a közvetlen hozzátartozók vagyonnyilatkozatát vagy vagyonnyilatkozatait, ha több hozzátartozó van, amelyet a jelenleg hatályos szabályok szerint zárt anyagként a mentelmi bizottság tárol. Nem volt korábban szabályozva, hogy ennek a vagyonnyilatkozatnak a sorsa mi legyen akkor, ha a képviselő mandátuma megszűnt. Hiszen a képviselő vagyonnyilatkozata nyilvános, azzal nincs gond, ott nincsenek archiválási, titokvédelmi és egyéb szabályok; de a hozzátartozónál rendezni kellett, hogy mi legyen ezzel a vagyonnyilatkozattal. Az előterjesztő azt írta le, hogy a mandátum megszűnését követő harmincadik napon ezt a vagyonnyilatkozatot a nyilvántartásból törölni kell, egyszerűen fogalmazva: be kell zúzni. A probléma a következő. Harminc nappal a mandátum megszűnte után be kell adni egy olyan hozzátartozói vagyonnyilatkozatot, amelyet ugyanevvel a határidővel be is kell zúzni. Értelmetlennek tartjuk. Valami módon a dolgot rendezni kell. Az egyik rendezési mód - és ebben, gondolom, még egyeztetni kell -, hogy nem kérjük a záró vagyonnyilatkozatnál a hozzátartozóit, hiszen meg kell szüntetni. Akkor minek kérjük, ha utána megsemmisítjük? Vagy ha van funkciója, ha van valami kifutási idő - és ebben nyilván a mentelmi bizottság tud majd véleményt nyilvánítani -, hogy szükség lehet a képviselő mandátumának megszűnte után erre, akkor meg adjunk egy olyan értelmes határidőt; amíg még ezzel dolgozni kell, addig legyen ott, és ne harminc napon belül, hanem mit tudom én, egy év múlva vagy fél év múlva szűnjön meg.
(11.40)
A mai szabályozás nem életszerű. Ezt szerettem volna ezzel összefüggésben jelezni.
A harmadik felvetésem azzal összefüggő, amit Salamon elnök úr, képviselőtársam is jelzett, ez a bizonyos zaklató vagy ismételt vagyonnyilatkozati eljárás kezdeményezése. Itt szeretnénk egy kicsit pontosítani a normaszöveget egyrészt magában a Házszabályban, másrészt úgy gondoljuk, hogy a másik lábát is meg kell teremteni ennek a módosításnak oly módon, hogy ezt a kérdéskört rendezni kell a jogállási törvényben is. Hiszen a jogállási törvény ma azt mondja ki, hogy bármely képviselő esetében bárki kezdeményezhet vagyonnyilatkozati eljárást. Ezzel egyetértünk, ez így jó, hiszen pontosan az a funkciója, hogy az üvegzsebűség, a képviselő vagyoni helyzete a nyilvánosság előtt bármikor ellenőrizhető legyen. S ha valakinek okkal van föltételezése bármely képviselővel szemben, hogy a vagyonnyilatkozatával kapcsolatban a valóságtartalom nem biztosan úgy van, mint ahogy az a nyilvános nyilatkozatban megjelenik, akkor tehessen bejelentést.
De ennek van egy másik oldala, amit rendezni kell. Bizony előfordulhat az, hogy bármelyik képviselőnek haragosa, ellenfele, nem tudom kije van, és zaklató jelleggel megalapozatlan, nyilvánvalóan megalapozatlan kezdeményezéssel él. Ebben az esetben a mai szabályok szerint minden kezdeményezést végig kell futtatni, és el kell végezni a vagyonnyilatkozati eljárást.
A mi javaslatunknak az a célja, és a pontosítás arra vonatkozik, hogy a valóban, nyilvánvalón zaklatót; ha valakiről azt mondják, hogy Tóth András megvette a Lánchidat, és nincs benne a vagyonnyilatkozatában, azt le lehet írni, de nem hiszem, hogy ezt adott esetben komolyan vizsgálni kellene. Legyen meg a joga a mentelmi bizottság elnökének, hogy azt mondja, hogy ez a kezdeményezés nyilvánvalóan megalapozatlan. A másik a zaklató jellegű, amikor valaki rendszeresen, heti rendszerességgel valamely képviselőre minden új tény vagy adat nélkül gyártja a kezdeményezéseit. Ebben az esetben is legyen lehetőség ezeknek a rendezésére, mégpedig oly módon, hogy mind a két anyagban - tehát a törvényben is, és a Házszabályban is - a kérdés korrekt módon rendezhető legyen.
Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy ez a munka elvégezhető még ebben az időszakban, tehát reményeink szerint az őszi ülésszak végéig a házszabály-módosítás és a törvénymódosítás elvégezhető. Mi azon vagyunk, de ezeknek a módosításoknak a figyelembevételét fogjuk kérni. A hátralévő munkában is fölajánljuk az együttműködésünket ennek az ügynek a rendezése érdekében.
Köszönöm a meghallgatást. (Szórványos taps.)
