DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm, elnök asszony. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Magam is, amikor kézbe vettem ezt a határozati javaslatot, úgy gondoltam, hogy nem kell sokat foglalkozni vele, hiszen a számok adottak, Isten malmai őrölnek, tehát ezt le kell bonyolítani, ehhez meg kell adni a pénzt. Aztán amikor a számokat néztem, rögtön feltűnt valami, mégpedig az aránytalanság.
A két pont között természetesen nem is lehet közvetlen összefüggést kierőszakolni, de azért mégis valami csak feltűnik az embernek. Ha az indoklást is megnézzük hozzá, akkor kiderül, hogy működési célra csaknem ötmilliárd forintot irányoznak elő, és nagyjából ennek a fele informatikai beruházás, a másik 2,3 milliárd nem részletezett működési költség. Én ugyan szívesen vettem volna valamilyen tájékoztatást arról is, hogy 2,3 milliárd működési költség mire megy el; tehát azon felül, hogy informatikai fejlesztés, azon kívül, hogy személyi költségek, milyen egyéb és mennyire indokolt működési költségek merülnek fel ilyen nagyságrendben, több mint kétmilliárdos nagyságrendben. Lehet, hogy indokolt, csak mivel nincs benne, nem lehet látni, így nem is tudom megítélni, hogy valós, nem valós, reális, nem reális ez az igény.
A javaslat nem szűkmarkú a felhalmozási résszel sem, hiszen felhalmozásra is több mint másfél milliárdot szán. Első látásra ez is elég vastag ceruzával húzottnak tűnik, ami szintén lehet, hogy jó, lehet, hogy reális, de mivel erre sincs semmilyen további információ, ezért ez is számomra megkérdőjelezhető és meg is kérdőjelezendő.
Úgy látszik, hogy az előterjesztő és az előterjesztés nem szűkmarkú a lebonyolítással és a választást lebonyolítókkal szemben. Egy réteggel szűkmarkú viszont, de azzal nagyon: akik miatt az egész választási procedúra történik, a képviselőjelöltekkel szemben szűkmarkú; senki mással nem, csak a főszereplőkkel. Elhangzott, hogy az 1998-as választás során is 25 ezer forint volt, azt is tudjuk, hogy az akkor is nagyon kevés volt. Lezsák Sándor említette, hogy azóta 50 százalékos infláció volt, én is ekörül kalkuláltam. Az akkori 25 ezer forint mit ér ma? Mit lehet a mai 25 ezer forintért, mondjuk, reklámban, kampányköltségben elérni? Aki kipróbálta már, az tudja, hogy egy helyi televízióban egy egyhetes hirdetés körülbelül elviszi a teljes költséget vagy támogatást, nevezzük ezt támogatásnak vagy hozzájárulásnak.
Én visszaemlékszem 1998-ra, hogy akkor csaknem minden párt kritizálta és kevesellte ezt a százmillió vagy fejenként nagyjából 25 ezer forintot. Most mégis ugyanez köszön vissza változatlan formában. Miért csak a képviselőjelölt megbecsülése, ha úgy tetszik, anyagi megbecsülése nem változott ez alatt a négy év alatt? Mindennek felment az ára, mindennek felment a díja, csak a képviselőjelölt értéke maradt ezek szerint változatlan, vagy az infláció miatt inkább csökkent.
(19.50)
Hozzá kell tennem, hogy szívesen láttam volna nemcsak erre a 2. pontra vonatkozó összehasonlítást, hogy akkor is százmillió volt meg most is, hanem az egyéb főösszegekre is, hogy a mostani 6,3 milliárddal szemben mennyi volt akkor a főösszeg, mennyi jutott akkor felhalmozásra, mennyi jutott akkor különböző költségekre. Tehát én ezeket a részletezéseket őszintén szólva nagyon hiányolom az előterjesztésből, és remélem, hogy a későbbiek folyamán ezt még megkaphatjuk.
Köszönöm figyelmüket.
