LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egyetlen számadathoz kívánok magam is röviden hozzászólni. A határozati javaslat 2. pontja szerint az országgyűlési képviselő-választás kampányára fordítható költségvetési támogatás összege százmillió forint lesz. Ez az összeg, elmondta az államtitkár úr, változatlan, azonos az 1998. évi költségvetési támogatás összegével, miközben a fogyasztói árszínvonal 50 százalékkal megnövekedett. Felvetődött bennem is, bennünk is az a kérdés, hogy miért sajnáljuk egyik vívmányunk, a képviseleti demokrácia működtetésétől a támogatást.
Nyilvánvalónak tűnik az is, hogy a lobbiérdekeket képviselő, háttérből finanszírozott pártok esetében nem létkérdés ennek a költségvetési támogatásnak az elnyerése, de fontos azon képviselők számára, akik eszményeiket, nézeteiket kívánják képviselni, és nem pedig mások pénztárcáját. Számoljunk csak utána, és ezt is elmondta az államtitkár úr, Bauer képviselő úr ezt megerősítette, hogy ha csak tíz párt képes területi és országos listát állítani, ha minden választókerületben csak hét rivális jelölt mérkőzik egymással, akkor is mintegy 3800 képviselőjelölt fog osztozni ezen az összegen. Egy jelölt indulását mintegy 26 ezer forint erejéig támogatja majd a költségvetés, alig többel, mint az első szabad választások idején, 1990-ben.
Nagyon jól ismerjük, és naponta olvassuk és halljuk is azokat az álságos véleményeket is, amelyek szerint rosszul és drágán működik a demokrácia Magyarországon. Esetleg még sokat sejtetően hozzá is teszik, hogy bezzeg Kádár János idejében, akkor nem volt ennyi párt, akkor bezzeg rend volt. Minden rendelkezésre álló adat szerint reálértékben akkor lényegesen többet kapott egyetlen párt és annak ifjúsági szervezete, valamint transzmissziós szervezete, a fizetett párttitkárokról és egyéb költségekről nem is beszélve, mint ma az összes együttvéve.
Meggyőződésem, hogy nem a demokrácia révén szegényedik el az ország, hanem annak hiánya miatt. És mint minden más vívmány életben tartásához, ehhez is pénz szükséges. Legalább annyit kellene vásárlóértékben erre áldoznunk, mint amennyit lényegesen kedvezőtlenebb gazdasági körülmények között költöttünk erre 1994-ben vagy 1998-ban. Mi az Országgyűlésben milliárdokról, tízmilliárdokról szoktunk vitatkozni, dönteni, és ennek tükrében nagyon csekély, egy demokratikus választás szükségességéhez viszonyítva méltatlanul alacsony összegnek vélem a határozati javaslatban indítványozott 0,1 milliárdos költségvetési támogatás nagyságát.
Miért támogatom mégis a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében ezt a határozati javaslatot? Azért, mert tudomásul veszem, hogy amikor rendkívüli erőfeszítéssel sikerül, de igenis sikerül az egészségügyben dolgozó nővérek bérét emelni, amikor kell a költségvetési támogatás a gyermekes családok lakásépítkezésére - és folytathatnám tovább a sort, azt hiszem, kormánypárti, ellenzéki képviselők egyaránt tudnák folytatni ezt a sort -, akkor nekünk, képviselőknek, jelölteknek itt az országban önmegtartóztatásra van szükségünk, erre szigorít valamennyiünket, tulajdonképpen egy költségtakarékos és visszafogott kampányra szigorít bennünket ez a határozat is, amellyel talán sikerül visszahódítani a politika megrongált, elvett becsületét is.
Köszönöm szépen.
