LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A bizottsági ajánlás 31. pontjáról és az 50-54. pontokban felsorolt módosító javaslatokról kívánok a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében röviden állást foglalni.
Egyrészt a törvényjavaslat módosító javaslatait elbíráló bizottsági ajánlás pontjait áttanulmányozva az MDF képviselőcsoportja megnyugvással vette tudomásul, hogy a tanúvédelem szükségességét vagy magának a törvényjavaslatnak az indokoltságát nem vonták kétségbe a módosító szándékok. Mind az ötvennyolc benyújtott és bizottsági ajánláson átesett módosító javaslat javító és jobbító törekvést tükrözött, és a viták emiatt nem a politikai akarat, hanem a szakszerűség és a célszerűség körül zajlottak. Magam is örültem ennek a fejleménynek, hiszen mind a szervezett bűnözés megnövekedése, mind az ország belső biztonsága, de az uniós tagjelöltségünk is megköveteli ennek a törvénynek az elfogadását.
A részletes vitában részben a személyiségi jogok kérdéséhez, részben pedig az Országgyűlés hatalmi jogkörének kérdésköréhez kívánok röviden hozzászólni.
Négy módosító javaslat töpreng el azon a kérdésen, miszerint a személyazonosság megváltoztatására irányuló intézkedés a védelem alatt álló valamennyi személyes adatára terjedjen-e ki, és ha igen, akkor az eredeti személyazonosító adatot rögzítő közokirat helyébe részben vagy egészében valótlan tartalmú adatot kell-e beírni. A bizottsági ajánlás 31. pontjában leírt módosító javaslat lényegében kizárná a részleges valótlanságot, és megkövetelné azt, hogy az új okirat nem tartalmazhat olyan adatot, amely más természetes személy személyi adataival megegyezik. Vajon mely szempontnak adjunk elsőbbséget: a tanúvédelem szükségességének vagy egy akár 30-35 éve már elhunyt személy kétségtelenül létező személyiségi jogainak? A minden szempontból valótlan és fiktív dokumentumok lelepleződése mindig nagyobb, mint a csak részleges valótlanoké.
Tudják ezt a bűnözök is. Emlékeztetem képviselőtársaimat a sokunk által ismert "A sakál napja" című filmre és könyvre, amelyben a negatív főszereplő egy hozzá hasonló évjáratú, de még gyermekkorában elhunyt fiú születési anyakönyvi kivonatát kérelmezte a hatóságoktól az eredeti elkallódására hivatkozva. Arra is ügyelt, hogy a temetőben kiválasztott sír elhanyagolt legyen, jelezve azt, hogy már azok a közvetlen hozzátartozók sem élnek, akik őt leleplezhetnék. Nos, ha a bűnözők tudják azt, hogy minden adat nem lehet kitalált, mert akkor kritikus helyzetben független forrásból igazolhatatlan a személyazonosság, akkor ezt a tanúvédelem ügyében illetékes hatóságoknak is tudniuk kell. Ezért is értek egyet - és megvallom, egy belső vita után értünk egyet - a részleges valótlanságot is megengedő törvényjavaslat szövegével.
Most, amikor egy új jogintézmény bevezetéséről kell döntenünk, akkor végig kellett azt is gondolnunk, hogy Magyarországon ennek a tanúvédelmi programnak valójában nincs gyakorlata és megfelelő szakembergárdája. Valószínűleg most nem minden részletében tudunk tartósan létrehozni egy eddig még nem működtetett tanúvédelmet, de lépnünk kell, legfeljebb a tapasztalatok ismeretében néhány esztendő múlva kell módosítanunk ezt a törvényt.
Van olyan ország, ahol a tanúvédelem az igazságügy-miniszter, van, ahol az ügyészség feladatköréhez tartozik. Valahol nyíltan megjelölik a helyét a hatósági struktúrában, és valahol csak a beavatottak tudják azt, hogy ez melyik intézmény feladatköre. Az is lehetséges, hogy időről időre átszervezik az ilyen feladattal foglalkozó intézményt, pusztán azért, hogy megnehezítsék a célzott beépülést.
Szemmel tartva a nagyon óvatos nemzetközi gyakorlatot, nem helyeslem a Magyar Demokrata Fórum egységes álláspontjaként a bizottsági ajánlás 50-54. pontjaiban felsorolt módosító javaslatokat. Ezek a javaslatok egy új intézmény, a rendvédelmi szervek védelmi szolgálata felállítását javasolják a rendvédelem keretén belül, és a szervezet fontos szerephez jutna mind a titkos információgyűjtésben, mind pedig a tanúvédelemben. Bennünk ismételten felvetődik a kérdés, hogy szükséges-e korlátozni a belügyminiszter vagy az országos rendőrfőkapitány hatáskörét abban a tekintetben, hogy milyen elnevezéssel és milyen információszerző és -minősítő jogkörrel működtet feladatkörén belül egy intézményt; miért kell erre a hivatalra felhívni a figyelmet egy olyan névvel, ami csak törvény által módosítható, feladatköre csak törvény útján változtatható meg.
(20.10)
Ha el kell látni ezt a feladatot a végrehajtó hatalmon belül, akkor más tárcák esetében sem kötjük meg az illetékes miniszter kezét, így nem nevesítünk minisztériumon belüli intézményeket és feladatköröket.
Az előterjesztő véleménye is ingadozik ebben a kérdésben, például az 54. pont alatt leírt indítványt az alkotmányügyi bizottság ülésén támogatta, az önkormányzati és az emberi jogi bizottság ülésén nem támogatta. És amiért én most ezt előhoztam, tisztelt államtitkár úr, annak oka mindössze annyi, hogy az MDF az utóbbi véleményt helyesli és fogadja el, és fogja szavazatával támogatni majd, amikor erre sor kerül.
Összegezve az MDF véleményét: a törvényjavaslat céljával továbbra is egyetértünk, szakmai szempontból nagyon jónak tartjuk, és a bizottságok által javasolt módosító indítványok figyelembevételével a Háznak elfogadásra fogjuk majd javasolni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
