MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr, köszönöm, Kosztolányi képviselő úr. A honvédelmi bizottság ellenzéki képviselői 8 szavazattal nem tartották általános vitára alkalmasnak a harcászati repülőerők fejlesztéséről szóló országgyűlési határozati javaslatot, mert azt nemcsak elnagyoltnak és formálisnak, hanem törvényellenesnek is tartották, olyannak, amely csak arra alkalmas, hogy tovább rontsa az Országgyűlés, és benne a honvédelmi bizottság tekintélyét, lehetetlenné téve a honvédelmi törvényben foglalt döntési és ellenőrzési jogának érvényesítését.
A határozati javaslat olyan időpontban kerül benyújtásra, amikor a harcászati repülőgépek jövőjére vonatkozó kormányzati tevékenység már jelentősen előrehaladt, gyakorlatilag minden lényeges kérdés eldőlt, amelynek tartalmáról egyébként mi, képviselők csupán és kizárólag a sajtóból informálódhattunk.
Folyamatban van a konkrét szerződés előkészítése, amelynek megkötéséről a kormány még csak tájékoztatni sem kívánja a honvédelmi bizottságot. Ezért a határozati javaslat vitája és a kormánytöbbség által várható megszavazása puszta formalitás, amellyel a kormány le akarja tudni az Országgyűléssel szembeni kötelezettségét, és egy semmitmondó, rosszul, pongyolán fogalmazott határozattal utólagos jogalapot teremteni, teljesen szabad kezet kapni a védelmi szféra jövőjére kiható jelentős intézkedések megtételéhez és végrehajtásához.
Mi sem bizonyítja jobban a kormány magatartását és az Országgyűlés szerepének lebecsülését, mint az, hogy a határozati javaslat bizottsági megtárgyalására a Honvédelmi Minisztérium egyetlen vezetője, még helyettes államtitkár sem jelent meg; e nagy horderejű, közel 200 milliárd forintot kitevő, és a légierő harcképességét hosszú távra meghatározó bizottsági vitára és döntéshozatalra főosztályvezető-helyetteseket küldtek, akik objektíve és felhatalmazásukat tekintve sem voltak alkalmasak és megfelelő partnerek a honvédelmi bizottság tevékenysége számára.
Bizonyos értelemben meg tudom érteni a minisztérium vezetőinek a távolmaradását, mivel a nemzetbiztonsági kabinet ülésén olyan nagy pofont kaptak a kormányfőtől, amelyet normális ember csak nagyon nehezen tud elfogadni, és korábbi véleményétől ellentétesen nyilatkozni és cselekedni. Tudniillik a sajtó útján közismertté vált, hogy a minisztérium az F-16-os használt amerikai harcászati repülőgép lízingelésére dolgozta ki sokoldalúan megalapozott javaslatát, és ezt terjesztette elő a bizottság ülésén.
A nemzetbiztonsági kabinet a kormányfő ezzel ellentétes javaslatát fogadta el, és 14 darab keveset használt Gripen repülőgép bérlésére vonatkozó szerződés megkötésére utasította a honvédelmi minisztert. Alig ismer a történelem ekkora megaláztatást, amelyben a honvédelmi miniszternek része volt, ezért inkább hatodrangú képviselőket küldött az ezzel kapcsolatos bizottsági ülésre. Mindez egyébként a kormányzat határtalan cinizmusára, önteltségére és arra utal, hogy a parlamentet és a honvédelmi bizottságot puszta formalitásnak és alig elviselhető nyűgnek tekinti.
A határozati javaslat konkrét tartalma fél oldalt kitevő három rövid pont, hűen tükrözi az előzőekben elmondottakat. A konkrét beszerzésre vonatkozó 1. pontja teljes mértékben általános jellegű, tartalma egyáltalán nem tér ki a bérlendő harci repülőgéppel szemben legalább elvileg támasztott követelményekre, sem a gyártó céget, sem a repülőgép típusát, sem a bérlendő darabszámot, sem a bérlés és várható üzemeltetés időtartamát nem határozta meg. Nyilvánvaló, hogy a jelentős döntéshez a kormány nem rendelkezik már évek óta katonai stratégiával, ezen belül a légierő helyét, szerepét és feladatait meghatározó doktrínával. Kérdezem, hogy enélkül hogyan lehet felelősségteljes döntésre jutni és cselekedni.
A határozat 2. pontja felhatalmazná a kormányt, hogy a harcászati repülőerők fejlesztési programjának megvalósítása érdekében intézkedjen; miközben a programot senki sem ismeri, senki se látta, senki se tud róla, senki se olvasta, csak bekerül a határozati javaslatba, mint egy fantom. Lehet, hogy a programot a jövő héten majd sebtében kidolgozzák, hogy ne érje szó a ház elejét, és a repülőszakemberek mégiscsak valami kormányzati követelmény alapján készítsék elő a repülőgépek beszerzését. Aligha kell ehhez részletes kommentárt fűzni, hiszen önmagában is egyértelmű és példa nélküli Európában.
Végezetül a 3. pont igen kemény követelményt támaszt a kormánnyal szemben a végrehajtott beszerzési tevékenységről való parlamenti tájékoztatást illetően. Az ügyletről a zárszámadási törvénnyel egy időben kívánja informálni az Országgyűlés honvédelmi bizottságát talán valamelyik segédtitkár; vagyis nem előtte, nem a folyamat döntési csomópontjaiban, hanem valamikor a végén, abszolút post festa, amikor már a repülőgépek is beérkeznek az országba, és megkezdődik üzembe állításuk.
Az már csak hab a tortán, hogy a kormány 14 repülőgép bérlésére vonatkozó döntése milyen indokok és számvetések alapján alakult ki. Komoly és felelős szakemberek véleménye szerint - de ezt a jelenlegi gyakorlat teljes mértékben alátámasztja - ahhoz, hogy a magyar légierő eleget tegyen a légtér ellenőrzése és védelme feladatainak, biztosítsa a repülőgép-vezetők kiképzését és kellő szintű gyakoroltatását, készségeinek a fenntartását, évenként legalább 100 repült órával kellene rendelkeznie minden pilótának.
Azt akarom elmondani, hogy egy amerikai tartalékos pilóta vagy más pilóta 200-250 órát repül évente ahhoz, hogy kellő mértékig kiképzett legyen; ezenkívül részt tudjon venni a szövetségi kötelezettségek teljesítésében, vagyis csapásmérési és felderítési feladatokban minimálisan 30 repülőgépre volna szükség. Ezt egyértelműen a volt vezérkari főnök, a jelenlegi vezérkari főnök is állítja. Ki lehet számolni, egyszerűen csinálni egy összeállítást a szolgálatokra vonatkozóan, kiderül, hogy bizony 30 repülőgépre van szükség.
Hogy ez mennyire így van, azt az is bizonyítja, hogy gyors döntést hozott a kormány a MiG-29-esek egyébként évek óta esedékes nagyjavításának a mielőbbi beindítására, és láss csodát, erre azonnal rendelkezésre állt a HM költségvetésében 5 milliárd forint. Ilyen szigorú elszámolású a mi költségvetésünk.
(21.10)
Mindezen persze semmi csodálkoznivaló nincs, hiszen az ilyen magatartás teljes mértékben jellemző és mindennapi a kormány döntési gyakorlatában; meg különben is - vélekednek egyes kormányzati tisztségviselők -, e téma csepp a tengerben, amiből felesleges ekkora ügyet csinálni. Csakhogy itt nem akármilyen ügyről, hanem az ország védelméről, a Magyar Honvédség harcképességéről és hadrafoghatóságáról, légierejének jövőjéről van szó, amivel kapcsolatban nincs kis ügy és nincsenek másodrangú kérdések! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy épp a napokban került sor Paks körzetében többek között légvédelmi erők telepítésére.
Mindezek után és alapján az ellenzéki képviselőknek felelősségük és demokratikus jogállami kötelezettségük az, hogy ellenőrizzék a kormánynak a működését, ezt nem tehették meg, ezért alkalmatlannak kell nyilvánítani a kormány határozati javaslatát, mind az általános vitát, mind az elfogadást illetően.
A bizottsági vitában a kormány által vagy a miniszter úr által oda küldött személyekhez számtalan kérdést intéztünk, ezekre nem kaptunk választ. Megkérdeztük azt, hogy az első pontban szereplő NATO-követelmények mit takarnak; mik a NATO-követelmények, tessék ezt megmondani. Itt be van írva, hogy a Magyar Honvédség számára nyugati típusú, a NATO-követelményt is kielégítő, több célú harcászati repülőgép kerüljön bérlésre. De kérdem: komoly műszaki... (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Elnök úr, az öt percet nem lehet hozzáadni? (Derültség a Fidesz és az MDF soraiban.)
