DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ilyen lendületes hozzászólás után nehéz megszólalni, tekintettel arra, hogy gyakorlatilag minden mondatával vitatkozni lehetne vagy kellene. (Dr. Kis Zoltán: Ha kellene, tedd meg!) Tulajdonképpen a fő gondom itt az, hogy amikor 1990-ben a Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormányzat megalkotta az önkormányzati törvényt, és elhelyezte benne a címzett és céltámogatások rendszerét rendkívül jó célokkal, amelyekkel kapcsolatosan itt dicsérő mondatok is elhangoztak, akkor fölmerül bennem a kérdés, hogy ha ez ennyire rossz rendszer volt vagy legalábbis nem volt igazságos rendszer, hiszen ugyanez a típusú rendszer működik ma is, akkor '94 és '98 között miért nem történt ebben változtatás, hogy egy olyan típusú rendszer legyen kialakítva, ami akár az MSZP és a szabad demokrata képviselőtársaim részére is megfelelő. Hiszen ha ez ki lett volna alakítva, mondjuk, abban az időszakban, amire ma rendkívül jó ötleteket hallottunk az elmúlt percekben, akkor biztos, hogy ezek az általuk úgynevezett visszásságok és igazságtalanságok talán nem történtek volna meg. (Dr. Kis Zoltán: Nem volt központosítva!)
Nem kívánom a '94 és '98 közötti támogatási rendszereket boncolgatni, de abban a nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy polgármesterként tizenegy esztendeje vezetek egy várost, számos pályázatot nyújtottam be '94 és '98 között, és hadd ne mondjam meg, hogy ezekből tulajdonképpen milyen formában és miként lett elutasítva mindegyik azért, mert el lett utasítva. Én akkor nem kerestem olyan lobbit a saját frakciómon keresztül, hogy beüzentem volna a képviselőtársaimnak, hogy ilyen és olyan igazságtalanságok történtek, és a kormánypárti polgármesterek által vezetett települések hogyan és mint kaptak támogatásokat, hanem tudomásul vettem fegyelmezetten, hogy a pályázatunk feltehetően nem került abba a kategóriába, hogy támogatni lehessen, bizonyára azért, mert voltak sokkal súlyosabb gondok más területen, és nem kerestem a lehetőségeket akár az önkormányzati szövetségen keresztül, hogy támadjam az akkori döntéseket.
Azt gondolom, hogy maga az önkormányzati rendszer is, a feladatok, a források megosztása - azokban a tekintetekben is, amelyekben most újabban átgondolás alá kerül, hiszen a kistérség, a régiók kérdése itt van előttünk - az uniós csatlakozás szempontjából is vizsgálandó e tekintetben is. Azt gondolom, hogy nyilvánvalóan ennek a törvénynek valamilyen formában történő átalakítása, megváltoztatása szükséges. Ebben minden politikai párt, minden önkormányzati politikus, azt gondolom, egyetért. De ha ez ennyire rossz volt, vagy rossznak tűnik bizonyos ellenzéki képviselők véleménye szerint, akkor azt gondolom, hogy nekik aztán lett volna lehetőségük kétharmados többséggel megváltoztatni a törvényt. Voltak is javaslatok e tekintetben az akkori ellenzék részéről, a saját akkori frakcióm részéről, én ugyan nem voltam parlamenti képviselő, de tudok ilyen törekvésekről, és bizony nem sikeredett ennek a törvénynek a megváltoztatása azzal a kétharmados, egyébként masszív kétharmados többséggel, amivel rendelkezett az akkori kormánypárt.
Én nem mennék bele ilyen típusú fejtegetésekbe, amelyek itt elhangoztak ellenzéki képviselők részéről, pontosan ezért, mert azt gondolom, hogy e tekintetben mindannyiunknak van tennivalója a jövőt illetően. Biztos vagyok benne, hogy a következő parlamenti ciklusban mindenféleképpen politikai konszenzusoknak kell megtörténni ahhoz, hogy az uniós csatlakozás megfelelő feltételeit garantálni tudjuk az önkormányzati rendszer, a feladat-, forrásmegosztás, a pénzeszközök elosztása, a régiók kialakítása tekintetében, és sorolhatnám tovább azt a nagyon-nagyon sok mindent, amiben még feltehetően döntenünk kell. De nagyon jó, hogy egy ilyen törvény kapcsán ezek a kérdések újra és újra előjönnek. Nekem is ugyanaz az érzésem egyébként, hogy nem történt semmi, hiszen ellenzéki képviselőtársaink akár elő is vehették volna a tavasszal elhangzott felszólalásukat, s behelyettesíthették volna a különböző dátumokat, és akkor ugyanúgy elmondhatták volna azt, amit tavasszal elmondtak. Azt gondolom, többször elhangzott, a támogatások tekintetében nem is egyszer, ma is elhangzott az a már nagyon sokszor megismételt tény, hogy nincsenek ellenzéki kórházak, iskolák és vízelvezetések.
Én egyébként ennél sokkal, de sokkal racionálisabb szempontot mondok. Tessenek szívesek lenni megvizsgálni ezeknek a támogatásoknak a térségi hatását! Tessenek megvizsgálni azoknak a kórházaknak az ellátó területét, amelyek, mondjuk, most felújítás alá kerülnek e döntések kapcsán, és akkor meg tetszenek látni, hogy ezekben a térségekben bizony számos ellenzéki képviselő is tevékenykedik! Számos olyan település is érintett, ahol nem feltétlenül kormánypárti vagy független polgármester van, hanem ellenzéki polgármester. Hiszen a döntésnek nem ez volt a háttere, hanem a döntésnek az volt a háttere, hogy valószínűleg ebben a sorrendben a nagyon sok igényből, a közel 600 milliárdos igényből, a 468 vagy 469 pályázatból végül is ki kellett választani azt a 43-at és azt a 35 milliárd forintot, amit oda lehetett ítélni.
Azért rossz ez egyébként, mert most örülni kellene, hogy a települési szféra kap 35 milliárd forintot, mint ahogy néhány hónappal ezelőtt örültünk annak, hogy kap 62 milliárd forintot egy elmaradt, korábbi kormányzati vagy rossz kormányzati, vagy parlamenti döntés során a gázközmű privatizációja kapcsán. Akkor is örülni kellett volna, akkor is mindig szuggerálták belénk ellenzéki képviselőtársaink, hogy most búslakodjunk ám, mert a 62 milliárdot megkapják a települések, de azt nem így kéne odaadni, hanem úgy kéne odaadni, hogy azt a 62 milliárd forintot esetleg ilyen vagy olyan formában kellene módosítani, és sorolhatnám tovább. Most megint van 35 milliárd forint, amit kap a települési szféra olyan típusú feladatok ellátására, ami a szolgáltatások színvonalát emeli.
Azért kell ezt hangsúlyozni, mert megint vitatkoznék azzal a nézettel, hogy az elmaradott térségek vagy nem elmaradott térségek pályázatait kell támogatni. E tekintetben egyébként meggyőződésem, hogy ha már elmaradott térségekről beszélünk, nem feltétlenül csak ezeket a szempontokat kell figyelembe venni. Hiszen egy elmaradott térségnél, ha egy gazdasági erőteret hozunk létre egy olyan beruházással, ami nem feltétlenül a szolgáltatás nívóját javítja, mert nem biztos, hogy ott rosszak a szolgáltatások, ezek a típusú szolgáltatások egyébként... - hanem inkább esetleg talán a gazdasági infrastruktúrát, erőteret erősítve egy sokkal hatékonyabb rendszert lehetne kialakítani, ami aztán az ott levő elmaradottságot fogja megfelelő formába, nívóra hozni, és nem biztos az, hogy az ott lévő kórház egyébként speciel rosszabb állapotban van, mint egy jobb gazdasági területen lévő kórház.
(17.30)
Ezért nem feltétlen az elmaradott térség kell legyen a szempont egy ilyen döntésnél, mert itt elhangzott az előzőekben, hogy ez adott esetben másképp oszlana el. Én jónak tartom egyébként - ha már erről beszélünk -, hogy van egy országos lefedettsége tulajdonképpen most az elosztási rendszernek, szempontként szerepelt. Nyilván itt is nagyon nagy volt a verseny, az igény, a lobbik és a különböző megfogalmazott szándékok a döntések előtt. Azt gondolom, hogy nem baj az, ha ez az országos lefedettség a továbbiakban érvényesül.
Szeretnék az első törvénytervezetről elmondani néhány gondolatot, mert az ellenzéki képviselőink által sokat támadott kétéves költségvetésnek - meggyőződésem - itt most egy olyan előnyét lehet tapasztalni, ami lehetővé teszi azt, hogy ezt a döntést a parlament hamarabb meghozza. Én nem vitatkoznék a mínusz 40 fokban meg a plusz 5 fokban meg 10 fokban történő betonozásról. Egy nagyon lényeges szempont elkerüli képviselőtársaim figyelmét, természetesen azért, mert nem a gyakorlati önkormányzati rendszerben vannak: a közbeszerzés bizony egy olyan hihetetlen időt igényel ma a településektől, hogy ezért nagyon jó, hogy ez a döntés hamarabb megszületik, mert ennek következtében ebben az esztendőben decemberben költségvetést tudnak a települések csinálni, ha már nem csináltak kétéves költségvetést, mert csinálhattak azt is, azt sem tiltotta a törvény, és a közbeszerzési eljárás lebonyolítására lehetőség van télen.
Tessenek szíves lenni emlékezni a főváros közlekedésére nyáron, amikor idegenforgalmi csúcsszezon van! A főváros ügye, SZDSZ-MSZP-vezetésű település, még az a vád sem érhet engem, hogy itt most esetleg egy kormánypárti vezetésű települést emelek ki. Nem tudta megoldani a főváros azt, hogy az idegenforgalmi szezonban az útfelújítások, a hídfelújítások és a beruházások megfelelő formában megtörténjenek, egyrészt azért, mert a helyi költségvetést február 15-ig kell beterjeszteni a helyi képviselő-testületnek; a másik meg az, hogy ha ehhez hozzátesszük a közbeszerzést, pont a szezonra lehet elkezdeni a munkálatokat. Ez jót tesz a vállalkozói szférának is egyébként, akik ezekkel a beruházásokkal foglalkoznak, hiszen pont tavasszal, amikor lezajlanak a közbeszerzési eljárások, elkezdhetik a munkálatokat, és bizony el tudják osztani saját maguk is a különböző vállalásaikat s a különböző pályázatokat maguk között. Én ezt nagyon fontosnak tartom. Minden dologban lehet vitatkozni, ebben viszont nem, mert ezt a gyakorlat bizonyította be.
Valóban, az átalakított önkormányzati rendszernél fontos lenne majd azt megoldani egyszer, hogy a parlament is így hozzon költségvetést, akár kétéves költségvetést, akár ha éves költségvetésre tér vissza. Nyilván majd eldönti akkor, amikor erre döntési jogosítványa van, hogy hamarabb hozza meg a saját maga döntéseit a költségvetés kapcsán, hogy december elejére a településeknek költségvetésük lehessen. Például erről érdemes lenne beszélni, ez egy jó szakmai vitát is eredményezhet. Nyilván át kell állni erre a fordulatszámra, de egy jó lehetőség arra, hogy például amikor ez év januárjában a baloldali kötődésű szakszervezetek elég erősen azt kifogásolták, hogy az önkormányzatok nem adják oda január 1-jétől a pedagógusoknak a megemelt bért, akkor nem kellene ilyen választ adni, hogy kérem szépen igen, de február 15-ig kell benyújtani a helyi önkormányzatnak a költségvetés-tervezetet a települési szinten, ezért még nem tudjuk azt, hogy milyen formában tudjuk a helyi törvényes lehetőségét megtalálni annak, hogy, mondjuk, a már a parlament által elfogadott köztisztviselői vagy közalkalmazotti bértáblának megfelelő béremelést megadjuk. Ezeken lehet vitatkozni, de egy biztos, hogy pont most igazolódik be az, hogy ez a kétéves költségvetésnek, az előrehozott döntésnek, az ilyen szintű döntésnek mindenféleképpen óriási előnye.
Jónak tartom ennek az előterjesztésnek a részeként - mármint az első törvénytervezetnek a részeként - az ISPA-pályázatokhoz való igazodást. Azt gondolom, igaza van képviselőtársamnak, hogy ez '99-től lehetséges. Tehát ez korábban nyilván nem volt lehetséges, de nagyon fontos, hogy igazodjunk a nemzetközi pénzekhez. Óriási pénzek vannak, meggyőződésem, hogy az uniós csatlakozás megfelelő folyamatában még több nemzetközi pénzt el tudunk hozni. Nagyon jó a helyi vállalás, az állam, a kormányzat, a költségvetés pénzügyi vállalása és az ISPA összehangolása; ezt fontosnak tartom a jövő tekintetében.
Néhány gondolatot - hiszen mindent nem lehet elmondani ilyen rövid alatt, s mindenre reagálni - magáról a konkrét címzett támogatási törvényről. Én nagyon fontosnak tartom a döntésekben a regionalitást és a kistérségi szempontok előtérbe kerülését. Ez egyértelműen látszik, a korábbiakhoz képest egyértelműen jobb helyzetet teremt, nem csak magyarázat arra a politikai vádra vagy politikai támadásra, hogy itt most ilyen meg olyan polgármesterek részesülnek előnyben. Ha kitekintünk kistérségi és regionális szinten, egészen más képet kaphatunk, mondjuk, Kaposvár tekintetében is. Azért mondom ezt, mert itt ül velem szemben Lamperth Mónika, aki ott helyi képviselő, és Kaposvár is egy olyan típusú intézményre kap címzett támogatást, ami térségi feladatot lát el; egy szakmunkásképző, ha jól tudom, 1,2 milliárd forintot kap, tehát örül neki képviselőtársam. Ő ott képviselő, ott kap pénzt a település, függetlenül attól, hogy a városnak van egy polgármestere, de a polgármester és a település egy térségi feladatot vállal magára, és ezzel bizony a térség is jobb helyzetbe kerül, ahol képviselőtársam képviselő.
De elmondhatnám azt is egyébként a konkrét tekintetben, hogy én magam is pályáztam címzett támogatásra - ha a képviselőtársam végignézte, láthatta -, én meg nem kaptam, én meg kormánypárti képviselő vagyok, pedig biztos, hogy fontos cél volt, de fegyelmezetten tudomásul veszem, hogy például Kaposvár esetében, ahol Lamperth Mónika képviselőtársam képviselő, az a szakközépiskola-felújítás egy sokkal fontosabb feladat és dolog, mint, mondjuk, az a kis óvoda, amire én próbálgattam pályázni önkormányzati emberként, polgármesterként.
A két új cél megjelenése - mind a hulladékgazdálkodás és a szennyvíz kérdése - óriási dolog az egymilliárd fölötti beruházásoknál. Én azt hiszem egyébként - és lehet itt politikai szempontokat figyelembe venni, de azt hiszem, nem ezt kell -, a szennyvízkérdés Magyarországon a következő évben a legfontosabb beruházás lesz, ezt meg kell oldanunk. Óriási erőkkel koncentrál a központi költségvetés nemcsak a címzett támogatások rendszerében, hanem a céltámogatások rendszerében is a szennyvízkérdésre, és ezt meg kell oldanunk. Meggyőződésem, hogy két-három éven belül megoldható. Bízom abban, hogy így is lesz, hiszen települési forrásokat is indukál, és azt hiszem, hogy ebben megint nem kell különösebb politikai vitát folytatnunk.
Az idő elment, nagyon sok kérdésben lehetett volna még szólni. Talán egyet Kis Zoltán képviselőtársamnak a szegény jászsági települések tekintetében: ez az Országgyűlés fogadta el azt a lehetőséget, hogy adóerő-képesség kapcsán az erősebb települések egy belső szolidaritás alapján segítsék a kisebb településeket. Én magam 300 millió forinttal járulok hozzá a szegény jászsági településeknek adott esetben a költségvetéséhez. (Dr. Kis Zoltán közbeszól.) Tehát azt gondolom, hogy nem olyan rossz azért ez az elosztási rendszer, de természetesen reformra szükség van, s ehhez bizonyos tekintetben politikai konszenzus kell, tekintettel arra, hogy jelenleg nincs meg a kétharmados többség. Megvolt korábban, remélem, hogy majd meglesz a következő alkalommal. (Dr. Kis Zoltán: Igen, ezen az oldalon... - Taps a kormánypártok soraiban.)
