LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemcsak a ma délutáni, már estébe hajló vita, de az elmúlt évtized valamennyi általános vitája bizonyította, hogy a címzett támogatásról szóló törvényjavaslatot mindenkor gyanakvással vagy feszült várakozással vette kézbe közülünk minden olyan képviselő, aki választókerülete valamely településének beruházási támogatása ügyében szakmai szempontokkal érvelt és kilincselt az elmúlt időszakban. Azok is aprólékosan nézhették át a törvényjavaslat mellékleteit, akik az oktatás, a kultúra, az egészségügy vagy a környezetvédelem ügyének a felkarolásáért dolgoztak mind az Országgyűlés bizottsági, mind plenáris ülésein.
Mint az oktatásügy javítása iránt elkötelezett képviselő, szeretnék röviden szólni a közoktatási intézmények beruházási pályázatainak az elbírálásáról. Egyfelől örülök annak, hogy tizenegy oktatási intézmény felújítását vagy építését támogatja a költségvetés 5,3 milliárd forint értékben. Ahogy ránéztem a támogatottak listájára, láthattam a kedvezményezettek között a kalocsai belvárosi iskola rekonstrukciójára nyújtott 277 milliós vagy a pécsi Pollack Mihály Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola bővítésére és rekonstrukciójára adott 300 milliós címzett támogatás összegét, azaz nyugtázhattam azt, hogy az adott települések az irányításuk pártszínezetétől függetlenül nyerhették el a szakmailag teljesen indokolt állami támogatást. A tizenegy támogatott beruházásból kilencet jobban ismerek, és meggyőződésem, hogy szakmailag valóban teljesen indokolt támogatásokról van szó, pedig az oktatás területén is nagyon kiélezett volt a verseny. Az 5,3 milliárd forintnyi elnyert támogatás mellett 37 milliárd forint összegben utasítottak el beruházási, szakmailag többnyire ugyancsak indokolt támogatási igényeket. Egyhetednyi eséllyel pályázott tehát oktatási beruházásra valamely település.
Ez az esély kedvezőbb volt a kulturális pályázatok sorsánál, ezen a területen csak 1:14-hez eséllyel lehetett pályázni. De kedvezőtlenebb volt a szociális intézmények ügyében benyújtott pályázatok sorsánál, ahol is 1:4-hez eséllyel pályázhattak céltámogatásra a beruházók.
Röviden szólni kívánok választókerületem két településének, Tiszakécskének és Tiszaugnak a szennyvíztisztítás és szennyvízkezelés megoldása érdekében benyújtott, de elutasításra javasolt címzett támogatási igényéről. A szennyvízkezelés, szennyvíztisztítás és -elvezetés területén is az igények sokszorosan meghaladták a lehetőségeket; erről több képviselőtársam a kormányzati és ellenzéki oldalról egyaránt szólt már. A 225 pályázó közül mindössze 13 település nyert támogatást, azaz csak minden tizenhetedik. Ismételten sajnálom azt, hogy az Országgyűlés a költségvetési vita keretében nem növelte meg olyan mértékben a víztisztításra, csatornaépítésre fordítható támogatások összegét, ahogy ezt akkor az MDF képviselőcsoportja javasolta, mert ebben az esetben nyilván többen nyerhettek volna el ilyen támogatást. Köztudott az is - ez is elhangzott több ízben -, hogy az Európai Unió fejletlennek ítéli a hazai szennyvíztisztítás állapotát, túlzottan tágnak tartja a közműollót, azaz a vízvezetékek hosszának és a csatornahálózat hosszának az egymáshoz viszonyított torz arányát, és ezen az elmaradáson csak a beruházások vállalásával lehetne enyhíteni.
Kedvezőtlennek tekintem azt is, hogy a csatornázatlan helyzet fenntartása vízközeli települések esetében, tehát éppen Tiszakécskén és a Tisza mentén, Tiszaugon, Tiszakürtön, Tiszainokán, Nagyréven mindig jobban szennyezheti a környezetet, mint más fekvésű települések esetén. Nagyon remélem, hogy ez még inkább mérlegelési szempont lesz a jövőben.
Végezetül emlékeztetőül hadd utaljak arra, miszerint szakértői számítások szerint legalább 840 milliárd forint kellene ahhoz, hogy Magyarországon kiépüljön az Európai Unió által, de az önmagunk által is megkövetelt szennyvízelvezető és -tisztító rendszer. Az Unió 100 százalékos csatornázottságot és biológiai tisztítást ír elő a tagjelölt országoknak. Magyarországon ilyen lefedettségre még hosszú ideig várni kell, mert jelenleg a csatornázottsági szint csak 60-70 százalékos; különösen a vidéki városokban és falvakban nagy az elmaradás. A magyar kormány ezért kért és kapott ezen a területen derogációt. A csatornázottsági elmaradásunkat 2015-ig kell ledolgozni, de ha minden évben tizenhetednyi eséllyel pályáznak a települések céltámogatásért, akkor véleményem szerint a 2015. évi határidőig sem sikerül teljesítenünk vállalt kötelezettségünket. Ezen a területen is szükséges tehát a gyorsító program, ehhez pedig további gazdasági növekedés és kedvező költségvetés szükségeltetik. Csak így kerülhető el a jövő esztendőben az a meddő vita, amely - a politikai álmoskönyvek jövendölése nélkül is - a címzett támogatásokat tárgyaló törvényjavaslat esetében minden esztendőben újra és újra ismétli önmagát. Remélem, így lesz majd címzett támogatással szennyvízcsatornázása Tiszakécskének és térségének, és lesz majd szennyvízelvezetés Tiszaugon, Kürtön, Inokán és Nagyréven is.
Még annyit ehhez, hogy egy egyéni választókerületben megválasztott képviselőnek igenis kötelessége az, hogy mérlegelje az adott környezetének a lehetőségeit, próbálja érvényesíttetni azokat, de vegye tudomásul a tényeket. Ezeket én mint egyéni képviselő vettem tudomásul, abban a reményben, hogy a következő esztendőben a választókerületemről jobb híreket fogok majd közölni - kormánypárti képviselőként.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
