TÓTH IMRE
TÓTH IMRE
TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az általános vita tárgyát képező két törvényjavaslat együttes általános vitája logikus, indokolt, egyik feltételezi a másikat, tételesen tehát a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat és a helyi önkormányzatok 2002. évi új címzett támogatásáról, valamint egyes címzett támogatással folyamatban levő beruházások eredeti döntéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat. Erősen leegyszerűsítve: az első törvényben azt vitatjuk, hogy a cél-, címzett támogatásokról mikor döntsünk, a másikban pedig azt vitatjuk, hogy konkrétan mely beruházásokról és mely településeket érintve döntsünk.
Először a '92. évi LXXXIX. törvény módosításához kívánok szólni. Az önkormányzatiság elmúlt tizenegy évében nemigen adatott meg, hogy a beruházási tárgyévet megelőzően az önkormányzati címzett támogatású beruházásokról a döntést parlamenti szinten már az előző naptári évben meg lehessen hozni. Mi az a körülmény, ami ezt első alkalommal lehetővé teszi? Mindannyian tudjuk a választ: az, hogy a kétéves központi költségvetés első alkalommal történő korábbi elfogadása megtörtént, s így a címzett és céltámogatási előirányzat korábban megszülető ismerete birtokunkban van. A beruházási koncepciók, tudjuk, 2001 májusáig beérkeztek az ágazati minisztériumokba, illetve a Belügyminisztériumba.
Ha mindezek alapján van reális beterjesztési lehetőség a két törvénytervezetre vonatkozóan, miért kellene a jog szerint lehetséges legkésőbbi 2002. március 31-ig terjedő időszak legvégső időpontját megvárnia a kormánynak, hogy mindezt a parlament elé terjessze? Miért az elmarasztalás az ellenzék részéről a kormánnyal szemben? Talán azért, hogy ésszerűen gyorsabban teszi a dolgát? Talán nem azért kellene elmarasztalni, ha szerencsés gyorsító körülmények ellenére is esetleg Pató Pál "Ej, ráérünk arra még!" tempójában, lazán, a végső, 2002. első-második negyedév találkozására várva célozná meg a kormány e döntést?
Én úgy látom, hogy nyilvánvaló ésszerűséget mutatnak be az előterjesztést indokoló gondolatok. Tételesen: az előző két év gyakorlatához képest is több beruházás indítását kezdeményezi a kormány. Ha a tárgyévi beruházásokról hamarabb születik országgyűlési döntés, akkor az önkormányzatok értelemszerűen hamarabb megkezdhetik a beruházások konkrét előkészítését; az ISPA-támogatásban részesültek indokolt, ha a külföldi forrásokat mielőbb felhasználják; címzett támogatásba kerültek első alkalommal az egymilliárdos összköltséget meghaladó szennyvíz- és hulladékgazdálkodási beruházások, és folytathatnám a sort. Lehet tehát, de nehéz racionálisan opponálni az előzőeket.
Az érintett pályázó önkormányzatok szemüvegén keresztül, a politikai megközelítések torzítása nélkül nézzük meg, milyen tételes előnyökkel jár a korábbi döntés az önkormányzatok részéről, mégpedig hogy az, hogy mielőbb behatárolhatja, nyert vagy sem, milyen praktikus előnyöket rejt. Az előzőekben Lamperth Mónika ezeket kutatta, és mondja, hogy nem találta. Talán néhány tipp, hogy mik lehetnek ezek az előnyök.
Az önkormányzatok többsége első alkalommal még ez évben tervezi elkészíteni és elfogadtatni jövő évi költségvetését. Ebben kötelezően be kell tervezni lekötött pénzeszközként a benyújtott címzett támogatáshoz szükséges önerő mértékét. Ha nyert címzett támogatást az érintett önkormányzat, s ezt a költségvetés elfogadása előtt megtudhatja, ez előny, mert tisztában lehet lekötött forrásaival és a címzett támogatású beruházásból fakadó feladataival. Ha nem nyert, akkor a költségvetésében nem köti le az önerőt, illetve a 2002. évi más céljai irányába fordíthatja, más nyíló pályázatokra készülhet, és új forrás- és célmeghatározási modellezésbe kezd az önkormányzat képviselő-testülete, például területfejlesztési megyei és régióforrások vagy más külföldi források irányában.
Ezért lehet tehát egyetérteni az előterjesztés 1. §-ához írt indokolással, miszerint amennyiben az Országgyűlés az önkormányzatok által május 5-ig benyújtott összes, 468 darab beruházási koncepció alapján elkészített törvényjavaslat alapján dönt, úgy nem éri hátrány az önkormányzatokat, mert a legfőbb jogalkotó megismerheti nemcsak a kormány által támogatásra javasolt, hanem az elutasításra javasolt fejlesztési elképzeléseket is.
És valóban mérhetetlen, elviselhetetlen gyorsítást jelent-e a törvénytervezet elfogadása esetén ezen előterjesztés? Én úgy fogalmazok, hogy nem. Csak az optimális kivitelezési kezdési idő lehetőségének megadását segíti elő. Hogy miért? Ehhez vegyük végig a címzett támogatást nyert egy pályázó önkormányzat beruházást előkészítő időigényes munkafázisait. Egyrészt: parlamenti döntés megszületése, ezt követően Közlönyben való megjelenése a döntésnek; ehhez kötött gyakorlatilag az önkormányzat kvázi hivatalos kiértesítése, ez minimum két-három hét.
(17.00)
Csak erre épülhet az önkormányzat testületi ülése, amely a pályázatot eldönti és kiírja; ez további két-három hét. A Közbeszerzési Értesítőben való megjelenés átfutási minimum alapideje két-három hét. A 200 millió feletti beruházásnál előírt úgynevezett előminősítési kötelem, így a megjelenéstől számított pályázat beadási határideje 61 nap. A pályázat szakmai értékelése két hét, a közbeszerzési önkormányzati bizottsági javaslat kialakítására minimum kell egy hét. A képviselő-testületi döntés eredményhirdetése nyilván ezt követheti; nagyjából egy hét. Végül a szerződés aláírása a kivitelezővel csak az eredményhirdetést követő nyolcadik nap után lehetséges; ez további egy hét. Adjuk ezt össze: az összes előkészítő folyamat időigénye tehát 28 hét, azaz hat-hét hónap, vagyis több mint fél év. Tehát a parlamenti döntés és a kérdéses beruházásnál az első kapavágás megtörténte között, tetszik vagy sem, akarjuk vagy sem, hat-hét hónap telik el. Ha tehát ez év novemberében vagy decemberében a parlament dönt, akkor a téli-tavaszi hónapok az adminisztratív, előkészítő, építésmentes feladatvégzés jegyében zajlanak. Hol itt az indokolatlan sietség? Így tehát a június-júliusi jó szabadtéri kivitelezési lehetőségekbe fut be a beruházó, míg az esetleges 2002. évi március-áprilisi döntés a 2002. évi kivitelezésre már alkalmatlan téli hónapokra futtatná a beruházókat. Nos, melyik az ésszerűbb és melyik a kívánatosabb? A válasz a pályázó önkormányzatok részéről nem lehet kétséges: a tavaszi vagy nyári kezdésben érdekeltek.
Tisztelt Ház! A T/5159. számú törvényjavaslatról mondanék röviden néhány megközelítést. Tudjuk, hogy összesen 468 darab pályázat került benyújtásra, és ennek közel 10 százaléka, tehát 43 darab pályázat kerülhet támogatásra a rendelkezésre álló forrásokra is tekintettel. A beadott pályázati mennyiség egy 600 milliárdos forrást igényelne, de ennek csak 10 százalékát tudja ígérni az állami kondíció, tehát a támogatottak köre közel 60 milliárd forintos értékben számolhat támogatásra.
Elfogadhatóak a Belügyminisztérium általános pályázatbírálati szempontjai is, így tételesen néhányat említenék. Előnyben részesítettek tehát a vonzáskörzettel rendelkező települések és intézmények, a többfunkciós létesítmények, az EU környezetvédelmi elvárásainak megfelelő pályázatok, a kötelező önkormányzati feladatok ellátását célzó igények és az egészségügy ellátását célzó pályázatok esetében a minőségileg legelavultabb, a minimális követelményeknek legkevésbé megfelelő területek. Lehet-e ezeket, kell-e ezeket, ésszerű-e ezeket vitatnunk?
Jó a vízgazdálkodás és az oktatás tárgyú pályázatok támogatása, mindegyik 10 milliárdon felüli. A két legkisebb arányban támogatott ágazat a szociális és a környezetvédelemmel összefüggő hulladékkezelési pályázati kör - igaz, ez utóbbi esetben az előterjesztő is felhívja a figyelmet, hogy ide kell számítanunk az ISPA-forrásokat is.
(A jegyzői székben Koppánné dr. Kertész Margitot Németh Zsolt váltja fel.)
Az egyes megyékből benyújtott pályázatokra vonatkozó önerők bizottsági vitájánál felmerült, hogy például a Békés megyei, gyulai Pándy Kálmán Kórház részéről benyújtott pályázat helyett miért nem a belterületi vízrendezési megyei program került támogatásra. Ez utóbbi egyébként 31 települést érintene, míg a kórházi fejlesztés minimum 75 települést érint. Tehát a kérdés helyes felvetése a megyei szükségletek oldaláról nem az, hogy vagy-vagy, hanem mindenekfelett szükséges a gyulai kórházi fejlesztés, és emellett szükséges lenne a kérdéses belvízrendezési támogatás is. A kormány egyébként a Békés megyei kórházfejlesztést kívánja támogatni. Ezt örömmel nyugtázzuk és indokoltnak tartjuk a következők alapján.
A Békés megyei Pándy kormány... (Dr. Kis Zoltán: Á, kormánykórház...), bocsánat, a Békés megyei Pándy Kálmán Megyei Kórház 1503-as ágyszámmal az ország egyik legnagyobb kórháza. Az urológiai és neurológiai ellátás 280 ezres, a pszichiátriai ellátásnál pedig a megye teljes 400 ezres lélekszáma érintett. A járóbeteg-ellátásban a szakrendelések az egész megye lakosságának biztosítják a szakellátást. Mára a legnagyobb, legrégibb gyógyászati épület, a neuropszichiátria, valamint a korábbi pályázatok forráslehetőségeiből kimaradt belgyógyászati épületek korszerűsítése a legfontosabb. Összességében: a neuropszichiátriai épület egy elaggott épület, öreg, száz év feletti korral jellemezhető. A műszaki megoldás számottevő épületátalakítást kíván; a neuropszichiátriai korszerűsítést, valamint a szakmai minimumhoz történő orvostechnikai alapfelszereltség felzárkóztatását is tartalmazza a különböző szintű és költségű műszaki megoldás. A program fedezetigénye jelentős, de a létesítmény, illetve az egész intézmény gyógyászati kapacitás-nagyságrendje tekintetében is célul tűzött a szintre hozás. A központi diagnosztika, illetve a kórház valamennyi osztályát érintő minimumfelszereltséghez kapcsolódik az egyik legfontosabb fejlesztési szándék.
A Pándy Kálmán Megyei Kórház előzőekben ismertetett rekonstrukciós programja illeszkedik a szakmai regionális fejlesztési koncepcióhoz. A programot állami támogatás nélkül, önerőből nem tudnánk megvalósítani. A minimumfeltételek teljesítése a jövő év szeptember 30-ával határidős, ami a kórház egészét, minden osztályát terheli. Az egyes fejlesztésre szánt és pályázattal indokolt, alátámasztott igény tehát találkozik az általános bírálati szemponttal. Itt kiragadom tehát a minimumfeltételek teljesítésének igényét.
Nos, a két törvénytervezethez, annak általános részéhez és ebből kiemelten egy konkrét javaslathoz az előzőekben kívántam gondolataimat hozzáfűzni és önökkel megosztani.
Az előterjesztés alapján a magunk részéről, a magam részéről mondhatom, hogy a kisgazda frakció egésze támogatni kívánja mindkét törvényjavaslatot, és a parlament egészének elfogadásra javasoljuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
