TÓTH IMRE
TÓTH IMRE
TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Úgy vettem észre, hogy az előző gondolatkifejtésekben az ellenzék részéről a fő kritikai megközelítések elsősorban arra építenek, hogy az úgymond kormányközeli önkormányzatok talán valamelyest nagyobb támogatási arányban részesülnek, mint az ellenzékiek. Azt mondom, fogadjuk el egy pillanatig ezt az állítást, bár sosem tudjuk egymásnak megmagyarázni, hogy egészen pontosan mit is értünk ez alatt, hogy a polgármester ellenzéki-e vagy kormánypárti, a testület-e, és annak hány tagja - és így tovább, de fogadjuk el.
De felteszem a kérdést, hogy vajon ez minden előzmény nélküli-e. Felteszem a kérdést, hogy ez önmagában álló jelenség-e vagy determinált, például az 1994-98 tegnapjai részéről.
Az egyik bizottsági vitában a következő hangzott el annak irányában, ami azt látszik alátámasztani, hogy ez a jelenség esetleg a tegnapoktól nem egészen független. Hogy szólt ez a gondolat? Idézem: "Érdekes módon, ha belenézünk a számokba, akkor meg azt látjuk, hogy az áthúzódó támogatásokban még mindig 3:1 arányban vannak azok az önkormányzatok, amelyek ma ellenzékiek. Nem lehet, hogy a mérleg egy kicsit eldőlt a korábbi ciklusban?"
Amennyiben tehát ebben az előző ciklusban egy aránybillenés állt be, akkor nem lehet-e logikus az, hogy a kormány az előkészítő munkájában, amikor arra utal, hogy a kiegyenlítésre is tekintettel van, akkor nem kizárólag azokra a területfejlesztési fogalmakra figyel, hogy a települési nagyságrendek közötti kiegyenlítés, hogy a területek közötti kiegyenlítés, hanem az ilyen típusú kiegyenlítésekre is. Én tehát azt mondom, hogy nyugodtan pillantsunk a tükörbe, még akkor is, ha tegnapi önmagunk ma már esetleg nem tetszik úgy nekünk. Köszönöm.
