DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter: Képviselő Úr! A megjegyzéssorozat hangzatos volt, demagóg volt és meglehetősen szakszerűtlen volt. (Derültség a Fidesz padsoraiból. - Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) Azt gondolom, hogy az utóbbi napokban a sajtóban zajló kampány, amely az egészségügyben holmi katasztrófahelyzetet, holmi totális csődöt sugároz, abból a pszichológiai tételből indul, hogy ha sokat mondom valakinek, hogy sántít, sántítani fog. Nem tudom, kinek érdeke az, hogy az egészségüggyel kapcsolatban katasztrófahelyzetet keltve nehezítse az egészségügyi ellátórendszer működését.
Szeretném megnyugtatni a képviselő urat, hogy a kormányprogram teljesül, még akkor is, ha nem veszi észre azokat a változásokat egy nagyon nehéz, sokismeretlenes egyenletként szolgáló rendszerben (Kuncze Gábor: De észreveszem, azért szóltam!), amelyek az elmúlt három évben történtek. Nincs az egészségügy kétségbeejtő helyzetben, más van kétségbeejtő helyzetben, de hogy ez jól láttassék, szeretnék néhány adatot elmondani.
1994-98-ban, amikor más hatalmi, kormányzati struktúra volt az országban, óriási forráskivonás történt a rendszerből. Ennek a lehetetlen következményeit éljük most és próbáljuk korrigálni. 1995-ben a növekmény és az infláció különbözete mínusz 15,4 százalék volt. Nemzetközi méretekben is példátlan forráskivonás! '96-ban mínusz 9,9 százalék. Ezzel szemben 2000-ben a növekmény és az infláció különbözete plusz 4,6 százalék, de 2002-ben plusz 6,2 százalék lesz. Ezeket ajánlom a képviselő úr szíves figyelmébe, mert ha ezekre az adatokra nem figyelünk, akkor pusztán demagógia és felesleges ijesztgetés, a betegek megrémítése és elbizonytalanítása lesz csak a cél és a sajnálatos eredmény.
Szeretném röviden felsorolni, hogy mi minden történt, csak éppen vázlatosan, hiszen részletek kifejtésére nincs lehetőségem.
A történelemben először megállapodás született a gyógyszerpiac szereplői között, amelyben nagyon lényegesen sikerült a betegek pénztárcáját kímélve meghatározni azokat a mértékeket, amelyekkel a gyógyszergyártók a támogatotti gyógyszerkörben emelhetik a gyógyszerárakat. A gyógyszerpiacon egyensúlyt teremtettünk, bár ehhez a kormánynak 35 milliárdos beavatkozására volt szükség. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az egészségügyi ellátórendszer működőképessége igenis javult, még ha az ellenzéki képviselő urak nem akarják észrevenni, akkor is, hiszen folyamatosan növekszik január óta a fekvőbeteg-ellátás finanszírozási díja, de növekszik most a krónikus ellátás és a járóbeteg-szakellátás finanszírozási díjtétele is.
(14.50)
Ebben az évben a költségvetési pluszforrások bevonásával 13 százalékkal nő a kórházak működtetési kondíciója. Belátom, nem elég, sokkal több pénz kellene az egészségügyben, de megnegálni ezeket a változásokat nem lehet: hogy ingyenessé tettük a nővérképzést és a továbbképzést; hogy a napokban döntés született arról, hogy 50 ezer egészségügyi dolgozónak jelentősen tudjuk növelni a bérét; hogy döntés született arról, hogy az alapellátásban és a fogászati ellátásban végre az amortizáció, az eszközvisszapótlás megvalósul; hogy körülbelül négyszáz újszülöttet és koraszülöttet tudunk éves szinten megmenteni, mintegy négyszázszor hatvanöt egészséges életévet produkálva az országos szinten kiterjesztett mentőszolgálati rendszerrel; hogy stabilizáltuk az országos intézetek helyzetét; hogy megalkottuk a népegészségügyi programot annak a 16 milliárdos költségvetésével, és sorolhatnám tovább ezeket a tételeket.
Kérem, hogy ne keltsenek hisztériát a képviselő urak - a sajtón keresztül se keltsenek hisztériát -, mert ezzel a betegeket bizonytalanítják el, és bennünket hoznak nehéz helyzetbe, akik éjt nappallá téve munkálkodunk azon, hogy tovább javítsuk az egészségügy működőképességét.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
