MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tíz nappal 85. születésnapja előtt meghalt Simonyi Károly villamosmérnök, fizikus, a professzor, sok-sok ezer villamosmérnök, fizikus, természettudományokkal foglalkozó és a humaniórákat kedvelők mestere és példaképe.
Simonyi Károly 1916-ban született a Sopron megyei Egyházasfaluban, szegényparaszti földműves családban, szüleinek hetedik gyermekeként. Édesapja születése előtt meghalt, édesanyja új házasságában még három gyermek született. Édesanyjától tanult meg kitűnően németül. A falu derék plébánosa, Kapuy Elek felfigyelt a rendkívüli képességű vézna gyermekre, kikutatta, hogy a Simonyiaknak van jómódban élő ága is, levelet írt Simonyi-Semadam Sándornak, az egykori miniszterelnöknek, aki vállalta a taníttatás költségeit. A plébános úr később a bátyját is hasonlóan elindította az értelmiségivé válás útján, más gyermekekkel együtt.
Győrött és Pesten járt gimnáziumba. A szünidőkben hazajárt segíteni a paraszti munkában, jó kaszás volt. Habzsolta a könyveket, korán kezébe kerültek Szerb Antal irodalomtörténetei és Babits világirodalom-története, de Az ember tragédiáját szinte kívülről tudta. Egymás után vette birtokba a nyelveket, a német mellett a latint, az olaszt, az angolt, később az oroszt, jól beszélt franciául. Amikor az 1970-es években kínai aspiránsokat vezetett, megtanult kínaiul is, és szótárt is készített. 1935-ben a Műszaki Egyetemre iratkozott be, és párhuzamosan, "mezei hallgatóként", Pécsett jogi doktorátust is szerzett, szinte virtusból. Először a Műszaki Egyetem villamos gépek és mérések tanszékére került oktatónak, majd a Bay Zoltán számára alapított atomfizikai tanszékre, ahova régóta vágyott, vonzotta a "húszévesek fizikája".
(22.50)
Bekapcsolódott Bay Zoltán kísérleti munkáiba is, a híres Hold-radar téma elméleti számításait ő végezte. Közben a háború utolsó évében behívták, a frontra került, majd amerikai fogságba, akik átadták őket az oroszoknak. '45 elején került haza a Hold-kísérlet befejezésére.
Neves fiatal tudósként a Műszaki Egyetem soproni karának fizika-elektrotechnika tanszékére nevezték ki tanszékvezetőnek. Kitűnő munkatársakat vett maga mellé, és hihetetlen egyszerű eszközökkel elkészítette az ország első részecskegyorsítóját. Közben a formálódó budapesti villamos karon új tanszéket alapított, integrálta az elektromos elméleti tárgyakat elméleti villamosság címen. Új könyvében egységgé gyúrta az addig szerteágazó anyagokat. Könyvét több nyelvre lefordították, és tízezrek tanultak belőle világszerte.
Közben atomfizikai munkásságát is folytatta, pártonkívüliként a KFKI atomfizikai osztályának létrehozásával és az igazgatóhelyettesi teendőkkel bízták meg. A kutatásokhoz alapvetően fontos Van der Graaff-generátort építettek, s munkásságáért '52-ben Kossuth-díjat kapott. Professzori munkáját hihetetlen alapossággal végezte, előadásain mindnyájunkat elbűvölt hihetetlen tudásával, s felépítette bennünk a hitet, hogy a valós világ megismerhető, kiszámítható, kezelhető. A legbonyolultabb összefüggéseket az egyetemi anyagokon messze túlmenő matematikai apparátusokkal és fizikai ismeretekkel magyarázta meg, fűszerezve mitológiai, irodalmi, költői és társadalmi ismeretekkel, példákkal, paralellákkal. Hinnünk kellett, hogy az emberi ismeretek egységes egészet alkotnak. Nem darabolni kell tovább a tudomány parcelláit, hanem összefogni, áttekinteni, továbbfejleszteni. Alaptárgyán kívül műszaki fizikát, elektronfizikát, kvantummechanikát, majd atomreaktor-technikát is tanított nekünk. Zsenialitása, szerénysége és szeretete mindnyájunkat magával ragadott.
1956-ban a Központi Fizikai Kutató Intézet munkatársai egyhangúlag a forradalmi bizottság elnökévé választották. Ezért '57-ben eltávolították, tanszékén még megtűrték. Tavaszi előadását azzal kezdte: "a feltétel nélküli itthonmaradás híve vagyok." A forradalom bölcsőjét telerakták káderekkel. Őt is, a világhírű unikális tudóst kikezdték, piszkálták. A hetvenes évek fordulóján fegyelmi eljárást indítottak hallgatók és oktatók ellen, akik egy jezsuita páter hitoktatásán vettek részt, őt bízták meg gonosz szándékkal a fegyelmi bizottság vezetésével. Simonyi ezt lelkiismereti okból megtagadta. El kellett hagynia a tanszékét. A diákok szerették, megdöbbentek. A DISZ-gyűlésen próbálta indokolni a megmagyarázhatatlant: megtévesztette a hallgatókat, nagy tudásával elkábította őket. Fia disszidált. Idealista filozófiákat ismertetett, nem vállalta a fegyelmi elnökséget, klerikális befolyás alá került.
A szerény, a munkát szerető, de az értelmetlen torzsalkodástól iszonyodó érzékeny ember állás nélkül maradt. Gödöllőre járt ki órákat adni mezőgazdasági gépész hallgatóknak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Barta István professzor vette magához intézetébe, ahol egy szobát kapott, s ott alkotta meg magányában A fizika kultúrtörténetét, csodálatos munkáját.
Lángész távozott, akinek volt mire szerénynek lennie. Túlzottan is az volt. (Az elnök ismét jelzi az időkeret leteltét.) Mesterünk volt, és sok ezrünknek az is marad. Nevét viseli egy csillag az Andromeda csillagképben. (Taps.)
