MOLNÁR RÓBERT
MOLNÁR RÓBERT
MOLNÁR RÓBERT (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A nyugdíjasok helyzete politikai kérdés. Lehet nekik ígérni, lehet őket heccelni, lehet őket megkurtítani, és átvágni is lehet őket, mint azt a szociálliberális kormány 1994 és 1998 között a tetteivel bizonyította.
Szegeden tegnap új gondolat született: az MSZP sok önjelölt miniszterelnök-jelöltjéből az egyik azt mondta, hogy ő bizony a nemzeti középosztályt szeretné képviselni - jól hangzik. Ez idáig képviseltek ők már munkás-paraszt érdeket, sőt a proletariátust is, de mára ők a nemzeti középosztály szószólóivá lettek. Átfestették a vöröset három színre, a régi pártkönyvet kicserélték bankároklevélre, és már a nemzeti politika letéteményeseivé váltak. Szerencsére nemcsak én emlékszem még azokra a korokra, amikor a mai szocialisták szószólói, Grósz Károly angol szabású zakója mögé bújva még a szocialista Magyarországot, a demokratikus centralizmust építették. Ma, kérem, ők a nemzeti középosztály érdekeinek képviseletét vállalják fel; sajnos a kisembereket, a régi, egyszerű, jó szándékú, önkormányzati bérlakásban élőket már nem, az egyszerű és becsületes párttagtársaikat sem, pedig belőlük éppúgy nem lett középosztálybeli, mint a kommunista terror áldozataiból. Ők is megsínylették a rendszerváltoztatás elkerülhetetlen velejáróit, mint más nem párttag egyszerű polgár.
Orbán Viktor miniszterelnök úr a közelmúltban bejelentette, hogy az ez évben emelteken felül újabb 1,5 százalékkal, de januártól visszamenő különbözet kifizetésével tulajdonképpen 1,7 százalékkal emeli a kormány a nyugdíjakat. Nagy Sándor, aki talán még nem dezignált miniszterelnök, és nem tagja egyik jelölt kampánystábjának sem, egyből nyilatkozott a plusz nyugdíjemelés mértékéről, és elmondta, hogy a szocialisták nem 1,7, hanem 2 százalékkal gondolják emelni a nyugdíjakat.
A másik megmosolyogtató esemény régebbre datálódik, amikor a kormány bejelentette, hogy 40 ezer, 2002-ben pedig 50 ezer lesz a minimálbér. Akkor a Bokros Lajost támogató és a társadalom minden szegmensét megkurtító szabad demokraták 50 és 60 ezer forintos minimálbért akartak adni. 1994 és 1998 között ők voltak azok, akik több milliárdot húztak ki az emberek zsebéből, miközben bankkonszolidációra és egyéb alternatív badarságokra korlátlanul folyt a pénz.
Kedves Képviselőtársaim! A nyugdíjasok a társadalom egyik legkiszolgáltatottabb rétege. Bár tudjuk, hogy amit most kaptak és kapnak, korántsem elég, de mégis több, mint amit a Horn-Kuncze-kormány ígért és adott. Hornék 1997-ben 20 százalékos reálnyugdíj-emelést ígértek, miközben ciklusuk alatt 16 százalékkal csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke.
Kedves Képviselőtársaim! Még több mint fél év van a következő választásokig. A mostani fékevesztett MSZP-kampány számomra azt jelenti és azt mutatja, hogy semmi nem számít. Nem számítanak azok az értékek, eredmények, amelyeket megteremtett a polgári kormány, és amelyeket még a lengyel baloldaliak is elismernek. Csupán egy a lényeg az MSZP és az SZDSZ számára: a hatalom mindenáron. Én csak arra kérem a tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ne legyen célpontjuk a jobb sorsra érdemes magyar nyugdíjasréteg, hiszen nekik sok mindent köszönhetünk, köztük a jövőt, amely elkezdődött.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a független képviselők soraiban.)
