MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az 55. pontban arról van szó, hogy a miniszter a szolgálati beosztást köztisztviselői vagy közalkalmazotti munkakörré, a köztisztviselői, illetve közalkalmazotti munkakört hivatásos szolgálati beosztássá átminősítheti, illetve az állománytáblán ugyanezt teheti. Úgy gondolom, hogy ez így korlátlan felhatalmazást jelent, ezért módosító indítványom arra irányul, hogy indoklási kötelezettség legyen, vagyis a miniszter rendkívül indokolt esetben tehesse ezt meg. A hadsereg homogén rendjét megzavarják ezek az átcsoportosítások. Nagyon jól tudjuk, hogy amikor korlátoztuk a hadseregben a polgári alkalmazottak vagy a közalkalmazottak létszámát, akkor a gépírónőket gyorsan bebújtatták őrmesteri egyenruhába, és az amúgy is alacsony tiszthelyettesi létszámot növelték. Tehát úgy gondolom, hogy nem helyes ezt korlátlanul megengedni, legalább annyi legyen a törvényben, hogy indokolni köteles, és kivételes esetben, tehát rendkívül indokolt esetben térhet el a hadsereg rendjének a homogenitásától.
A következő módosítójavaslat-sorozatom abból indul ki, hogy az új, modernizálódó hadseregünkben új karriermodelleket kell létrehozni, és világossá kell tenni, hogy bizonyos idő múlva el kell búcsúzni egyes személyektől, éppen azért, hogy az egészséges struktúra megmaradjon, és lehetővé kell tenni számukra egy második karrier létrejöttét. Ez így van a világ nagyobb hadseregeiben is, hogy bizonyos időt letöltve egy százados vagy egy főtörzsőrmester, kilépve 10-20 évi szolgálat után új életet tudjon kezdeni.
Ehhez az elvhez - amivel egyébként egyetértünk - képest rendkívül szerények a végkielégítési összegek. Ha 10 évi szolgálat után négyhavi végkielégítésről van szó, ezt feltétlenül indokolt legalább hathavira fölemelni. Sajnálatos, hogy az előterjesztő ezt nem támogatta. Ha 13 évet tölt le, akkor 12 havit javasoltam, ha 16 évet tölt le, akkor 18 havit, ha 20 évet, akkor legalább 24 havit. Tehát ha valaki 24 éves korától 44 éves koráig ereje teljét adja a hadseregnek, és utána, mivel az előmenetelben nem tud továbbmenni, továbbképzésre már nem alkalmas, vagy a hadseregnek már nincs szüksége erre, akkor új életet kell 44 éves korában kezdenie. Úgy gondolom, hogy a nyolchavi kielégítés egyszerűen nevetséges. Kétévi fizetésből, két évnek megfelelő végkielégítésből már tud kezdeni valamit, létre tud hozni egy kisvállalkozást, és tulajdonképpen megelégedéssel nézhet vissza a hadseregben töltött éveire. Ha már ilyet adunk, akkor nem szabad szűkkeblűnek lenni. Így tudjuk biztosítani azt, hogy a hadsereg piramis szerkezete végre-valahára egyszer valóban létrejöjjön.
A 84. pontban Lezsák Sándor képviselőtársam és kedves barátom már kifogásolta azt, hogy ha nyugállományba helyezett hivatásos katonát a törvénynek megfelelően visszavesznek hivatásos állományba, akkor a szolgálati nyugdíját szüneteltetni kell, vagy rokkantsági nyugdíját, vagy baleseti rokkantsági nyugellátását. Itt visszaköszönnek a pártállami dolgok, ahol korlátozva voltak a jövedelmek, tehát valaki ne kereshessen, ne kapjon két jövedelmet. A nyugdíj egy járadék, ami jár, amiért megdolgozott az ember az életében, és ezt egy törvény nem korlátozhatja. Én alkotmányellenesnek is tartom ezt a módosító javaslatot. Ez jár neki! Nem értem, hogy hol élünk most, hogy lehet egy ilyen módosító indítványt beadni.
Vagy ha valaki rokkantsági járadékot kap, és a hadsereg mégis úgy dönt, hogy annyira fontos neki az a személy, hogy visszaveszi, mert tegyük föl, egy rádiólokátor-kezelő - amit egy mozgássérült is adott esetben tud kezelni -, akkor miért szűnjön meg a rokkantsági ellátása, ami arra szolgál, hogy kompenzálja az ő rokkantságával kapcsolatos pluszköltségeket, és megkönnyítse az életvitelét, ha a hadsereg úgy döntött, hogy ilyen formában is szükség van a szolgálatára? Hogy lehetett ezt beadni, kedves Árpád?! És nem értem, hogy szavazhatta meg a bizottság, és az előterjesztő, kedves államtitkár úr, hogy a csudába támogathatta. Ez egy alkotmányellenes indítvány.
A következő indítványomat támogatja a kormány, arról nem érdemes beszélni.
(21.30)
A 91. pontban, a 90. pontban és a 93. pontban foglalt módosító indítványnak az a lényege, hogy a beosztásokhoz kapcsolódó konkrét iskolai végzettségi, szakképzettségi, tanfolyami végzettségi és képesítési követelményeket ne jogszabály, hanem törvény határozza meg. Ugyan a törvény is jogszabály, de egy magas szintű jogszabály. Úgy gondolom, hogy a hadseregre vonatkozó legfontosabb követelményeket, épp a hadsereg fontosságának érdekében, célszerűbb törvényben szabályozni. Nem lehet azt egy egyszerű rendelettel vagy belső szabályzattal, vagy a jogszabályok számtalan alacsonyabb fokával szabályozni, hanem törvénnyel kell meghatározni, törvényben kell meghatározni, és ezáltal, úgy gondolom, az Országgyűlés ellenőrző, felügyelő jogköre is érvényesülni tud.
A 103. pontban előmeneteli bizottságokról van szó. Ezek az előmeneteli bizottságok nagyon fontos szerepet töltenek be a hivatásos állomány életében, és az van ide írva, hogy ilyen előmeneteli bizottságot országos hatáskörű szervenként kell létrehozni. Ehelyett azt javasoljuk, hogy haderőnemenként, illetve hadtest szintű vezető szervenként kell létrehozni, hiszen ott ismerik legjobban az állománnyal kapcsolatos, állománnyal szemben tanúsított követelményeket, ott tudják ezt a legjobban megítélni, ott vannak azok a konkrét ismeretek, amelyek alapján igazságos döntés várható.
Ezeket szerettem volna az önök nagybecsű figyelmébe ajánlani. Köszönöm, elnök asszony.
