BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A nyár folyamán az Országos Traumatológiai Intézetet és a Mentőkórházat összevonta a miniszter úr, és létrehozott egy új intézetet belőlük, az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetet.
Néhány hónap telt el, és ennek az így újonnan létrehozott intézetnek az orvosai október elején drámai hangú deklarációban kértek segítséget a kormánytól, a köztársasági elnöktől. A közleményben, melyet az orvosok döntő többsége aláírt, egyebek között leszögezték, hogy mindennapossá vált az intézetben az eszközhiány, a vér- és gyógyszerhiány, hogy kevés az intenzív osztályos hely, kevés a nővér, az altatóorvos, kevés a műtőkapacitás és krónikus pénzhiány van.
Ezek miatt csak az elvárhatónál jóval alacsonyabb szintű ellátásban tudják részesíteni a betegeket. Előfordul, hogy a frissen behozott súlyos sérülteknek is várniuk kell arra, hogy megműtsék őket. Előfordul, hogy nyílt könyöktöréssel 12 órát kell várni, míg műtőbe jut az ember, jóllehet szakmai álláspont szerint 6 órán belül ennek meg kellene történnie.
Miniszter úr, anyagi források nélkül az intézet-összevonással létrehozott új menedzsment sem tud megbirkózni a feladattal.
Miniszter úr, ön a magyar egészségügyi rendszerről a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy az egészségügyi rendszerünk biztos, szilárd alapokon nyugszik. A szabad demokratáknak az az álláspontja, hogy az egészségügy működőképességét a mostoha körülmények között már jó ideje az orvosok és nővérek hivatástudata tartja fenn. Az orvosok, nővérek nem politizálnak, nem akarnak demonstrálni, de ebben az esetben úgy érezték, hogy nem hallgathatnak tovább. Miniszter úr, egyetlen kérdésem van: miért nem hallja meg a traumatológiai dolgozók segélykiáltását?
Várom a válaszát. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
