DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Font Sándor képviselő úr - nagyon helyesen - három héttel ezelőtt azt a kérdést tette föl, hogy mikor kapják meg az elmaradt munkabérüket az 1951 és '56 között katonai behívóval kényszermunkára küldött tartalékosok és sorkatonák.
Erre a kérdésre - a bizottsági jelentés tanúsága szerint - a következő válasz született: "A vizsgálat során a Honvédelmi Minisztérium képviselői készek voltak arra, hogy az interpelláló képviselő számára az eddigieken túlmenően is szakmai segítséget nyújtsanak a felmérésekhez, annak érdekében, hogy körvonalazódhasson pontosan az érintettek köre, méltányossági okokból a probléma megoldását az interpelláló képviselő továbbvihesse."
Tisztelt Országgyűlés! Az a véleményünk, hogy a kérdésre a bizottság által adott válasz valójában nem válasz. Az a körülmény, hogy az Igazságügyi Minisztérium képviselője erre a bizottsági ülésre el sem ment, önmagáért beszél. Ne Font Sándor országgyűlési képviselő mérje azt föl, hogy 1951 és '56 között mennyi kényszermunkára küldött magyar ember volt a katonaságnál, hanem ezt tegye meg a Honvédelmi Minisztérium! Ennek alapján erre a fölvetésre, amit elfogadunk, Font képviselő úr, de ezt a választ elfogadni nem tudjuk, ehhez mi nem asszisztálunk.
Ennek a problémának a kapcsán szeretném azt is elmondani, hogy október 8-án Varga János budapesti Pofosz-elnöknek és Baji Józsefnek, a Pofosz ügyvezető elnökének meghívására a XII. kerületben voltam, a Hajnóczy utcában, egy Pofosz-gyűlésen. Az '56-osok, politikai elítéltek, idős emberek elmondták nekem azt, hogy az ő megbecsülésük, jobbára erkölcsi, de anyagi megbecsülésük is, nem csak ennek az interpelláció által fölvetett kérdésnek a fókuszában van.
2000. december 26-án 267/2000. számmal egy kormányrendelet került kiadásra. Ez a kormányrendelet kimondja azt, hogy azok kaphatnak támogatást, akiknek a meghurcoltatása, hátrányos helyzetbe hozatala a három évet elérte. Ez a rendelet, a 267/2000. rendelet úgy fogalmaz, hogy a meghatározott időtartam - tehát a három év - számítása során egy évnek 365 napot kell venni. Na most amennyiben egy szökőév van ebben a három évben, úgy ezek az emberek nem kaphatnak anyagi kárpótlást. Természetesen így az erkölcsi kárpótlást sem kapják meg, hiszen nem ismerik el nekik a meghurcoltatásukat.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Pofosz elnöke, Fónay Jenő úr 2001. szeptember 13-án a kormányhoz, annak illetékes minisztériumaihoz egy levelet juttatott el, amelyben a 267/2000. kormányrendelet kiterjesztésére tesznek javaslatot. Egyetértve a Pofosz célkitűzéseivel, támogatjuk azt, hogy ha az egy évet nem érte el az ötvenes években az emberek meghurcoltatása, akkor is kapjanak egy minimális összegű juttatást, illetve a szökőévekkel való számolást ebben a kormányrendeletben küszöböljék ki.
Azt is támogatjuk, hogy a Kárpát-medencében az 1956-tal kapcsolatos elítéltek ügyét a státustörvény végrehajtásával egy időben, a magyar igazolvánnyal összefüggésben célszerű rendezni. Tehát most célszerű rendezni, ugyanúgy, képviselőtársaim, mint ahogy a második világháború utáni hadiözvegyeknek, hadiárváknak a sorsát is, akik a jelenlegi országhatárokon kívül rekedtek, a státustörvénnyel kell rendezni. Erre vonatkozóan a státustörvény vitájakor volt egy indítványom, azonban azt az Országgyűlés többsége elvetette.
Amit szeretnék még mondani: ezelőtt 45 évvel, amikor forradalom készülődött, szabadságharc volt előkészületben, azoknak az embereknek, akik '56-ot elindították, a lelkében, szívében már izzott '56-nak, a forradalomnak a szelleme. Most, 45 év elteltével becsüljük meg azokat az embereket, akik a magyarság szabadságáért tettek valamit! Félmegoldásokkal, látszatmegoldásokkal az ő érdekeiket nem lehet képviselni!
(14.10)
Ezért, Font képviselő úr, az a kérésünk: ezt a munkát vigye tovább (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), illetve az Országgyűlést arra kérjük, hogy érdemben foglalkozzon az '56-osok sorsával.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
