DR. BODA ILONA
DR. BODA ILONA
DR. BODA ILONA környezetvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a kormány nevében megtisztelő kérdésére én adjam meg a választ. Amint azt ön is helyesen idézte, a polgári kormány - meghirdetett programjának megfelelően - működése első hónapjában módosította a felsőoktatási törvényt, és a Bokros-csomag részeként 1996-ban bevezetett kötelező felsőoktatási tandíjfizetés rendjét jelentősen módosította.
Első lépésben 1998 szeptemberétől az államilag finanszírozott képzésben részt vevő nappali és esti, levelező tagozatos hallgatókra kiterjesztette a tandíjmentességet. Ez a tandíjmentesség akkor, 1998 szeptemberében 176 ezer államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgatónak adott biztonságot a továbbtanuláshoz. Ebből a létszámból 34 ezer munka mellett tanuló esti, levelező tagozatos, államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgató került a kedvezményezettek közé.
Az Országgyűlés előbbi döntését követően a kormány azt is vállalta, hogy a felsőoktatási intézmények kieső tandíjbevételét 1998 szeptemberétől visszapótolja. Ez országos és éves viszonylatban 6 milliárd forinttal emelte meg a felsőoktatás költségvetési támogatását.
2000-ben a kormány tovább bővítette a kedvezményezettek körét azzal, hogy a gyermekgondozási segélyen lévő, gyermekgondozási díjban részesülő szülők részére is biztosította az állami felsőoktatási intézményekben a tandíjmentes továbbtanulás lehetőségét. Ez a kedvezmény a második diplomáért tanulókra és a szakirányú továbbképzésben részt vevőkre egyaránt vonatkozik, és a tandíjmentes képzésben részt vevő hallgatók számát mintegy 2500 fővel növeli.
A képviselő úr kérdésére tehát azt válaszolhatom, hogy a tandíjmentesség kiterjesztésekor a tárca egyaránt gondoskodott a nappali tagozatokon, valamint a munka mellett tanuló, államilag finanszírozott első alapképzésben részt vevő esti és levelező tagozatos hallgatókról.
Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy ezt a gyakorlatot a kormány töretlenül folytatja. Az elmúlt években a munka mellett tanulni szándékozó hallgatók részére évente 8-9 ezer új, államilag finanszírozott, tehát tandíjmentes esti, levelező tagozatos hallgató részére biztosítjuk a továbbtanulást. Ez azt is jelenti, hogy évente az első évfolyamra felvettek mintegy 20 százaléka az esti, levelező tagozatokon tandíjmentes hallgatóként kezdheti meg a tanulmányait.
A költségtérítéses képzés, amelyet a felsőoktatási intézmények hangsúlyozottan szolgáltatásként hirdetnek meg, kétségkívül - egyetértek képviselő úrral, hogy valóban - anyagi terheket jelentenek a továbbtanulóknak. Ugyanakkor a munka mellett tanulók zöme - 60-70 százaléka - már a második vagy további diplomáért tanul, illetőleg az alapképzettségéhez újabb, szakirányú képzést szerez meg. Ezt a továbbtanulást már a munka világa ösztönzi, része az egész életet átfogó tanulásnak, és alapvetően a továbbképzés körébe sorolható.
(22.10)
Ennek a költsége pedig igazodik a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányossága folytán magának a szolgáltatásnak az értékéhez, tehát a képzési ráfordítást fedezni kell az itt felmerülő képzési költségeknek. Egyetértek azzal, hogy ez bizony sok esetben számottevően igen költséges úgy, ahogy azt a képviselő úr is említette, bár megjegyzendő, hogy a képzésben felvett kurzusokhoz képest az értékek között ön szélső értékeket is említett, tehát a legdrágábbakat az orvosi díj vonatkozásában.
A kormány e költségtérítéses képzésben is a hallgatók érdekeit védi, amikor a fizetés mértékeként a képzési ráfordítás összegét jelöli meg, és a tanulmányok során a felvételkor meghirdetett összeg növelését az éves infláció mértékéig engedélyezi.
A 2000-től hatályos jogi szabályozás tehát a költségtérítéses képzésben is a hallgatók jogbiztonságát szolgálja. Hangsúlyozottan itt már a másod- és harmaddiplomákról van szó, nem vitatva a költségtérítés szolgáltatási értékének igen magas voltát.
Megjegyezni kívánom végül és nem utolsósorban a diákhitelprogram sikerességét, indokoltságát. Ennek sikerét jól jelzi, hogy már 75 ezer diák vásárolta meg a hiteligénylési csomagot eddig a pillanatig, 45 ezren pedig már igényelték is a hitelt. Részben tehát egyetértek a képviselő úr álláspontjával, de nagyobb részben a kormány a lehetőségek határain (Az elnök jelzi az időkeret leteltét.), különösen a kétéves költségvetés határain belül mindent megtett.
