MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. A nemzet nagy eseményeit, hatalmas történéseit, különösen a forradalmakat és a szabadságharcokat az utókor mindig igyekezett aktualizálni, tanulságait a jelenkorra vetíteni és értelmezni. Amíg ez arra szolgál, hogy az újabb generációk a maguk számára érthetővé és áttekinthetővé kívánják tenni az egykori jelenségeket, amíg a nemzet gyökereit keresi, és szét kívánja választani a múltból a mérvadót és követendőt a károstól és elvetendőtől, addig ez helyes törekvés, amit minden lehetséges módon támogatni kell. Ha azonban a hatalom, egyes csoportok, pártok a mai normáikat és elvárásaikat, saját elgondolásaikat voluntarista módon visszavetítik a múltra, és áterőszakolják történelmietlen véleményüket, az már hamisítás, és súlyos hiba.
Sajnos nagyon sokan és sokfelől torzítják azt a csodálatos jelenséget, amit annyiféleképp neveztünk, de akik akkor szerény résztvevői, közreműködői és előmozdítói voltunk a forradalomnak, pontosan tudjuk, hogy a legfontosabb kérdésekben teljes volt az egyetértés. Most nem a svihákokra, a csalókra, a pszeudo-ötvenhatosok garmadára gondolok, akik volt ÁVH-sokként szabadságharcos világszövetségeket, meg újabb és újabb nemzetőr szervezeteket hoznak létre, hanem a kormányzatra, amely eltorzítja a valóságot, amikor 1956-os polgári forradalomról beszél. Amikor olyan erőket és mozgalmakat vetítenek a múltba vissza, amelyek akkoriban nem is léteztek, vagy ha léteztek, valójában súlytalanok voltak.
A jobboldali erők csak látensen voltak jelen '56-ban. A '45 előtti uralkodó rétegeket, a keresztény úri középosztályt és a holokauszt által jelentős részben elpusztított zsidó polgárság életben maradt tagjait a kommunista diktatúra megfosztotta javaitól, szabadságától, meggyötörte, és ezért joggal féltek határozott ellenállást tanúsítani a rendszerrel szemben. Ugyanez vonatkozik az egyházakra is. Egyetértettek a forradalommal és együtt éreztek az egyetemistákkal, a felkelőkkel, de tevékenyen többnyire nem vettek részt az események alakításában. Ugyanakkor egyesek személyesen vettek részt a forradalomban, többnyire magányosan - ez az igazság. A "polgár" szónak akkor egészen más volt a csengése és az értelme.
A forradalom fő erejét a diákság, a munkásság és a parasztság alkotta. Az egyetemi hallgatók több mint a fele munkás-paraszt származású volt; tanúsíthatom, hogy szinte senki sem akart visszatérni a '45 előtti viszonyokhoz. Hittek abban, hogy nekik élen kell járniuk a szabadság és függetlenség kivívásában. Ez volt a legfontosabb és legfőbb feladat.
A saját utunkat kívántuk járni. A háború megpróbáltatásai után összeomlott ancien régime-et minden tekintetben eltemettük, és ugyancsak temetni kezdtük a kommunista diktatúrát. Nem akartuk egyiket sem, hanem a keserű megpróbáltatások után egy emberséges rendszert szerettünk volna kialakítani, elképzeléseink erősen szocialisztikusak voltak. De így gondolkodott '56 legjelentősebb gondolkodója és szereplője, Bibó István is. Szó sem volt korlátlan és teljes körű reprivatizációról. Maga Mindszenty József hercegprímás is "a közjó által igazságosan korlátozott magántulajdon"-ról beszélt. Ez a vélemény képviselte akkor a forradalom jobbszélét, ma pedig nincs az Országgyűlésben olyan párt, amelyik ennyire baloldali nézetet vallana.
A Nagy-budapesti Központi Munkástanács szakértői '56 novemberében arról vitatkoztak, hogy az engedélyezendő magánvállalatok létszáma 100 vagy 200 főben legyen korlátozva. De ne felejtsük el, hogy ebben az időben Nyugat-Európában több országban államosítottak, így Nagy-Britanniában, Franciaországban, Ausztriában, hogy a legfontosabbakat említsem. Ekkor még nem alakult ki a szociális piacgazdaság koncepciója, de már létezett a munkás-önigazgatás elve s kezdeti gyakorlata. Sem az egyetemi diákság, sem az üzemi munkásság, amelynek legitim képviselői voltak a munkástanácsok, hallani sem akartak a gyárak visszaadásáról egykori tulajdonosaiknak, hanem az imaginárius köztulajdon társadalmasítását akarták.
A nagy vagyonokat Európában szinte mindenütt korlátozták, rendkívüli mértékű adókkal terhelték. Ehhez igazodtak a mi elképzeléseink is. Természetesnek tartottuk viszont a parasztgazdaságok méretét lényegesen nem meghaladó földek visszaadását, az egyéni vállalkozások, fizikai és szellemi műhelyek létrehozását, általában a szellemi vagy fizikai személyes munkához igazodó és kapcsolódó, szervező és irányító tevékenységekhez kapcsolódó tulajdon birtoklását. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)
Köszönöm, elnök asszony, holnap folytatom.
