DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Miniszteri Biztos Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége az előttünk fekvő, a büntető törvénykönyv módosítására vonatkozó javaslatot, ahogyan azt a bizottsági ülésen is elmondtuk, több elfogadható módosítás mellett egészében nem támogatja.
Nem támogatjuk azért, mert csak részben indokolható ez a módosítás. Rögtön az elején szeretném én is azt az idézetet előhozni, amelyre már Avarkeszi képviselő úr is hivatkozott, és Györgyi Kálmán miniszteri biztos úrtól hangzott el a bizottság ülésén, hogy van olyan felfogás, hogy ha valamit nem muszáj módosítani, akkor muszáj nem módosítani. Én csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy legalábbis nem így.
Kétségtelen tény, hogy rendkívül nagy a dilemma egy ilyen módosítás kapcsán, hogy azok a történések, amelyek biztosan megváltoztatták a világot az elmúlt hetekben, mennyire igényelnek a büntetőjog területén történő módosításokat. Elhangzott az is, hogy készül egy új kódex, és azt is tudjuk, hogy a jelenleg hatályos kódexet ötvennél több alkalommal módosította az Országgyűlés. Lehet, hogy hozzá kell szoknunk a folyamatos módosításokhoz, de mi úgy gondoljuk, hogy ezek a módosítások nem mehetnek a jogbiztonság rovására. A Btk. módosítása nem lehet kívánságműsor.
Az államtitkár úrtól az indoklásban elsősorban csak az hangzott el, hogy alapvetően jogharmonizációs kötelezettségünk van, méghozzá közel húsz - vagy nagyjából húsz - olyan nemzetközi egyezmény van, amelyek ezeket a módosításokat indokolják. Egy büntető törvénykönyv módosításához nagyon komoly más indokok is kellenek, a bűnözés általános helyzetére vonatkozóan igazából egyetlen szót sem hallottunk most.
A törvényjavaslat általános indokolása tartalmazza azt, hogy jól felismerhető jelei vannak a szervezett bűnözés térhódításának. Itt egy rövid időre álljunk meg, mert valami számomra nem érthető. Engedjék meg, hogy felidézzem a parlament nagyjából egy évvel ezelőtti, augusztus 23-i ülésén elhangzottakat, ahol Stumpf István miniszter úr többek között ilyen kijelentéseket tett itt, a plénumon: "Sikerült visszaszorítani a szervezett bűnözést. A kormány lépései által mozgásterétől megfosztott szervezett bűnözői körök". Ugyan kiragadottnak tűnik az idézet, de az egész beszéde erről szólt, tehát úgy gondolom, hogy a lényegét érintő kijelentéseket vettem ki.
Ugyanezen az ülésen a következő felszólaló, Pintér Sándor belügyminiszter úr ilyen kijelentéseket tett: "A szervezett bűnözés, úgy érzem, erről a területről eltűnt. Azok, akik végrehajtották ezeket a bűncselekményeket, elmentek az országból. Érzékeny veszteség érte a szervezett bűnözést. Kiemelendő az is, hogy a szervezett bűnözői körök jelentős része jelen pillanatban előzetes letartóztatásban van." Itt is kiragadottaknak tűnnek az idézetek, de szintén a miniszter úr beszéde alapvetően erről szólt.
Itt valami nem stimmel. Nincs egy év, vagy alig egy év van azok között a mondatok között, amelyeket a miniszter urak itt, a plenáris ülésen elmondtak, és a törvényjavaslat általános indokolásának gerincét adó, jól felismerhető jelei vannak "a szervezett bűnözés térhódításának" kezdetű mondatnak. Ez valahogy semmiképpen sem egyeztethető össze.
Rendszeres a hivatkozás a kormányzat részéről arra vonatkozóan - főleg az utóbbi időben -, hogy Nyugaton is folyamatos a szigorítás. Ez csak részben igaz. Bauer Tamás már elmondta, hogy néz ki a büntetőjogok, a nyugati, keleti rendszerek - bár ilyen szempontból rendszereket nyilván nem lehet említeni, de országokat talán - összehasonlítása.
(10.30)
Ha Magyarországot és az Európai Unió tagállamait veszem alapul, mindenképpen fontosnak tartom az összevetés kapcsán elmondani, hogy amíg ugyan lehetséges, hogy ezen nemzetközi egyezmények kapcsán Nyugaton is szigorítások folynak, csak az az óriási különbség, hogy a nyugat-európai országok nagy része több száz éves vagy legalábbis nagyon hosszú évtizedekre visszatekintő jogállami háttérrel rendelkezik, ahol a jogállamiság és a demokrácia íratlan szabályai is nagyon jól működnek. Másrészt biztosan tudhatjuk, hogy a szigorítások mellett, ha ilyenek történnek, a garanciális jogok telepítése vagy megerősítése soha nem marad el. Az elmúlt évek magyar jogalkotásában ennek a kormánynak az ideje alatt kizárólag olyan törvénymódosításoknak lehettünk tanúi, amikor a többség szigorítást, büntetésitétel-emelést, titkos információgyűjtésre vonatkozó hatáskörbővítést és egyéb olyan intézkedéseket tett, amelyekkel szemben semmilyen garanciális jogokat nem telepített ezen intézkedések ellensúlyozására, a visszaélések elkerülésére.
A nemzetközi szerződéseket csak úgy lehet a hatályos magyar jog részévé tenni, hogy az illeszkedjen a magyar jogrendszerbe és megfelelő módon más területeken is kövesse a módosítás. Természetesen ennek a törvényjavaslatnak vannak olyan tényállásai és módosítások, amelyek elfogadhatók, és szükséges korrigálásokat, nemzetközi egyezményhez igazításokat tartalmaznak, ezekkel természetszerűleg egyetértünk. Helyeseljük az elévülés nyugvását a mentelmi joggal rendelkezők esetében, helyeseljük a magántitok védelmének erősítését, továbbfejlesztését, a tiltott pornográf felvételekkel való visszaéléssel kapcsolatos rendelkezéseket, a nemzetközi bíróság előtt elkövetett, igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény megfogalmazását, a számítástechnikai rendszerek védelmét szolgáló tényállásokat, a zugírászattal kapcsolatos tényállásokat. Természetesen ez a felsorolás a részemről nem kimerítő jellegű, hiszen jó néhány olyan rendelkezés van, amellyel kapcsolatban tudjuk támogatni a javaslatot.
Célként a javaslat alapvetően két területet jelöl meg mint a módosítás két legfontosabb irányát. Az egyik a korrupció visszaszorítása, a másik a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés. Elviekben mind a kettő helyeselhető, a megvalósítás módjával azonban már nem tudunk teljesen egyetérteni. Kevesebb a probléma a korrupcióval kapcsolatos rendelkezésekkel. Helyes a szabályozást a külföldi hivatalos személyre kiterjeszteni, helyes büntethetőséget megszüntető okként kezelni az elkövető önkéntes bejelentését a hatóságok tudomásszerzése előtt.
Kisebb korrekcióktól eltekintve talán az egyetlen olyan problémás törvényhely a hivatalos személy feljelentési kötelezettsége, amelyről szeretnék néhány szót szólni. Ez a 255/B. §-t érinti. Eszerint az a hivatalos személy, aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy még le nem leplezett vesztegetést követtek el, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, vétséget követ el. Nincs olyan általános feljelentési kötelezettség, amely más tényállásokra vonatkozóan, néhány kivételtől eltekintve, megjelenne a büntető törvénykönyvben. Ez egy teljesen új elem ebben a tekintetben. Az a néhány feljelentési kötelezettség, amely már kezdetektől benne van a törvényben, úgy gondolom, ebben a tekintetben teljesen más megítélés alá kell hogy essen.
Ez rendkívül súlyos gyakorlati ellentmondásokhoz vezethet. Ha jól emlékszem, Répássy képviselő úr ugyanígy valamelyest kifogásolta ennek a jelenlegi megfogalmazását a javaslatban. Gondoljunk csak bele, hogy egy hivatalos személy - ha ez a tényállás változatlanul marad - feljelentési kötelezettséggel fog majd tartozni azért, hogy a beosztottja vagy munkatársa, vagy akár a főnöke, mondjuk, egy garázsépítési engedély kapcsán korrupciós cselekményt kövessen el. Elvileg lehet, hogy ez helyes, csak ne felejtsük el, hogy ugyanennek a személynek ugyanezzel az elkövetővel szemben egy emberölésre vonatkozóan semmilyen feljelentési kötelezettsége nincs, sem annak előkészületéről, sem az elkövetett emberölésről - nincs ilyen feljelentési kötelezettsége. Ez elképesztő aránytalanságot eredményez! Az aránytalanság az, amire a hangsúlyt szeretném fektetni, illetve az, hogy ez a gyakorlati életben hihetetlenül nagy bizalmatlanságot és megmérgezett levegőt teremthet a hivatalokban, amire nem hiszem, hogy szükség lehet. Talán módosító javaslattal ez a törvényhely korrigálható.
A szervezett bűnözés fogalmáról, illetve ennek egész törvényi szabályozásáról szeretnék szólni néhány szót. Rendkívüli átalakításokat tervez a kormányzat. Ha jól számoltam, tíz olyan törvényhely van, ahol megváltozik a bűnszervezetre vonatkozó rendelkezések sora. Egyrészt a szabadságvesztés leghosszabb tartama húsz év, fegyházban kell végrehajtani a szabadságvesztést bűnszervezet esetében, nem bocsátható feltételes szabadságra, nem mentesíthető a foglalkoztatástól történő eltiltás esetén az, aki bűnszervezet keretében követi el a cselekményt, a vagyonelkobzás tekintetében súlyos rendelkezések kerülnek a törvénybe. A büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, a bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik. Mellékbüntetésként kitiltásnak van helye. Újrafogalmazza a bűnszervezet fogalmát, a 137. § és a 263. §-ban a sui generis törvényi tényállás mint bűnszervezetben való részvétel is megváltozik.
A bűnszervezetben való részvétel törvényi tényállásának megváltoztatása, azzal, hogy nem kötődik meghatározott cselekményekhez, szintén elképesztő aránytalanságokat eredményezhet. Csak néhány példát engedjenek meg: kétes követelést elismerő csődbűntett esetén, jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység esetén, üzletszerű árdrágítás esetén, jelentős értékre elkövetett devizabűntett esetében - bár ez talán hatályon kívül kerül, mire ez a törvény hatályba lép, és ennek örülök -, jelentős kárt okozó rongálás esetén, és ha bűnszervezet keretében történik az elkövetés, akkor olyan elképesztő jogkövetkezményei lehetnek az elkövetőkre nézve, hogy egy emberölésért elítélt személy akár feleannyi, de jóval kevesebb büntetést kaphat. Ez a Btk. egész büntetési rendszeréhez képest olyan aránytalanul súlyos megítélést jelent, hogy az elkövető összehasonlíthatatlanul rosszabb helyzetbe kerül, mint más hasonló súlyú bűncselekmények elkövetője; megbontja a törvény egyensúlyát.
De véleményem szerint nem felel meg teljes egészében az idézett nemzetközi egyezményeknek sem a megfogalmazás. Már nincs időm arra, hogy ezeket konkrétan idézzem, de két olyan elemet szeretnék kiragadni, amely, úgy gondolom, nem követhető nyomon ezen nemzetközi egyezményekben. Mindegyik nemzetközi egyezményben rögzített megfogalmazásban megjelenik a haszonszerzési cél mint elengedhetetlen követelmény és lehetséges cselekmények behatárolása bűnszervezet elkövetése esetén. Mindkét elem hiányzik ebből a jelenlegi előterjesztésben szereplő megfogalmazásból. Minden egyezmény hangsúlyozza emellett, hogy az adott részes állam jogrendjének, jogrendszerének megfelelően kell hozzáigazítani a törvényeket az egyezményekhez. Attól tartok, hogy ennek a követelménynek sem tud megfelelni a javaslat.
A javaslat szerint egyetlen cselekmény elkövetése sem szükséges feltétel bűnszervezet esetén, elegendő a felhívás, ajánlkozás, vállalkozás, megállapodás, a feltételek biztosítása. Ez megint csak aránytalanul súlyos következményekkel járhat, nincs meg a Btk.-ban egyébként meglévő egységgel való összhang. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy az 1999. március 1-je óta hatályban lévő módosítás, amely a bűnszervezetre vonatkozóan rendelkezéseket hozott a Btk.-ba, az elmúlt két és fél évben még nem volt alkalmazható egyetlen bűncselekményre sem, nincs olyan jogerős bírói ítélet, amely bűnszervezet elkövetését vagy minősítő körülményét megállapíthatta volna.
A törvényjavaslat - és szeretnék egy másik területre áttérni - a pénzmosáshoz kapcsolódóan is tartalmaz egyébként részben helyeselhető rendelkezéseket, de bevezet egy olyan új tényállást a 303/A. §-ban, amely szerint, aki a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi vagy bankügyletet végez, és gondatlanságban nem tud a dolog eredetéről, az bűncselekményt követ el. Szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy ezzel mindazokat, akik egyébként letétet kezelnek ügyvédként, azokat a bankokat, amelyek pénzeket kezelnek, potenciális bűnözővé tesszük, teljességgel képtelenség, hogy még kellő gondosság tanúsítása esetén is, ne lehessen e pénzmosásból származó pénzekkel ilyen műveleteket végezni.
(10.40)
Erre sem a bankoknak, sem pedig az ügyvédi irodáknak nincs jogi lehetőségük, hogy ezekről kellő gondossággal meggyőződhessenek. Nem tartozik rájuk, az ügyfél nem köteles megmondani, hogy a vásárolni kívánt lakás árát, mondjuk, pénzmosásból szerezte. Megkérdezi tőle az ügyvéd, de nyilván erre az ügyfél nem köteles válaszolni.
Jó néhány dologról nem tudtam beszélni ebben a felszólalásomban, a későbbiek során néhány dologra még szeretnék majd visszatérni. Ezen problémák mellett úgy gondoljuk, hogy ennek a törvényjavaslatnak csak részben indokolható az előterjesztése, ebben a formájában nem tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)
