HORN GÁBOR
HORN GÁBOR
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm. Azt hiszem, hogy ehhez a fantasztikus érdeklődéshez igazítva így méltó, tehát nem gondolom, hogy célszerű négy-öt embernek felmenni a pulpitusra. Egyszerűen úgy gondolom, hogy az a helyzet, ami itt kialakult, nem teszi számomra elfogadhatóvá, hogy mindezt egy teljesen üres teremben egy pulpituson tegyem.
Hozzá vagyunk már szokva sajnálatos módon ahhoz, hogy az oktatási témák üres Házban zajlanak, ebben új elem, hogy most már éjszaka is. Itt a szünetben vagy a vita előtt néhányan arról beszéltünk, hogy talán be kellene vezetni - javasoljuk miniszter úrnak és a Fidesz-frakciónak - az iskolákban is ezt a rendszert. (Révész Máriusz: Még nincs nyolc óra sem!) Még nincs nyolc óra sem, ez a véleménye képviselőtársamnak. Felhívnám a figyelmét, hogy még három törvény tervezete van előttünk, ha nincs nyolc óra sem, akkor azért én elmondanám ezzel a belekiabálással együtt is, hogy el kellene azon gondolkodni, hogy esetleg az iskolákban is vezessük be a háromhetenkénti tanítást. Lehetne intenzíven reggel 9-től éjfélig tanítani egy hétig, utána a gyerekek a játszótéren bizottsági munkával foglalkoznak, majd egyénileg intézik a továbbiakban a saját családjukban az ügyeket.
Ez egy nagyon hatékony rendszer, igazi vitákat nagy nyilvánosság előtt, nagy érdeklődéssel nyilván így lehet lefolytatni. Javaslom megfontolásra a továbbiakban ezt a megoldást. Elképesztőnek és elfogadhatatlannak tartom azt (Zaj, közbeszólások.), hogy egy ilyen súlyú kérdésben, mint a felnőttképzés, amely emberek millióit érinti, tehát nem arról van szó, hogy egy lényegtelen, mellékes, mondjuk, a nemzetközi egyezményeket valamilyen módon rendbe hozó, parafáló kis törvényfecni van a parlament előtt, hanem arról van szó, hogy a magyar felnőtt lakosság, illetve az elkövetkezőkben majd felnőtté váló lakosság mindegyikét érintő jelentős kérdésben a nyilvánosság teljes kizárásával folytatjuk le ezt a vitát. Nyilván ennek megfelelő lesz - gondolom - a tömegtájékoztatásban is ennek a dolognak a fogadtatása.
Egyszerűen azt gondolom, hogy akik ezt így komolyan hiszik - mert meggyőződésem szerint ezt senki nem gondolja komolyan, hogy ez egy tisztességes parlamenti vita, ami itt folyik... (Dr. Pálinkás József: Képviselő úr, én komolyan gondolom!) - nagyon örülök, hogy a miniszter úr komolyan gondolja (Dr. Pálinkás József: Azért ülök itt, azért hallgatjuk, mert nem a nyilvánosságnak szól, hanem a parlamentnek. - Az elnök csenget.), nagyon érdekes vitát folytatunk így egymás között.
(19.40)
Szeretném jelezni, hogy egy miniszternek kötelessége itt ülni. Tehát az, hogy itt ül, vagy az államtitkára, önmagában nem dicsőség, tehát ezt nem fogjuk föl fantasztikus eredménynek. Jelezni szeretném, hogy önmagában ez az állapot... (Tóth István: Nyugodjál már le!) Fantasztikus! Egyre jobb a helyzet!
