DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan előterjesztés van előttünk, amelyre szerintem már régen szükség lett volna. Ezzel igen sok visszaélést, embereknek elnyomorodását és sokak jogellenes meggazdagodását megelőzhettük volna. Persze tudom, hogy a magyar jogrendszerben ez egy vadonatúj jogintézmény bevezetése, ez pedig nem könnyű, és akár az EU igényelte ezt a bevezetést, akár az élet hozta magával, mi szükségesnek tartjuk.
Éppen ezért, mert új jogintézményről van szó, nyilván nagyon át kell gondolni, hogy mit tartalmazzon, és hogyan fogalmazza meg az előterjesztő, és valószínűleg ez az első nekifutás okozza azt, hogy nem mindig sikerül tökéletesre ez az elképzelés és első nekifutás. Egy-két problémára én is fel fogom hívni a figyelmet. A próba nem hibátlanságát az is okozhatja, hogy még a nyugat-európai országokban sem kiforrott a jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések intézménye, sőt vannak olyanok is, amelyeknél ez a jogintézmény még nem is létezik.
Ami magát az előterjesztést illeti, egyetértünk az indokolás első mondatában megfogalmazott és a magyar jogásztársadalomban uralkodó jogfelfogással: bűncselekményt csak természetes személy követhet el. Ez természetesen továbbra is igaz, de a természetes személy bűnelkövető magatartása olykor kihathat a jogi személy működésére is, ha az elkövető olyan tisztséget tölt be a jogi személy szervezetében. A fentiekből következően egyetértünk azzal is, hogy a jogi személynek nincs önálló büntető anyagi jogi jogalanyisága, ezért a Btk. értelmében nem is válhat elkövetővé.
Vitatkoznánk viszont az indokolásnak azzal a megállapításával, hogy egyelőre indokolt a jogi személy büntetőjogi felelősségének külön törvénybe foglalása. Ezáltal ugyanis a magyar jogrendszer fő vonalától elütően egy jogszabályba kerültek az anyagi, az eljárási és a végrehajtási szabályok. Ezáltal az egyébként is sűrűn változtatott és emiatt nehezen követhető büntető- és büntetőeljárási szabályok még szerteágazóbbak lesznek, és még nehezebben áttekinthetők. Ráadásul abban sem vagyunk egészen biztosak, hogy az előterjesztés címével ellentétben a jogi személlyel szemben az előterjesztés szerint hozható intézkedések büntetőjogi intézkedések-e. A megszüntetés és a tevékenység korlátozása inkább a közigazgatási jogba illenék, a pénzbírság pedig akár a polgári, akár a közigazgatási jogban ugyanúgy elképzelhető, mint a büntetőjogban.
És akkor nézzünk néhány példát az előterjesztés szerintem problematikus elemei közül! A 3. § (1) bekezdése szerint: ha a bíróság a tervezetben meghatározott elkövetővel szemben büntetést szab ki, a jogi személlyel szemben meghatározott speciális intézkedéseket alkalmazhat. Ez számomra azt jelenti, hogy olyan személyek vagyonáról is rendelkezik, akiknek adott esetben semmi közük a bűncselekményhez, csupán például egy részvénytársaság kisrészvényesei, egy korlátolt felelősségű társaság nem meghatározott tulajdonosai, egy egyesület tagdíjbefizetéseket teljesítő tagjai és így tovább. Tehát vétleneket is büntethet a bíróság, akiknek nincs beleszólása a jogi személy vezetésébe, és a felügyeletére sincs ráhatásuk, sem felügyelőbizottságok, sem vezető tisztségviselők, és mégis az ő vagyonukról is szó van egy ilyen döntésben. Ezt tehát nem ártana újragondolni.
Vitatom a 3. § (3) bekezdésének indokolásában szereplő azon kijelentést, hogy az intézkedések közül a jogi személy megszüntetése jellegénél fogva - így szól az indokolásban - csak önállóan alkalmazható. Szerintem ez a jelleg nem áll fenn. Az igaz, hogy a jogi személy megszüntetése esetén másik intézkedés, a tevékenység korlátozása nem alkalmazható, hiszen ha megszűnt, akkor nincs mit korlátozni, viszont szerintem a megszüntetés mellett a pénzbírság kiszabására igenis lehetne módot találni. Megmondom, miért: ha a bíróság kimondja a jogi személy megszüntetését az elsőfokú ítéletben, az elsőfokú ítélet után, amíg az nem jogerős, maguk a tagok is megszüntethetik a jogi személyt, vagy egyes tagok kiléphetnek belőle, elszámolva a jogi személlyel, kivéve abból vagyoni elemeket; míg ha az első fokon kimondott jogi személy megszüntetése mellett a bíróság pénzbírság kiszabását is kimondaná, a vagyonkimentésnek a jogerős ítélet előtti megakadályozására is döntést hozhatna, például zár alá vétellel, jelzálogjog bejegyzésével és így tovább. A jogi személy megszüntetését én, lehet, hogy naivan, úgy is el tudnám képzelni, hogy a megszüntetés során előbb behajtják rajta a kiszabott pénzbírságot, majd a második lépésben ezt követően szüntetik meg és osztják szét a maradék vagyonát a jogi személynek, ha van, azok között a tagok között, akik nem voltak a jogi személynél a javaslat szerinti beosztásban, vagy olyanban voltak ugyan, de nem volt szerepük a bűncselekmény elkövetésében.
Nem igazán értem az előterjesztés 4. § (2) bekezdését, amely szerint akkor sem lehet megszüntetni a jogi személyt, ha ennek következtében állami vagy önkormányzati feladat ellátása veszélybe kerülne, vagy a jogi személy országos közüzemi szolgáltató, vagy nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségűnek minősül, vagy honvédelmi vagy más különleges feladatot valósít meg, illetve célt szolgál, ha a jogi személy tevékenysége bűncselekmény elkövetését szolgálja.
Vegyük ezek közül csak a legkisebb súlyút, az önkormányzati feladat ellátását! Miért ne lehetne az önkormányzati feladatot ellátó, de valójában bűncselekmény leplezését szolgáló jogi személyt megszüntetni? Szerintem nyugodtan meg lehet szüntetni, és az önkormányzati feladat ellátására pedig létre lehet hozni egy valóban a feladat ellátását szolgáló, semmiféle bűncselekményt nem leplező jogi személyt. Ugyanez igaz más szervekre is, de most csak a legegyszerűbbet próbáltam vázolni. Ezáltal az ellátás is biztosított maradna, és nem lehetne az ellátási kötelezettségre hivatkozva kibújni a jogi következmények alól.
(13.10)
Gondot okoz számomra a 6. § (3) bekezdése is, amely szerint a pénzbírságot meg nem fizetés esetén a bírósági végrehajtás szabályai szerint kell behajtani. Ez alapelvnek természetes és helyes is, de mi a helyzet akkor, ha nincs pénze a jogi személynek, vagy nincs annyi pénze, amennyi a pénzbírság összege. Tudom, ilyenkor a végrehajtás eredménytelen lesz, de talán mégsem ez a cél.
(A jegyzői széket Kocsi László foglalja el.)
Miért ne lehetne ilyen esetben az elkövető természetes személy felé fordulni, aki esetleg akár legálisan is - például fizetés, jutalom, osztalék formájában - részesedett a jogellenes cselekménnyel a jogi személy által megszerzett pénzből? Annyira összefügg és annyira járulékos a jogi személy felelőssége, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen esetben, amikor a pénzbírság a jogi személyen nem végrehajtható, miért ne lehetne visszahatni az elkövető természetes személyre, és ráhárítani ezt a felelősséget.
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy helyes azt bevezetni, hogy a Jogegységi Tanács egyedi ügyekben olyan hatáskörrel rendelkezzen a Legfelsőbb Bíróságon, hogy az általa törvénysértőnek tartott rendelkezést hatályon kívül helyezze. Megítélésem szerint a Jogegységi Tanácsot nem arra hozták létre és nem is az a feladata, hogy egyedi ügyekben hozzon döntéseket, megsemmisítsen, hatályon kívül helyezzen. Ugyanis ezáltal a jogegységi határozat, amely ma kvázi jogforrásként működik, konkrét jogforrássá válik, azzal a furcsasággal, hogy a Jogegységi Tanács hozza a kvázi jogforrást jelentő határozatot, és mindjárt ugyanő alkalmazza is azt konkrét esetekben. Ezáltal megítélésem szerint sérül a jogalkotó és a jogalkalmazó szervek szétválasztásának alkotmányos alapelve.
Végezetül, más is említette már a hatálybalépés furcsaságát. Én is furcsállom. Az okát sem értem és az időpontját sem. A tervezet szerinti távoli és bizonytalan időpont a hatálybalépésnél azt jelenti, hogy biztosan még évekig nem fog hatályba lépni, addig tehát hívjuk fel az elkövetők figyelmét: nyugodtan lehet bűncselekmény elkövetésére vagy annak leplezésére jogi személyt létrehozni, működtetni, évekig lehet a jelenlegi, már most is láthatóan korlátozandó tevékenységet folytatni.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
És mi van akkor, ha az európai uniós csatlakozásra a népszavazás netán nemet mond? Akkor sohanapján nem lép hatályba a törvény? Célszerű lenne a majd valamikor - lehet hogy sohanapján - határidő megjelölésével szemben egy konkrétabb és közelebbi időpontot megjelölni. Ma ugyanis még sem Magyarországon, sem a nyugat-európai országokban senki nem tudja megmondani az ország konkrét csatlakozásának időpontját, azt pedig pláne nem, hogy mikor történik ennek a törvénynek, mármint a csatlakozási törvénynek a magyarországi parlamenti elfogadása.
Összefoglalva tehát: a Magyar Igazság és Élet Pártja az alapelgondolást elfogadhatónak tartja, de mivel jó néhány aggályunk, ezek között alkotmányossági aggályunk is van, ezért a végső döntést majd az előterjesztés végső formájának ismeretében fogjuk meghozni.
Köszönöm figyelmüket.
