DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap sajnos elmaradt az első rész. Ez annak tudható be - ez viszont hál' istennek -, hogy tegnap ünnepeltük Szegeden a Mefesz, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesített Szervezetének megalakulása 45. évfordulóját.
Szeged 1956-ban sok tekintetben Budapest előtt járt, hiszen az október 22-i műszaki egyetemi felhívás azzal kezdődött, hogy csatlakozzunk a szegedi egyetemisták javaslatához.
Oldalágon jegyzem meg, hogy Szegednek nincs mit szégyellnie a későbbi korokban sem, hiszen a nyolcvanas években együtt mozgott a szegedi progresszió a fővárossal, 1981-ben a lengyel válság idején a diákparlamentek '56-os követeléseket fogalmaztak meg, sokszor anélkül, hogy tudták volna, és a nyolcvanas évek végén is nagyon nagy szellemi pezsgés jellemezte ezt a várost, és minden politikai áramlat fellépett az akkori konzervatív helyi hatalom ellen. (Dr. Pálinkás József: Kommunista! 1981-ben még nem voltak konzervatívok.)
A tegnapi konferencián együtt voltak a korabeli forradalmárok, köztük az akkori egyetemi ifjúság képviselői, a munkástanácsok, a forradalmi bizottságok, sőt a Petőfi-körből is volt néhány részvevő, s természetesen tudósok és mai fiatalok is. A konferencián mindenki megállapodott abban, hogy az '56-os forradalomban a különböző politikai áramlatok együtt éltek, együtt mozogtak, hogy a - mai szóval - demokratikus baloldalinak, liberálisnak vagy akár progresszív konzervatívnak mondható áramlatok egymást feltételezve, egymással vitázva valósították meg a forradalmat.
Egyesek szerint volt a mérsékelt álláspont, amely voltaképpen csak korrigálni akarta a rákosista önkényuralmat, felszámolni a bűnöket, és azt gondolta, ezzel a dolog be van fejezve. A radikális álláspont a demokratikus szocialista álláspont volt, amely azt gondolta, hogy a rákosista-sztálinista rendszer után eljöhet egy demokratikus szocialista formáció. A másik álláspont szerint a polgári demokratikus és a demokratikus szocialista álláspont együtt jelentkezett. Annyi biztos, hogy a tisztító viharban a Petőfi-körben a szellemi előkészítők még elsősorban egy tiszta szocializmusban gondolkodtak, abban az időben még nem gondoltak arra, hogy a sztálinizmustól való megszabadulás nem elég ahhoz, hogy ez a rendszer fordulaton menjen át.
Magáért a tudományos konferenciáért nem szólnék, azonban délután volt egy egyetemi ünnepség is, ahol a kitüntetések hivatalos szövegében nagyjából az állt, hogy a Mefesz volt az első progresszív mozgalom a második világháború után. Ezek szerint az sem létezett, amiről az előbb Horváth János úr beszélt, nem volt a Független Kisgazdapártnak ifjúsági szervezete, sem a Nemzeti Parasztpártnak, a szociáldemokratáknak. Nem volt semmi, azaz a második világháború végével véget ért Magyarország progresszív története. Ezek szerint nemcsak a jövő kezdődött el, hanem készül az új múlt is, hiszen ez a folyamat azzal indult el, amikor is Orbán Viktor miniszterelnök úr, talán éppen Bécsben, Havel és Michnik nagy megdöbbenésére kijelentette, hogy 1990-ben kezdődött a rendszerváltás, tehát 1988-89-ben nem történt semmi. Ez nyilván úgy folytatható tovább, hogy 1998-tól az igazi ez, hiszen onnan kezdve - meg most már a több mint kormányváltás korszakában - az igazi történelem voltaképpen csak most kezdődött.
Ez azért nagyon veszélyes, mert ebben az esetben nem történik más, mint hogy a kommunista rendszer tudományos szocializmus tárgyai által oktatott panelek helyébe tudományos konzervatív panelek lépnek be. Ez nagyon veszélyes abból a szempontból, hogy az új generációkat olyan új történelemmel próbálják feltölteni, ami mind a jelenben, mind a múltban elveszti őket. Tehát megszületik a csinált közvélemény után a csinált történelem és a csinált nemzettudat is. Ez a hamis front jelen volt a múltban, hamis frontot teremt a jelenben és tévelyedésre vezet a jövőben. Ezért azt gondolom, hogy a hamis frontok, árkok húzásával meg lehet nyerni egy-két választást, de el lehet veszteni egy országot. Köszönöm szépen.
