DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A második tétel, amit a következő ciklusra átvinni nem szabad, amiről a tapasztalatok beszélni késztetnek, az a parlament gondolkodásmódjának néhány motívuma.
Először nyomban vissza kell utalnom az első tétel gondolati jellemzőjéhez, ahhoz, hogy ott gondolkodásmódról nem is beszélhetünk, ugyanis a szövegekből hiányzik a gondolat. A felsorolt és fel nem sorolható idézeteket mély és elfogult szubjektivitás jellemzi, melyből mintegy kilúgozódik a gondolat, ez pedig a közösség érdekét képviselő politikában, legyen az bármilyen pártideológia szerint való és hangozzék el főként a parlamentben, elfogadhatatlan. Nagy baj tehát, ha a gondolat helyét átveszi az érzelem.
De legalább akkora vagy még nagyobb baj, ha az ország házában elhangzott mondanivaló szellemi betegségben, kórságban szenved. Az olyan, már a komikum határát súroló összevisszaságra, logikátlanságra gondolok, hogy például - mint állítják - a kormány "rossz rendszert működtet rosszul". Kérdés: lehet-e rossz rendszert jól működtetni? Ez gondolat nélküli, henye tautológia, azaz önismétlés, erénye is abban van, hogy a rossz szót kétszer egymás után lehet elmondani.
Lényegében hasonló szándékú és minőségű az olyan megállapítás is, mely azt mondja: a szóban forgó ügy "már az előző évben sem működött, most végképp összeomlott". De ha valami nem működik, vajon mi omlik ott össze?
Valóban fájdalmas ilyen általános iskolában sem elfogadható fogalmazást a parlamentben hallani, de vajon jobb-e, ha a gondolat tudományos magasságok látszatába emelkedik a következőképpen: "Vitatkoznék képviselőtársammal" - mondja a felszólaló - "aki azt mondta: fél attól, hogy itt előbb-utóbb robbanásszerűen rá fognak jönni az emberek arra, hogy nekik citoyennek is kell lenniük ahhoz, hogy bourgeois-k lehessenek, nekik közpolgároknak is lenniük kell ahhoz, hogy magánpolgárok lehessenek." A gondunk itt az, hogy még a parlamentben sem tiszta mindenki előtt az egyszerű "polgár" megnevezés sem. Vannak, akik kirekesztőnek érzik, és politikai lózungként hangsúlyozzák: Magyarország mindenkié - azaz nem csak a polgároké. Vagyis: a polgári kormány csak a polgároké. De tessék mutatni valakit a demokráciában, aki nem polgár!
A gondolkodásmód fájdalmas hiánya az is, ha a kijelentésnek még a mögöttese sem tartalmaz okságot, ha hiányzik az érvelés, a bizonyítás, az összefüggés, a történelmi beágyazottság, azaz hiányzik és nem is érzékelhető, hogy a kijelentés valamiféle gondolkodási folyamat nyomán született. Lehetne sorolni az efféle példákat, de nincsen rá idő, így csak utalásszerűen említem, hogy vajon milyen alapon állítható, hogy a Bokros-csomag a nép áldozatvállalása volt. A Bokros-csomag a népre hárított kényszer volt. Az előbbi jól hangzik, az utóbbi pedig igaz.
Csak az ok, az érv, a gondolat és gondolkodás, a logika elhagyása és hiánya tette lehetővé, hogy a kormánnyal szemben a központi kategória a vád legyen. A vádak: kijelentések. Mégis megengedte magának, aki akarta, hogy e vádak ne csak szónoki fordulatok, hangulatkeltő elemek legyenek, hanem bűnvádak is. Csalás, sikkasztás, félrevezetés, hazudozás, a közpénzek magánzsebbe vándorlása, korrupció, közpénzek szétdobálása, és még sorolhatnánk azokat a vádakat, melyeknek nem a parlamentben, nem a parlamenti vizsgálóbizottságokban, hanem ügyészségen, bíróságon lenne a helyük. Vajon ha igazak, miért nem kerültek oda? Ha nem, hogyan hangozhattak el?
A jobban működő, demokratikus parlament alapfeltétele, hogy a vádaskodás helyébe az elemző kritika kerüljön, hiszen az is felfedi a bűnt, de meg is indokolja annak létét. Ezzel nem rombolja, hanem emeli a Ház tekintélyét. Ezért lenne kívánatos ezzel a móddal élni a következő parlamenti ciklusban.
"Azon, ami elmúlt, nem lehet segíteni." - mondja Shakespeare. De abból, ami elmúlt, nagyon sokat okulhatunk.
Köszönöm figyelmüket.
(23.40)
