RÁKOS TIBOR
RÁKOS TIBOR
RÁKOS TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A költségvetési és pénzügyi bizottság megtárgyalta a tőkepiacról szóló törvényjavaslatot, és a kormány előterjesztésével összhangban ismertetném a bizottság többségének az álláspontját.
A tőkepiaci szabályozásnál alapvetően a többségi vélemény abból indul ki, hogy az egyik legfontosabb érdek a befektetők védelme. Az eddigi tőkepiaci működésből is látható volt, hogy milyen anomáliákra kerülhetett sor annak függvényében, hogy bár a korábbi és a mostani hatályos szabályozás bizonyos szinten nyilván igyekezett az átláthatóságot biztosítani, de nem volt olyan részletes szabályozása bizonyos jogintézményeknek, és ennek hiányában ezeket a határterületeket kihasználva sajnos sok esetben a befektetők húzták a rövidebbet, és a befektetők érdekei sérültek.
Ebből kifolyólag az ellenzék is elismerte a törvényjavaslatnak azt a fajta előnyét, hogy jól láthatóan egy hosszú időszak előkészítő munkája után egy eléggé kiérlelt törvényjavaslatról van szó, aprólékos szabályozással; olyan aprólékos szabályozással, ami nyilván felhasználta az eddigi tőkepiaci élet fejlődéséből kialakult helyzeteket, és ezeket is igyekezett szabályozni.
(18.30)
Erre jó példa a portfólió-kezelés; részletes szabályai vannak, hogyan lehet ezt megcsinálni. Nyilván olyan újabb termékek jelentkeztek a tőkepiacon, amelyek korábban nem voltak ismertek. Ezek szabályozása is megtörtént, mint ahogy a miniszter úr is ismertette például, milyen szinten lehet igénybe venni a befektetők értékpapírjait, hogyan lehet kölcsönbe venni, ezzel milyenfajta szolgáltatást vagy termékértékesítést lehet létrehozni, amivel a befektető védelme megvalósul.
Nagyon sok esetben történt az, hogy a befektetők tudta nélkül vagy egy általános szerződési feltétellel - tehát rendelkezésre bocsátja egy szerződésben, hogy megvásárolta az értékpapírt - hozzájárult ahhoz, hogy használják az ő értékpapírjait mindenfajta konzekvenciák nélkül. Jól láthatóan sok esetben olyanfajta kereskedések folytak, amelyek messze kihasználták ennek a szabályozatlanságát.
Az ellenzék részéről bizonyos szinten kritikaként fogalmazódott meg, hogy egyes területeken az adminisztratív terhek növekednek, és az ellenőrzés erősödése szintén többletterheket ró a piac szereplőire. Azt gondolom, hogy a biztonságos működés és a tőkepiac átláthatósága ilyen értelemben nem szigorítás, hanem nyilvánvalóan, mivel a tőkepiacon való befektetés egyfajta veszélyes üzem, egy fokozottabb ellenőrzést és egy fokozottabb befektetővédelmet kell megvalósítani.
További kritika volt, hogy a tőkepiacról szóló törvényi szabályozástól vártak egyfajta tőzsdei élénkítést. Úgy gondolom, természetesen bizonyos termékek megjelenésével, ezek szabályozásával lehet egyfajta keresletet élénkíteni, de azt gondolom, hogy illúzió részünkről a tőzsde hatékonyságát egy törvényjavaslaton számon kérni. Alapvetően nyilván a kereteit kell hogy szabályozza, ezen túlmenően pedig nyilvánvalóan tág teret kell hagyni arra, hogy a piac liberalizáltan és önmagát szabályozva tudjon működni.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
További kritika volt az SZDSZ részéről, függetlenül attól, hogy a törvényjavaslat részletes és szabályozott, hogy a kormány egyéb intézkedései bizonytalanítják el a befektetőket. Itt Bauer úr pontosan három esetet említett, hogy az ÁPV Rt. tőkepiacon való mozgása és ennek szabályozása szerencsés volt-e, illetve a lakás-takarékpénztár megtakarításai mint a tőkepiac egy fontos résztvevője és a vele kapcsolatos szabályozás célszerű-e, és a jövedelemadó, illetve a tőke megadóztatása.
Azt gondolom, hogy e törvényjavaslattól - függetlenül attól, hogy ezek a kritikák bizonyos szinten valóban befolyásolják a tőzsde hatékony működését - ezt számon kérni nem szerencsés. (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A bizottság végül is 14 igennel és 6 tartózkodással általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
