DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva ellenzéki képviselőtársaim hozzászólását, eszembe jut egy bölcs magyar mondás: más szemében a szálkát, a sajátjában a gerendát sem veszi észre. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Szeretnék nagyon rövid időt szánni arra, hogy kitérjek a két pártelnök úr, illetőleg frakcióvezető úr mondandójára, mert nem szeretném, ha a saját mondandómat az önök negatív hozzáállása határozná meg, de azért Kuncze elnök úrnak hadd mondjam a pártszövetség-kötéssel kapcsolatban: azért az első igazi padlófogás akkor történt meg a magyar politikában, amikor az MSZP kezet nyújtott az SZDSZ-nek. (Taps a kormánypárti padsorokban, közbeszólások: Úgy van! - Dr. Kövér László: Csókot váltott!)
Két olyan dologra szeretnék kitérni a pártelnök úr hozzászólásából, amelyikkel nem tudok egyetérteni - mert én nem fogalmaznék olyan durván, hogy nem igaz. Az első az, hogy az alkotmány lehetőséget biztosít a kormányzatnak arra, és kötelességévé teszi, hogy beszámoljon az Országgyűlés előtt. Önnek maximálisan igaza van, van egy általános szabály, az alkotmány 39. §-a, amely lehetőséget biztosít: felelős a kormány az Országgyűlésnek, és köteles beszámolni. Azonban volt közöttünk 1990-ben egy olyan közmegegyezés, amely azt jelentette, hogy a ciklus közepe táján kerüljön sor egyszer erre - ez volt 1990-ben -, ne a kormány és a kormánypártok kezdeményezzék, hanem az ellenzék. Így került sor az első ciklusban arra, hogy Fodor István független képviselő úr kezdeményezte, a másodikban az MDNP részéről Pusztai Erzsébet. Önök pedig ez idáig a házbizottságban egyetlenegy alkalommal nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy kezdeményezték volna. Amint éltek a lehetőséggel, készen voltunk rá, mert úgy hiszem, hogy ebből a vitából a kormánykoalíció csak nyertesen léphet ki. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
A másik olyan tévedése, amelyet csak bocsánatos nagyvonalúsággal tudok betudni annak, hogy a pártelnök úr nem jogász: nehezen tud különbséget tenni a lopás törvényi tényállása, a rablás és egyebek között, úgyhogy én ilyen túlzásnak tartom mindazt, amit a költségvetési pénzekkel kapcsolatban elmondott. Ön is tudja, hogy csak irónia szempontjából használta fel ezt a jogi kategóriát, de a valóságban ez nem ezt takarja. (Dr. Avarkeszi Dezső: Semmi túlzás nem volt benne!)
Nem szeretnék tovább belemenni azokba a kérdésekbe, amelyek itt elhangzottak, kivéve egy dolgot, amelyet Kovács úr is és ön is a korrupcióval kapcsolatban említettek. Három és fél éves miniszteri működésem nemzetközi kapcsolatai arról szólnak, hogy számtalan olyan konferencián veszünk részt a világban, ahol a korrupcióval és a korrupció leküzdésével kapcsolatos vitákat folytatjuk le. Ön is, mint az előző kormánynak egy belügyminisztere, nagyon jól tudja, hogy a világ rákfenéje ma a korrupció. És azért is rákfene ez a korrupció, és teszünk meg sokan mindent ellene, mert bizony olyan ez, mint az AIDS, ha időben nem védekezünk, akkor egy társadalom immunrendszerét tönkreteheti. (Bauer Tamás: Ez folyik ma!)
(11.50)
De szeretném megkérdezni öntől, belügyminiszter úr, mit tett ön annak idején, amikor egy kötetnyi korrupciógyanús ügy van a kezemben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Semmit!) Nem szeretném a teljesség igényével felsorolni a Tocsik-ügyet, az olajgate-ügyet, az Energol-ügyet, az olajezredeseket (Szalay Gábor: Ti engedtétek őket szabadon!), az államadósság lebontását (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban.) - bocsánat! -, a Baja-féle vodkagyárat, a Nyírfa-ügyet (Körömi Attila: Csak például!), a Xénia Lázat - de ez csak tényleg példálózások sorát jelenti -, vagy pedig a Budapest Bankkal kapcsolatban, amikor ön ott ült bent azon a kormányülésen, amelyik kormányülésnek soha nem ismerhettük meg a jegyzőkönyvét sem (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Szalay Gábor: És most mi készül?! Most készül jegyzőkönyv?! Egyáltalán semmi nem készül!), soha nem tudhatta meg ön sem (Szalay Gábor: Pofátlanság! - Az elnök csenget.), hogy mi volt abban a szerződésben, mert utóbb az ön pénzügyminisztere is elismerte, hogy egyetlen angol nyelvű szerződési példány volt a kormány előtt.
Ezt követően az Állami Számvevőszék kivizsgálta a Budapest Bank eladásával kapcsolatos összes körülményt, és javaslatot tett a kormánynak arra, hogy indítson eljárást Draskovics államtitkár úr ellen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meg is tette!) Önök mit tettek? Szőnyeg alá söpörték az ügyet (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van!), és egy látszólagos bizottsággal kimondatták, amelynek nem volt relevanciája egy ÁSZ-szal szemben, hogy Draskovics úr tiszta, ezért nem indíttatunk vele szemben eljárást.
Számomra az a legfontosabb kérdés (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.), hogy bizony az-e a jó politika, hogy a korrupcióval szembenézve önök mindent megtettek annak érdekében, hogy szőnyeg alá söpörjék ezeket a problémákat, vagy pedig az, hogy a kormányzat első hónapjától kezdve egy kormányzati stratégia kidolgozásán dolgozunk, mert engem és a kormányt nem az egyedi ügyek és egyedi esetek érdekelnek (Szalay Gábor: Aha!), hanem az a tendencia, ami a világban is érzékelhető, amiért minden közéleti szereplő felelős (Szalay Gábor: Aha! Ez a refrén!), azért, hogy meg tudjuk a korrupció terjedését állítani.
Három ciklust éltünk meg, és a polgári átalakulás óta ez a kormány az, amelyik nemcsak szavakban tett a korrupció ellen (Szalay Gábor: Hanem csinálja is! - Dr. Avarkeszi Dezső: Közbeszerzés! - Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban), hanem önök elé tette azt a törvényjavaslatot, amely törvényjavaslat a hatékony megoldást jelenti a korrupció elleni fellépéshez.
De, képviselő úr, hadd hívjam fel az ön figyelmét, aki a világot járja, és nagyon jól tudja, hogy ez a probléma milyen nehézségeket okozott az elmúlt időszakban - gondoljon Franciaországban Roland Dumas-ra vagy akár a NATO volt főtitkárára, akár Edit Cressonra, és sorolhatnám a világban ezt a problémát. Számomra nem az a kérdés, hogy ez a probléma van-e, hanem az, hogy egy jól működő társadalomban egy jól működő kormány hogyan reagált erre. És mi megtettük az igazságszolgáltatásban elindult eljárások sokaságával... (Keller László: Lásd a Szabadit!) - gondoljon a székesfehérvári ügyre! És amit ön negatívumnak tart (Szalay Gábor: Schlecht Csaba, Varga Tamás, mi van velük?!), hogy a Magyar Országgyűlésben emberek kerülhettek az igazságszolgáltatás elé, ez számomra egyet jelent: mindenki teszi a dolgát, az igazságszolgáltatás pedig befolyásmentesen, jól működik. (Taps a Fidesz soraiban.)
Amiről viszont már a magam jogán is szeretnék szólni, mert megfogadtam, hogy nem hagyom; valahogy úgy érzem mindig, hogy abban a pillanatban, ahogy valaki ellenzékbe kerül, elönti ez a negatív lelki beállítottság, és valahogy húzza magával az összes többi embert, holott nekünk, magyar embereknek minden okunk megvan arra, hogy pozitív lelki beállítottsággal várjuk a nagy kihívásokat. (Keller László: Majd jövőre megnézzük!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Két olyan dologról szeretnék beszélni, ami számomra az elmúlt három és fél évben rendkívül fontos volt. (Kuncze Gábor elhagyja helyét. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem bírod hallgatni?! Maradj itt!) Az első a törvényesség, a rend és a biztonság. Kérem volt belügyminiszter urat, miután címzettje a felszólalásomnak, és kezdeményezője ennek a mai vitanapnak, szíveskedjék végighallgatni! (Kuncze Gábor Bauer Tamás mögött foglal helyet. - Derültség.) Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
Szóval a törvényesség, a rend és a biztonság az, ami számomra, igazságügy-miniszterként és az állampolgárokért felelős politikusként is kiemelkedő tevékenység. Azt hiszem, hogy az elmúlt három és fél évben nemcsak célul tűztük ezt ki, hanem elért eredményekről beszélhetünk. A polgárok államba vetett bizalmának a záloga az, hogy az életkörülmények javulnak, illetőleg milyen a biztonságérzetük. Ebben a biztonságérzetben, azt hiszem, hogy az elmúlt három év igen sokat lépett előre. A kormányzati ciklus eltelt három évében a büntetőjog területén markáns váltás történt, szigorodott a büntetőpolitika. Célunk volt és ma is az és a jövőben is az lesz, hogy szűküljenek a bűnelkövetés esélyei, tisztelt képviselő úr, legyen határozott a bűnüldözés, legyen hatékony az igazságszolgáltatás és legyen következetes a végrehajtás.
Tisztelt Pártelnök Úr! A kezemben tartom azt az 1998. február 13-ai, pénteki sajtószemlét, amely szép nagy betűkkel adta hírül a világnak, hogy ami ma Magyarországon van - a miniszterelnök úr már idézte egyszer ezt a szép mondatot -, az nem közbiztonság. 1998. február 13. Így folytatta tovább a miniszterelnök úr: Horn Gyula elfogadhatatlannak nevezte, hogy szinte minden nap nagy súlyú gyilkosságok, minden nap rablások történnek Magyarországon, így szinte az emberek joggal féltik életüket, biztonságukat. Sem a bűnüldöző hatóságok, sem az igazságszolgáltatás szervei nem tartanak lépést a bűncselekmények terjedésével, ezért több ponton javaslatcsomagot kell előkészíteni. Ennek a csomagnak tartalmaznia kell azt is, hogy a kormányülésen tegyen ön javaslatot arra, hogy a külföldieknek a Magyarországra érkezését miként lehet megszigorítani - bár itt volt egy nagy tévedése a miniszterelnök úrnak, aki akkor azt mondta, hogy a gyilkosságok 80 százalékát külföldiek követik el, s ez a valóságban nem érte el a 4 százalékot, ez mentségére szóljon.
A következő részleteit nem szeretném felsorolni, de szeretnék két gondolatot még kiemelni ebből. Az egyik gondolat az - és sajnálom, hogy közben volt miniszterelnök úr kiment az ülésteremből -, hogy felhívta a figyelmet arra, miszerint szükség van arra, hogy a gyilkosok életük végéig börtönben maradjanak.
Nos, jelenteni szerettem volna a miniszterelnök úrnak ezzel kapcsolatban, hogy mindazt, amit ő 1998 februárjában megfogalmazott, teljesítettük. (Kuncze Gábor: A Horn-programot valósítja meg a Fidesz! Szép!) Maradéktalanul teljesítettük, kérem szépen (Taps a Fidesz soraiban.), mert eszközeink voltak rá, és elszántságunk volt ahhoz, hogy ezt megtegyük.
De ha végiggondolja a pártelnök úr, hogy milyen körülmények adattak önöknek '94-98 között, és milyen körülmények között tettük mi ezt 1998-2001 között, akkor tessék végiggondolni azt is, hogy volt árvíz, belvíz, hókár; volt olyan alkalmunk kétszer, amikor veszélyhelyzetet... (Mádai Péter közbeszólása.) - bocsánat! - ...veszélyhelyzetet kellett hirdetni - ön ezt nagyon jól tudja, hogy ott milyen bűncselekmények veszélyei állnak fenn -, ezen kívül egy koszovói és egy boszniai válság idején történt mindez, ami a közbiztonság területén történt, egy NATO-csatlakozással egyidejűleg.
Én azt hiszem, hogy ha összehasonlítjuk azt, hogy mi a közbiztonság területén 1998 tavaszán honnan indultunk és hová jutottunk, akkor köszönettel tartozom önnek és az összes ellenzéki képviselőnek, mert ebben az Országgyűlésben egy ellenzéki képviselő nem állt fel és nem mondta azt, hogy ami itt van, az nem közbiztonság, nemhogy egy olyan ember, aki akkor azért volt felelős, hogy összehangolja a közbiztonságért a kormányzati munkát a magyar társadalom védelme érdekében. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a Fidesz soraiban.)
Hogy hová jutottunk el a közbiztonság területén, néhány statisztikai adattal szeretném önöket megismertetni. 1998-ban az ismertté vált bűncselekmények száma 600 261 volt; 2000-ben képviselőtársaim, 450 673. A százezer lakosra jutó bűncselekmény 1998-ban 5926; 2000-ben 4487.
Az ismertté vált elkövetők száma 1998-ban 140 ezer; 2000-ben 122 ezer. A százezer lakosra jutó elkövetés 1382; 2000-ben 1200. A visszaesők száma 20 042 volt 1998-ban, 2000-ben 15 386.
Azért untattam önöket ilyen sok statisztikai adattal, mert amikor ebből az egyik legpregnánsabbat kiemeljük, akkor azt mondják, hogy azt lehet manipulálni. Nincs ma olyan statisztikus, aki azt mondja erre az öt egybehangzó statisztikai adatra, hogy nem azt jelentené, hogy a bűncselekmények száma visszaszorult. S hadd legyek annyira önző, tisztelt képviselőtársaim, számomra ez egyet jelenthet azzal, hogy bizony az a büntetőpolitika, amely célul tűzte ki azt, hogy hatékonyabb legyen a bűnelkövetés, legyenek szigorúbbak a jogszabályaink (Bauer Tamás: A bűnelkövetés hatékonyabb, ez igaz!), azok ebben a statisztikában, képviselőtársaim, igazán elmondhatjuk, hogy megmutatkoztak.
(12.00)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Igazságügyi Minisztérium egy olyan tárca, amely a Magyar Demokrata Fórumnak a felelősségét is visszatükrözi egyben, és ezért néhány gondolatot szeretnék az igazságügyi tárcáról is szólni, ahol hihetetlen nagy áttörést tudtunk volna elérni, ha önök képviselőtársaim, a kezdet kezdetén nem akadályozzák meg azt, hogy a jogalkotási törvénykoncepciónk az alkotmányügyi bizottság előtt ne bukjon meg. Egészen másfajta, minőségi jogalkotást jelentő koncepciónkat lehetetlenné tették.
De nem tudták megakadályozni azt, hogy ennek ellenére elkészítsünk sok-sok olyan kisegítő jogszabályt is akár, mint például ezek a kezemben tartott könyvek, amelyek segítették a minőségi jogalkotást, A szabályozás hatásvizsgálata, az OECD-országok legjobb módszereit gyűjtöttük össze és küldtük el a tárcáknak, elkészítettünk egy módszertani útmutatót a jogszabályszerkesztéshez, és minden erőnkkel, jogalkotási törvény nélkül is segítettük azt, hogy egy jobb, minőségi jogalkotás történjék. (Dr. Gál Zoltán: Hát nagyon nem!) Látom Gál képviselőtársamnak a fejrázásából, hogy ezzel nem ért egyet.
Szeretném önnek idézni Csákabonyi Balázs képviselő urat, aki megtisztelt engem azzal, hogy az utolsó alkotmányügyi bizottságon az alábbiakat mondta: "A tárca által gondozott törvény-előterjesztések magas százalékban nyertek elfogadást. Ez a megállapítás rendkívül pozitív." - mondta Csákabonyi úr. Folytatom tovább: "Szakmai törvényekhez sok módosító javaslatot nyújtottunk be - mondta a képviselő úr -, és mindig megtaláltuk a lehetőséget arra, hogy az előterjesztések képviselőjével konzultáljunk. Jóleső érzéssel nyugtázom azt, hogy a munkacsoportunk által benyújtott módosító javaslatokból sokat befogadott az Igazságügyi Minisztérium."
Ezt köszönöm, és azt hiszem, ez az egyik záloga annak, hogy a szakmai munkában valóban a törvényalkotás jobbítása érdekében hathatósabban együttműködjünk. Képviselő úr, köszönöm szépen. Hiszen egy tárca munkáját hogyan lehet lemérni? Le lehet mérni a szakmaiságban. Ez nálunk jelentheti azt, hogy az Alkotmánybíróság előtt hogyan állta ki az elmúlt négy év jogalkotása a próbát. Jól állunk, kérem szépen; különösen a '90 és '94 közötti jogalkotási hullámhoz képest, amelyben igen kimagasló számú jogszabályt kellett az Alkotmánybíróságnak megsemmisíteni. Ez a másik, ami kiállít egy tárcáról szakmai véleményt, amikor egy alkotmányügyi bizottságban nem a sajátjaink, hanem az ellenzékiek adják meg ezt a megtisztelő véleményt.
Elmondhatnám még azt is, hogy számunkra rendkívül fontos a magyar társadalomnak is a véleménye, és ezért szeretném fölmutatni, hogy a Gallup rendszeresen méri, és szeretném is ezúton megköszönni minden olyan állampolgárnak, akinek a szavazata benne van ebben a felmérésben, hogy az igazságügyi tárca dobogós helyen áll a társadalom megítélésében, mert meggyőződésem, hogy az általunk előkészített törvényeknek sokasága találkozott a társadalom értékítéletével.
Melyek is voltak ezek a törvények az elmúlt időszakban? Szeretnék én magam is kitérni néhány gondolat erejéig arra, hogy személyemben is megtiszteltetésnek éreztem azt, hogy az igazságügyi tárca és a kormány nevében magam nyújthattam be az Országgyűlés elé a millenniumi emléktörvényünket, amely emléktörvény a Szent István-i államalapításról, a Szent Koronáról szólt. Magunk nyújthattuk be a hősök emlékének megörökítéséről szóló törvényt. Ezek a törvények, mellétéve azt, hogy ma Magyarországon minden középületen lehet látni a nemzeti lobogónkat, nem csak olyan napokon, amikor ünnepnap van, jó tudni, hogy ezek mögött a törvények mögött a magyar társadalom ott állt, és az az összefogás, nemzeti összetartozás, amely megmutatkozott mindhárom törvény mögött, biztosította számunkra azt, hogy ezzel a millenniumi ünnepségben bizony a magyar társadalom elvárásainak megfelelően jártunk el, nem pedig az Országgyűlés ellenzéki képviselőinek, elvárásának tettünk eleget.
Visszatérve, a jogalkotás területén van két olyan stratégiai irányváltás, amit nem szeretnék szó nélkül hagyni. Az egyik a szervezett bűnözés elleni hatékony fellépésünk, a másik a korrupció elleni fellépés, amit részben érintettem. A szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében megalkotott jogszabályunk is egy olyan jogszabály, ami hiányt pótolt az előző ciklushoz képest. Számomra nem kétséges, hogy a büntetőjogi eszközök hatékonyabbá válásának is része van abban, hogy az ismertté vált bűncselekmények száma mára igen kedvező változást mutat. A változás másik célja a maffiaszervezetek pénzügyi, gazdasági hátterének ellehetetlenítése, anyagi bázisának az elvonása volt. A vagyonelkobzás szabályainak átalakításával számomra a legfontosabbat értük el, hiszen a vagyon az, amivel leginkább megfogható a maffiaszervezeteknek a működése.
A kábítószerrel való visszaélésről szó esett, ebben a kábítószerrel való visszaélésben a szigorításért most is vállalom a felelősséget. És ha önök be tudják majd nekem bizonyítani néhány év múlva, hogy nem volt eredménye ennek a szigorításnak, akkor is nyugodt lelkiismerettel nézhetek minden szülő és minden gyerek szemébe, hogy ez a kormány mindent megtett. De jelentem, a statisztika is azt bizonyítja, hogy ennek a szigorításnak volt hatása, mert nagyobb lett a felderítési arány a drogkereskedők és a drogterjesztők között, mert a drogfogyasztáson keresztül lehet elérni hozzájuk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban beterjesztettük és önök előtt van a büntető törvénykönyvnek a módosítása, amely a korrupciós bűncselekmények elleni fellépés eszköztárát teszi teljesebbé. A közélet tisztasága elleni bűncselekmények büntetési tételei szigorodnak. A vesztegetés bizonyítása és felderítésének megkönnyítése érdekében büntetlenséget ígér a törvényjavaslat a cselekményt feltáró vesztegetőnek, ha azt a hatóság tudomására hozza, és lehetővé teszi a másik fél kilétének felfedését. Felülvizsgáltuk az új büntetőeljárási törvényt. Mindamellett lehetővé tesszük, hogy a jogi személyek büntethetősége a magyar jogrendbe illeszthető legyen, és gondoljanak itt azokra a klubokra, vagy azokra a diszkókra, amelyek eltűrik a fiatalok körében a drogfogyasztást, hogy mekkora jelentősége van a jogi személyek büntethetőségének a bevezetésére.
Volt egy olyan nagy kísérletünk, amelyet megörököltem elődömtől, Vastagh Pál miniszter úrtól, amely benne volt ebben az általam előbb említett 1998-as miniszterelnöki utasításban, hogy szíveskedjenek minden jogszabályi módosítást megtenni annak érdekében, hogy az ügyészség kormány alá kerüljön. Én készen kaptam egy anyagot, és a szakma véleménye szerint azon csak javítottunk. Sokkal több garanciát iktattunk bele, mint ami abban korábban benne volt, egyesek már azt is feltételezték, hogy már annyi a garancia benne, hogy kár ezt a jogszabályt így elfogadni.
Ennek ellenére, hogy a gondolat korábban az SZDSZ-ben, az MSZP-ben ugyanarra irányult, egy kormányváltás megakadályozta önöket abban, hogy a bűnüldözés hatékonysága érdekében operatív eszközöket kapjunk. És ha a bűnüldözésnek a jelenlegi helyzete, ami sokkal jobb, mint az előző négy évben, statisztikában is és a társadalom érzületében is kimutatható volt, mit tudtunk volna még javítani, ha önök akkor partnerek ahhoz, hogy a kormány, illetőleg az igazságügy-miniszter felügyelete alá tartozzék az ügyészség, ahogy egyébként ezt önök akkor büntetőpolitikai indokokkal alá is tudták támasztani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül szeretnék néhány olyan törvényről is beszélni, amelyek a büntetőjoggal összefüggő törvények és intézkedések volt. A büntetőjogi intézmények rendszerének van felelőssége a múlt miatt, és van felelőssége a jelenért.
(12.10)
A múlt miatti felelősséggel függ össze az az igazságtétel ügye, amely szerint azokért kell tenni, akiket ártatlanul elítéltek, kivégeztek. Ebben a körben volt még egy hiány, amit pótoltunk, ami úgy vonult be a jogirodalomba, hogy Tóth Ilona-törvény. Lehetővé tettük, hogy a köztörvényesen elítéltekkel szemben is megtaláljuk azt a megoldást, hogy mentesüljenek a mindannyiunk által egyébként ismert körülmények közötti elítélésnek a hátránya alól. De ha nem is törvény, akkor is büszkén elmondhatom azt, hogy készülve október 23-ára, a forradalom és a szabadságharc megünneplésének 45. évfordulójára, megnyithatjuk a kisfogháznak azt a részét, amely kisfogházban a halálra ítélteket tartották, ahol a siralomház volt, és ahol a bitófákat állították fel. Megnyithattuk a váci rabtemetőt, amely kortörténeti dokumentum arra nézve, hogy le tudjunk zárni egy olyan korszakot, amelyet mi, a polgári oldal soha nem fogunk visszasírni.
De nemcsak a múlttal foglalkoztunk, hanem a jelenért való felelősség körében a bűncselekmények sértetteinek, áldozatainak a kárenyhítését ez a kormány oldotta meg egy közalapítványi formában. Ebben a közalapítványi formában 2000-ben összesen 13 millió forintot fizettünk ki kárenyhítésre 111 kérelmezőnek, akik igen nehéz körülmények között élték meg, hogy bűncselekménynek áldozatai lettek. De elmondhatom azt is, hogy a büntetőeljárásban és szabálysértési eljárásban elkobzott dolgoknak a közcélú felhasználását lehetővé tettük, ami, azt hiszem, az árvíz és a szegénység miatt rászoruló embereknek az elmúlt időszakban - Harrach miniszter úr ennek a tanúja - igen nagy segítségére szolgált. Megoldottuk a büntetőeljárásban részt vevő tanúk személyi védelmét szolgáló mechanizmust; ezt a törvényjavaslatot és ennek a jobbítását már az Országgyűlés tárgyalja.
Mindezek után lehet azt mondani, hogy a hazai büntetőjogi intézményrendszerben az elmúlt három év alatt valóban váltás történt mind a hatóságok - rendőrség, ügyészség, bíróság - munkáját tekintve, mind az igazságszolgáltatásba bekerülő polgárok sorsát tekintve. Ezt a váltást a hatóságok következetes munkája és a polgárok számára pedig az állami működésbe vetett bizalom megóvása jellemezte, amit köszönök a hatóságoknak és köszönök az állampolgároknak.
Önöknek viszont nem tudom megköszönni azt a konstruktív együttműködést, amivel megakadályozták mindazt, hogy még hatásosabban tudjunk harcolni a szervezett bűnözés, a maffiabűnözés ellen és a bűncselekmények számának csökkentése érdekében.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
