BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim!! A Fidesz vezérszónoka néhány perccel ezelőtt azzal kezdte fölszólalását, hogy mérföldkőnek nevezte a benyújtott törvényjavaslatot. Nos, hadd idézzek egy korábbi felszólalásból: "Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez a törvényjavaslat mérföldkő törvényalkotásunkban. Elmondhatjuk, hogy ezzel a törvénnyel a jegyrendszer, a tervgazdaság utolsó fontos maradványát szüntetjük meg a magyar gazdaságban."
Én 1995. szeptember 25-én azt a devizatörvényt neveztem mérföldkőnek, amely a mi kormányunk idején, Bokros Lajos pénzügyminisztersége idején megteremtette a forint konvertibilitását Magyarországon. Elmondtam akkor még, elismételtem azt, hogy 1931 óta volt kötött devizagazdálkodás Magyarországon, és ezt sikerült 1995-ben lényegében megszüntetni, a nemzetközi mérce szerinti konvertibilitást megteremteni.
Miután a benyújtott törvényjavaslat azt folytatja, amit mi 1995-ben elkezdtünk, a Szabad Demokraták Szövetsége ezt a törvényjavaslatot támogatni fogja, módosító javaslatot sem fogunk hozzá benyújtani. Mi erről a kérdésről kormányon és ellenzékben ugyanazt gondoljuk. De nem mindenki van ezzel így. Abban a bizonyos '95. szeptember 25-i vitában a jelenlegi kormánypártoknak más volt a véleménye.
(14.00)
A Magyar Demokrata Fórum akkori vezérszónoka azt mondta, hogy egy túlságosan liberálisra sikerült devizatörvény. A Független Kisgazdapárt akkori vezérszónoka ilyeneket mondott: "A forint konvertibilissé tételét erőltető megoldások." Azt mondta, hogy "A nem hatékony export erőltetésének, az újabb és újabb cserearány-veszteségnek vajon mi lesz a következménye? Több arányú veszélyforrás áll fenn." Azt mondta: "Ha egyszer valóban tartani kell attól, hogy a Bokros-csomagnak nem lesz meg az a kedvező hatása, amelyet a kormányzat feltételezett, ebben az esetben egyértelműen a felemás devizatörvény ma mindenképpen káros hatású lesz." - mondta akkor Torgyán frakcióvezető úr, a Kisgazdapárt vezérszónoka. Az akkor még létező Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka, jelenleg a miniszterelnök úr gazdasági tanácsadója, Csépe Béla azt mondta, hogy "ugyanakkor az a liberalizálás, amit előirányoz, egy kicsit kockázatos gyógyszer".
Tehát a jelenlegi kormánypártok fölszólaló képviselői egyértelműen az aggályaiknak adtak hangot. No, elfelejtettem említeni a Fideszt, mert a Fidesz nem tartotta olyan jelentőségűnek a dolgot, hogy fölszólaljon ebben az általános vitában 1995. szeptember 25-én. (Szabó István: Varga Mihály volt a vezérszónok.) Nem szólalt föl. A jegyzőkönyvben tessék megnézni!
Tisztelt Képviselőtársaim! Ami azonban a dolog érdemét illeti: valóban az volt a kérdés, hogy biztosítja-e akkor a gazdaságpolitika, nevezetesen a költségvetési és monetáris politika azokat a feltételeket a magyar gazdaságban, hogy ezt a nagyon jelentős liberalizálást meg lehessen valósítani. Mi a feltétele a liberalizálásnak? A pénzpiac, a külkereskedelmi és fizetési mérleg egyensúlyának biztosítása. Már tegnap arra kértem önöket a politikai vitában, hogy vegyék elő a kormány által valamennyiünk elé odatett anyagot, nem a miénket, amit szintén odaadtam, a kormányét. Lapozzák fel a 24. oldalon az adósságnál, meg a 25. oldalon az inflációnál! Még gondolom, most is ott van, mert a legtöbben itt hagyták az asztalon. S akkor látni fognak ilyen 45 fokkal lejtő vonalat mind az adósságnál, mind pedig az inflációnál '95 és '98 között. (Mutatja.)
Az a gazdaságpolitika, amit a mi kormányunk, a szocialista-szabad demokrata kormány folytatott Bokros Lajos és Medgyessy Péter pénzügyminisztersége idején, megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a forint konvertibilitása működőképes legyen, ne a hátrányai, hanem az előnyei bontakozzanak ki a magyar gazdaságban. Még arra is hadd emlékeztessem önöket, hogy abban a bizonyos '95. szeptemberi vitában én az SZDSZ vezérszónokaként nem azt mondtam, hogy túlzott liberalizáció, hanem azt mondtam, hogy nem elég nekem az a liberalizáció, és azt szorgalmaztam, hogy menjen mindjárt tovább a kormány ebben a liberalizációban. Miután a Bokros-csomag annyira sikeres volt a magyar gazdaság külső egyensúlyának megteremtésében, nem telt bele egy év, és amit én akkor követeltem a vitában, azt a kormány már '96 elején meg is valósította, és valóban a lakosság számára teljesen átválthatóvá vált a forint. Azt gondolom tehát, képviselőtársaim, hogy az, amit mi akkor csináltunk, biztos, megalapozott lépés volt a forint konvertibilitásának megteremtésére.
Mi történik most? Az a lépés, az a törvény, amit a kormány benyújtott, egy helyes irányba tett további lépés, és ezért mi támogatjuk. Semmi fenntartásunk nincs azzal kapcsolatban, hogy azokat a korlátokat, amelyek még megmaradtak, a kormány most lebontja - helyes. Még módosító javaslatunk sem lesz. Amivel kapcsolatban fenntartásunk van, tisztelt képviselőtársaim, az az, amit ezen az ábrán önök látnak (Mutatja.), az a vízszintes vonal, amit az államadósság és az infláció alakulásában ennek a kormánynak az elmúlt három évben sikerült produkálnia. Mi történt? Az adósságcsökkenés tendenciája négy év után, a kormányváltás után megállt. Sőt, a jelenlegi miniszterelnök nyíltan meghirdette a további eladósodás politikáját szerda reggeli rádióbeszédeiben. Olcsó most a pénz, keresi a pénz a vevőt, vegyünk föl pénzt!
Ami az inflációt illeti, ott is - nézzék meg, kérem szépen, nyissák ki az ábrát, ott van önök előtt - az a 45 fokos lejtésű görbe vízszintes görbébe váltott át. Az infláció csökkenésének folyamata megállt; mégpedig egy olyan szinten, tisztelt képviselőtársaim, egy 10 százalék körüli szinten, ami 6-7 százalékkal magasabb, mint a mi fő kereskedelmi partnereinknél az infláció. Nos, ilyen körülmények között nehezebb tartani a forint szabad átválthatóságát, mert a szabad átválthatóság a csúszó leértékelés nélkül egy folyamatos fölértékelődést fog eredményezni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Liberalizálni kell, továbbliberalizálni kell, de ehhez a feltételeket is meg kell teremteni a monetáris politikában és a költségvetési politikában.
Külön szeretnék beszélni a költségvetési politikáról, mert ahhoz, hogy meglegyenek a liberalizálás feltételei, ahhoz bizony a költségvetésnek sem szabad nyakló nélkül költekeznie. Ahhoz bizony nem szabad azt csinálni, hogy meghamisítjuk a zárszámadást, csak hogy a növekvő hiányt csökkenő vagy stagnáló hiánynak lehessen beállítani. Ezért életveszélyes az, amit a Pénzügyminisztérium csinál, hogy meghamisítja a hiányt, hamis képet fest. Egy konvertibilis valutájú országban az, hogy bizalmatlanságot keltünk a partnerekben, hogy egyáltalán valósak-e azok az adatok, amelyeket az adott ország a pénzügyi viszonyairól közzétesz, ez megengedhetetlen, tisztelt képviselőtársaim!
Azt gondolom tehát, hogy liberalizálni kell, és a liberalizálás feltételeit nem gyengíteni kell, hanem erősíteni kell. Ez a kormány gyengíti, ez a kormány aláássa a konvertibilis forint feltételeit, és ez, tisztelt képviselőtársaim, valóságos veszély. Nem ennél a törvénynél kell a kérdést megoldani, hanem annál a törvénynél, amit ma reggel tárgyaltunk, a zárszámadási törvénynél, meg annál a törvénynél, amit nem is tárgyalunk, holott tárgyalni kellene, a 2002. évi költségvetési törvénynél, amelyet önök be sem nyújtanak, pedig én már egy hónappal ezelőtt megkérdeztem az államtitkár urat, hogy mikor nyújtják már be végre azt a 2002. évi költségvetést, amely kellőképpen kiegyensúlyozott lenne ahhoz, hogy a forint átválthatóságának feltételeit ne csak megteremtsük, hanem tartósan fenn is tudjuk tartani, tisztelt államtitkár úr. Ehhez kiegyensúlyozott 2002. évi költségvetés és valóságos, nem meghamisított költségvetés kellene, tisztelt államtitkár úr. Ez itt a probléma ezzel a pénzügyi politikával.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
