DANKA LAJOS
DANKA LAJOS
DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/4983. számú törvényjavaslathoz kapcsolódva, amely javaslat a devizakorlátozások megszüntetéséről szól, a következőt kell elmondanom. A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt képviselőcsoportja és országgyűlési képviselői minden olyan törvényjavaslatot támogatnak, amely a vidéki kisemberek helyzetén javít vagy jobbítani szándékozik. Ugyanakkor ehhez a javaslathoz kapcsolódva el kell mondanom, hogy én magam, amikor a sávszélesítésről beszéltünk, hívtam föl a kormány figyelmét azokra a veszélyekre, amik végül is nem veszélyként, hanem tényként jelentek meg a hazai gazdaság életében. Többek között a forint erősödése egyértelműen az importáló nyugati multicégeknek a malmára hajtotta a vizet, és szinte lehetetlen helyzetbe hozta a kis- és középvállalkozásokat Magyarországon. Még egyszer ilyen nem fordulhat elő, legalábbis mi ilyen lépéseket nem fogunk támogatni, amelyek a hazai gazdasági szereplőknek az érdekeit csorbítják.
A másik, amit mindenképpen el kell hogy mondjak: a devizaliberalizációnak vannak olyan hatásai, amelyeket lehet, hogy a kormány nem mért föl. Ugyanakkor, mivel az árak most már elérik a nyugati színvonalat, valószínű, hogy valamit a bérekkel kell kezdenünk. És itt nem a minimálbér-emelésről van szó, hanem olyan fizetőképes keresletet kell teremtenünk Magyarországon, amely ezeket az árakat meg tudja fizetni. Ebből a szempontból nincs kockázata a liberalizációnak, mert az árak már lassan a nyugat-európait verik, főleg nyugat-dunántúli viszonylatban, ahol ténylegesen még a piaci árakat is az osztrák árakhoz hasonlíthatjuk.
Itt nekünk az a feladatunk, hogy a magyar kis- és középvállalkozókat hozzuk helyzetbe. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, bizonyos lépéseket mindenképpen erősítenünk kell, ezek pedig a versenyképesség növelése a kis- és középvállalkozásoknál, a fizetőképes keresletnek a megnövelése, olyan jövedelemrendszer kialakítása az elkövetkezendő időszakban, amely lehetővé teszi, hogy a kisnyugdíjas, a munkás, a középosztálybeli meg tudja vásárolni azt, amire szüksége van.
Könnyen van az osztrák nyugdíjas, amikor átjön hozzánk vásárolni, vagy átjön a víkendházába nálunk, és itt eltölt egy-két hetet, mivel az ő nyugdíja messze veri a magyar átlagfizetéseket, úgyhogy könnyebben megél belőle, de nekünk nem ezt kell figyelembe venni, hanem azt, hogy a mi nyugdíjasaink milyen körülmények között élnek, az egészségügyi dolgozóink milyen körülmények között élnek, és ha ezt vesszük figyelembe, akkor sajnálhatjuk ezeket az embereket. És ezek az arányok nem a mostani kormány ideje alatt alakultak ki, hanem az előző kormányok tevékenységének eredményeként konstatálhatjuk. Ebben ugyanúgy szerepe van a rendszerváltás előtti kormányoknak, mint a rendszerváltás utániaknak.
A mi véleményünk az, hogy addig, amíg ez a helyzet fennáll, nagyon nehéz arról beszélni, hogy liberalizáció. Nagyon nehéz, mivel a mi nyugdíjasaink nem fognak európai körútra indulni, hogy bevásároljanak, hogy megnézzék az Eiffel-tornyot, hogy megnézzék Londont, nyaraljanak egyet a Kanári-szigeteken télen, amit egy nyugat-európai turista simán megtesz. Ha elérünk odáig, hogy hasonló lehetőségek nyíljanak a mi középosztályunk előtt, amit sajnálatos módon nem lehet középosztálynak hívni, hiszen ez a középosztály a jól képzett szakmunkásokból tevődik össze, az egészségügyi dolgozókból, az ápolónőkből kellene hogy összetevődjék... - és ez most nincs.
Egyik pénzügyminiszterünket kérdeztem meg a tavalyi évben, hogy szerinted miből tevődik össze a középosztály, kik a középosztály tagjai; azt mondta, hogy én. Erre mondtam: ha te teszed ki a középosztályt, akkor bizony sok ember ebben az országban sajnálhatja magát, mert nem ez a középosztály. A mozdonyvezető a középosztály és az a szerelő, aki bemegy a gyárba dolgozni. És az a baj, hogy ezeknek az embereknek a jövedelme nagyon alacsony. Olyan nyugdíjakat fizetünk ki, ami nevetséges. Ezen kellene változtatni. És a minimálbér emelése a mi olvasatunkban nem jelenti azt, hogy növekednek a bérek a gazdaságban. Ez csak azt jelenti, hogy látszatintézkedéseket, szépségtapaszokat rakunk a gazdaságra, amiről elmondhatjuk azt, hogy ja, hát ennyit emelkedett a minimálbér: és mennyit emelkedett annak a középosztálynak a jövedelme, amelyikre olyan szívesen hivatkozunk?
És bármennyire is szép és jó, amit az elmúlt kormányok tettek, azt el kell mondani, hogy igenis a felelősségük nagyban benn van a kialakult helyzetért. Bent van! Én elismerem azt, amit az előző kormányok is tettek annak érdekében, hogy a magyar gazdaság helyzetét javítsák, ugyanakkor el kell hogy ismerjük azt is, hogy abban is benn van a szerepük, hogy az árreformhoz képest a bérreform nem történt meg; hogy nem következtek be azok a folyamatok, amire '90 óta számított a magyar lakosság, és ami miatt a rendszerváltást annyira támogatta.
Mi tehetünk olyan lépéseket, hogy liberalizáljuk a gazdaságot, hogy beengedünk mindenkit, és nem védjük a saját termelőinket és a saját munkavállalóinkat. Megtehetjük, de ennek hosszú távú következményei vannak. Én azt gondolom, hogy erre kellene koncentrálni az elkövetkezendő időszakban, és ha erre koncentrálunk, abban az esetben üdvözlendők ezek a lépések, hiszen a javadalmak, amiket megtermeltek ezek az emberek, elkölthetők a világ másik részén is. Hogyha valaki kimegy, nyugodtan nyaralhat két hetet, a forintbetétje után fölveheti azt a pénzt, amit ott kint elkölt, csakhogy pillanatnyilag nem ez a helyzet állt elő, uraim. Én azt gondolom, hogy ebben kell gondolkodni.
Mindenképpen üdvözlendő minden olyan lépés, amely javítja ezeknek az embereknek a nyugalmát, lehetővé teszi, hogy kikapcsolódjanak, lehetővé teszi azt, hogy frissen, kipihenten menjenek dolgozni, de meg kell teremteni azt az anyagi bázist, amihez kapcsolódva ők ezt meg is tehetik.
Köszönöm szépen.
