BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A terrorizmus ott kezdődik, ahol egy társadalmi csoport úgy gondolja, hogy a demokratikus eszközöket nem tudja, vagy nem akarja használni. Nem most kezdődött, nem szeptember 11-én tapasztalhattuk ennek első tragikus jeleit. Együtt él vele a társadalom gyakorlatilag a második világháború befejezése óta. (Csurka István: 1917 óta, édesapám!)
Egy amerikai elnökjelölt korábban azt mondta, hogy a harmadik világháborúnak nem lesznek veteránjai.
(14.40)
Valószínűleg nagyon sok olyan apokaliptikus jelző hangzott el az elmúlt időszakban, mint ez utóbbi, én mégis azt az oldalát szeretném a tisztelt képviselőknek jelezni, hogy ami most történik, ez a világméretű összefogás, ez éppen az ellenkezőjére ad némi alapot: végiggondolni azt, hogy az összefogás nem a félelmet erősíti, még akkor sem, ha egyesek ezt úgy vélik, hanem ez az összefogás megelőzni hivatott az emberi félelmet, azt, hogy az emberi társadalom félelemben töltse az elkövetkezendő éveket. Meggyőződésünk szerint semmi nem árt jobban a békés jövő képének, mint hogy egyesek azt próbálják felvázolni, hogy ebben a helyzetben nincs más megoldás, mint permanensen és állandóan félni.
Meggyőződésünk szerint az a kép, amit a globalizációról felfestenek egyesek, mondván, hogy ez az oka minden rossznak, ami ma a világon fellelhető, egy dologról szándékosan igyekszik elfelejtetni velünk valamit. A globalizáció nemcsak egy gazdasági folyamat, nemcsak pénzügyi folyamatok sokasága, hanem egy olyan kulturális folyamat, amelyet lehet szeretni, lehet nem szeretni, de egy biztos: bizonyos értékeket is közvetít. Ha valaki végiggondolja, hogy mi az értékközösség azon országok között, amelyeket ma a terrorizmus fő fészkeként jelenítenek meg, és mi az értékazonosság a fejlett nyugati világ között, akkor az elemzők bizony nagyon keveset fognak találni. De az is igaz, hogy ez ad alapot azoknak az embereknek, akik egyszerűen képtelenek megérteni azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek Európában és a fejlett világban lezajlanak, ahhoz, hogy ilyen eszközökhöz nyúljanak.
Itt tehát nem misszióról, nem valamifajta misszionárius vagy hittérítő mozgalomról van szó, amelynek az a feladata, hogy megismertesse ezeket a társadalmakat a demokratikus értékrenddel, de arról mindenképpen igen, hogy csak egy demokratikus értékrend képes kordában tartani ezeket az indulatokat. Akik ma éppen a globalizációt próbálják megjelölni ezen cselekmények okaként, azok semmi máshoz nem nyújtanak segédkezet, mint hogy erősítsék a tudatot azokban, akik ezeket az eszközöket időről időre, rendszeresen használni kívánják. Amikor egy ilyen világméretű koalíció összejön, ahol politikai és egyéb ellentéteket képesek korábban konfrontálódó országok félresöpörni - csak hogy Kínát, Oroszországot és az Egyesült Államokat nevezzem meg, mint három szélső pontját ennek -, akkor azt kell mondani, hogy a helyzet kicsit olyan, mint amikor Murphy törvényét szokták idézni, hogy amikor már minden irracionális megoldás alkalmatlanná válik, akkor végül is valahol a ráció tör utat magának.
A küzdelem mindannyiunk ellensége ellen folyik, a terrorizmus, a lappangó bűn ellen, és meggyőződésünk szerint ez a világméretű koalíció itt és most arról szól, hogy nyugalmat tudjunk kölcsönözni és nyugalmat tudjunk sugallani az embereknek. Éppen nem az ellenkezőjét kell mondani, éppen nem arra kell őket felkészíteni, hogy azért fogunk össze, mert itt most valami rettenetes következik. Nem! Azért kell összefogni, hogy pontosan az következzék, ami egy demokratikus társadalom alapvető célja: a nyugalom és az emberi méltósághoz hű élet.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt valamennyi képviselőjének meggyőződése, hogy ez a lépés elkerülhetetlen; akik úgy gondolják, hogy nem tudták, hogy mit vállalnak a NATO-tagsággal kapcsolatban, azok valószínűleg akkor hiányoztak néhány politikai vagy politikatörténeti foglalkozásról, ha éppen nem ültek itt a parlamentben. Meggyőződésünk szerint teljesen világos volt, hogy Magyarország mit szeretne vállalni, hova tart, és milyen értékrendszer mellett vállal közösséget más országokkal. Ezt a babaruhát utólag nem lehet visszavenni! Aki egyszer elvállalt egy kötelezettséget, nem csak erkölcsi értelemben válik annak kötelezettjévé.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
