CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Azzal akartam kezdeni még az imént, hogy azt mondom: nincs új a nap alatt. Ettől most már az tart vissza, hogy az imént történt itt egy olyan elszólás, amely feleslegessé teszi nekem ezt a kijelentést.
Igen, amikor erről a határozatról beszélünk, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy ez az elszólás nagyon is valóságos volt. Sokan vannak itt, ennek a határozatnak a feltétlen helyeslői között olyanok, akik azt az előző, nekünk mérhetetlen sok kárt, szenvedést és szabadságvesztést okozó szerződést is ugyanilyen ékesszólóan, ugyanilyen meleg hangon, ugyanennyire feltétel nélkül támogatták.
Kérem, ha más nem, ez mindenki számára, aki ez alól mentes, intő figyelmeztetés kell legyen, hogy ismét egy zsákutcába manőverezzük bele magunkat. Ezeknek a történelmi zsákutcáknak mindig az a közös tulajdonságuk, hogy akkor, amikor megnyitják őket előttünk, gyönyörűek, biztonságosak, győzelmet ígérőek; aztán, amikor eltelik egy történelmileg rövid idő, hirtelen kiderül, hogy véresek, szomorúak, és mi csak vesztünk rajta. Ez a háború, mert akárki akármit mond, háborús részvételre vagyunk felszólítva, ismeretlen tettes ellen indul; noha valakikkel talán már közöltek egyes, mellékes részleteket arról, hogy miért éppen az az ország és miért éppen az a személy van kipécézve ellenségnek, amelyik - ki sem mondom, tudja mindenki.
Azonban akár csak egy pillanatnyi józan gondolkodás után mindenkinek be kell látnia, hogy ez képtelenség. Azok a repülőgépek, amelyek ezt a szörnyű pusztítást okozták, az Amerikai Egyesült Államok területéről szálltak fel. Aki tehát azt állítja, hogy ennek az egésznek az USA ellenőrző szerveihez, titkosszolgálataihoz, hadigépezetéhez, kormányához és a többi, és a többi, nincsen semmi köze, az képtelenséget állít.
Külső hatalom ellen támadni akkor, amikor minden, ami történt, belül történt, a pilóták kiképzésétől kezdve és a többi, és a többi, mert máshol nem történhetett, egyszerűen képtelenség. (Dr. Dávid Ibolya: Ilyen a terrorizmus.) Miért csatlakozzunk mi ehhez, akik eleve is elleneztük a NATO-ba belépést? Miért csatlakozzunk egy héttel az után, amikor az előzőhöz sem csatlakoztunk, amikor csak az USA kérte ezt a hozzájárulásunkat? És íme, néhány nap múlva már egy kiterjeszkedő kérés érkezik hozzánk.
Tisztában van vele az Országgyűlés, hogy nem fog újabb kiterjeszkedő kérés érkezni hozzá? Én félek, hogy nem így lesz. Máris jelzik, hogy Macedónia nem kapja meg azt az anyagi segítséget, amelyet korábban megígértek neki, mert nem viselkedik rendesen, és nem viselkedik eléggé elnézően azokkal az albánokkal szemben, akik a lakosságának legalább a harmadát teszik ki, és akikkel szemben háborút is visel.
(14.10)
Hogy ebből aztán mikor és milyen mértékben fog kirobbanni az újabb balkáni háború, hiszen az albánok iszlám összeköttetései nyilvánvalóak, nem tudom.
De a lehetőség fennáll, és ha az amerikai hadsereg - akármilyen néven - kivonul onnan, akkor európai erőknek kell azt pótolni, köztük nekünk. És mi közünk van hozzá? Ott aztán vér is fog folyni. Vigyázzunk!
Nem akarok senkit sem ijesztgetni. Magyarország egyelőre hál' istennek biztonságban van. Tegyünk is meg mindent közösen azért, hogy a magyar lakosság minden eleme létbiztonságban, anyagi biztonságban és fenyegetettség nélkül éljen - de ne képzeljük azt, hogy ezt a háborút meg lehet úszni belső rendszabályok nélkül! Nem lehet megúszni! A háború mindig az ellenőrzés fokozásával és cenzúrával jár. Kell ez nekünk?
Sajnos egyedül vagyunk ezekkel a gondolatainkkal, de úgy gondoljuk, hogy azért ez viszont dicsőségére válik ennek a jelenlegi korlátozott demokráciánknak is, hogy itt vagyunk és kifejthetjük ezt a véleményünket, és ezt mindannyiuknak meg is köszönöm, mert ilyen értelemben ezért a véleménynyilvánításért bennünket veszély nem fenyeget. Az jogunk azonban, hogy minden helyzetben gondolkodjunk, és minden helyzetben elsősorban ennek a kis, sokat szenvedett népnek az érdekeit tartsuk szemünk előtt, minden esetben és mindent megelőzve, mert ha mindig sorban állunk nagy és külföldi érdekek szolgálata érdekében, akkor a saját dolgainkat nem tudjuk elintézni.
Igenis helyes a kormánynak mindazon törekvése, amely arra irányul, hogy ebben a helyzetben a gazdasági élet változatlanságát, picinyke fejlődését fenn tudja tartani, de e tekintetben is több kell; jobban magunk felé kell fordulnunk ebben a helyzetben, mert a gazdasági kiszolgáltatottság sok esetben veszélyesebb, mint a katonai kiszolgáltatottság.
Ezért tehát ezekre a hangsúlyokra kell most odafigyelnünk, hogy mindent, amit csak lehet, megtartsunk itt, az ország területén belül, és olyan életformát próbáljunk már ennek a háborúnak a kezdeti időszakában, a XXI. századnak szinte kezdeti óráiban kialakítani magunknak, amely életforma egy bizonyos függetlenséget tud teremteni nekünk; szerényebb körülmények között, mert ha folyton a növekedésre figyelünk, arra a fajta növekedésre, amelyet diktálnak nekünk, és amelybe a világ bele fog bukni - ez a világrendszer bele fog bukni, mert ez a növekedés fenntarthatatlan, és a mostani háború is az olajpiacokért, az olajlelőhelyekért folyik és az újraelosztásért! -, tehát nekünk össze kell húzódnunk, a magunk életét kell élnünk ebben a helyzetben.
Bocsássanak meg nekünk, nekem, hogy ezt ebben a helyzetben elmondtam. Remélem, a világnak az a része, amely Nyugaton és Keleten és mindenütt gondolkodni akar, egyszer majd mindannyiunkra kiterjeszti azt, és nem fog szégyent hozni senkire, hogy itt ezek a szavak ebben a helyzetben elhangzottak.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)
