DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném a köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik támogatták és a szavazatukkal is támogatni fogják a határozati javaslatot. Külön szeretném megköszönni azokat a felszólalásokat, amelyek támogatásukról biztosították nemcsak a Ház előtt fekvő határozati javaslatot, hanem a kormány eddig meghozott intézkedéseit is. Úgy látom, hogy ez a vita ma szinte teljes nemzeti egyetértést, teljes konszenzust tükrözött, és ebben a parlamenti pártok nagyfokú felelősségérzete nyilvánult meg. (Folyamatos zaj.)
Ezt annak ellenére mondom, hogy voltak egyes kérdések, amelyeket másként ítélünk meg. A felszólalások többsége azonban tartalmilag is azonos volt. Én azt hiszem, nagyon régen fordult elő olyan eset itt, a Magyar Országgyűlésben, amikor ennyire egybehangzó, egy irányba mutató felszólalások sorozata követte egymást.
Szeretnék egy megjegyzést tenni a parlamenti hatáskör témájáról, amely felmerült több felszólalásban is. Nem ez a mai vita tárgya, de röviden meg szeretném jegyezni, hogy itt nem is elsősorban arról van szó, hogy parlamenti döntést igényel-e ez a kérdés, más kérdés, vagy sem, hanem ennél sokkal bonyolultabb, sokkal nehezebb kérdéskörről van szó, nevezetesen: a nemzetközi jog és a belső jog viszonyáról. A magyar alkotmány egyebek mellett ezt a kérdést sem rendezi teljes világossággal, és ezért állhat elő egy olyan helyet, hogy egyrészt van egy nemzetközi jogi kötelezettségünk, ami vitathatatlan, és amit annak idején nemcsak népszavazással, hanem törvénnyel is elfogadtunk, és mégis külön döntést kell hoznunk.
Szeretném jelezni, hogy a sokat hivatkozott 5. cikk nagyon világosan és egyszerűen annyit mond, a felek abban egyeztek meg, hogy az egyikük vagy többjük ellen intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek, tehát saját maguk ellen irányuló támadásnak is. Ez a dilemma, és azt hiszem, el kell kezdenünk gondolkodni azon, hogy ezt hogyan oldjuk meg. A kormány szilárd elhatározása az, hogy meg is fogja oldani ezt a kérdést, és megfelelő javaslatot fog erre nézve előterjeszteni.
Zárójelben még annyit megjegyeznék, hogy ez a kérdés elkerülhetetlenül fel fog merülni egy másik összefüggésben, nevezetesen, az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk kapcsán, amikor szintén rendezni kell az európai jog és a belső jog viszonyát. Lesz még alkalmunk erről eszmét cserélni, de azt hiszem, ennek a megjegyzése mindenféleképpen szükséges volt.
Ami a bizonyítékokat illet, szeretném azt jelezni (Dr. Fenyvessy Zoltánnak:) a képviselő úrnak is, hogy ma reggeltől a Külügyminisztérium honlapján szerepel a jelentés elég nagy része. Nyilvánvaló, hogy itt senki nem fogta meg, senki nem ízlelte a tárgyi bizonyítékokat, ezzel szemben elolvastuk azokat a következtetéseket, amelyek egyértelműen mutatják azt, hogy hova vezetnek a szálak, ki tervezte, ki szervezte ezt a támadást, és melyik az a rendszer - nem neveznék meg országot, rendszert mondanék -, amelyik ezt a terrorista hálózatot támogatja és oltalmazza.
(14.50)
Tisztelt Országgyűlés! Három évvel ezelőtt, amikor vitatkoztunk a NATO-tagságot megelőző népszavazás kapcsán előnyökről és hátrányokról, akkor elhangzott ebben az országos párbeszédben, hogy növekszik az ország biztonsága, feltehetőleg lesznek jelentős áttételes gazdasági előnyök is, és még sok más kérdés felmerült.
Azt hiszem, a legfontosabb érv az volt és most is az, hogy amikor csatlakoztunk az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez, akkor egy értékközösséghez csatlakoztunk. Ezek a saját értékeink voltak, és most is a saját értékeink, és itt mindenekelőtt látni kell azt, hogy most éppen ezeket az értékeket érte nagyon súlyos támadás. Ez ellen védekezünk, és ehhez teremtjük meg most a szükséges feltételeket.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
