DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban az Egyesült Államok vezetése bemutatta a terrortámadással kapcsolatos bizonyítékait, dokumentumait a szövetségesek, illetve a partnerországok vezetőinek. Akik láthatták ezeket a dokumentumokat, és akiket mi szavahihető embereknek tekintünk, egyértelműen azt állították, hogy a bizonyítékok meggyőző erejűek, legalábbis három következtetés ma már egyértelműen levonható a terrortámadás következményeiből. Először is: tudjuk azt, hogy a terrortámadásban részt vevők túlnyomó többsége az Al-Khaida nevezetű terroristacsoport tagja volt vagy azzal szorosan együttműködött. Másodszor: ma már egyértelműen tudjuk, bár sok kétségünk efelől sem volt, hogy Oszama bin Laden ennek a csoportnak a szellemi vezetője, de több is mint szellemi vezetője, közvetlen irányítója. Harmadrészt: afelől sincs semmiféle kétségünk, hogy az afgán kormány - pontosítsunk: a tálib kormány - nemcsak menedéket biztosított az Al-Khaida csoport és Oszama bin Laden számára, hanem tevőlegesen is segítette az ő tevékenységüket.
E három következtetés nyomán egyértelművé vált, hogy az atlanti tanács szeptember 12-ei feltételes washingtoniszerződés-értelmezése ma már a feltétel nélkül értendő. A feltétel az volt, egyértelműen bizonyítható-e, hogy külső, méghozzá valamely állam által is támogatott támadásról van szó. Ma már egyértelmű, hogy ez a helyzet, tisztelt hölgyeim és uraim.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának szeptember 29-ei határozata, valamint az atlanti tanácsnak a szeptember 12-ei és október 4-ei döntése értelmében egyértelmű, hogy a szövetség valamennyi tagja e világméretű koalíció részesévé vált, és közös erőfeszítéseket fogunk tenni annak érdekében, hogy korunk egyik legveszélyesebb fenyegetésével, a világterrorizmussal szemben fellépjünk. Mindannyiunk közös ügyéről van szó - ez már a korábbi vitában is számtalanszor elhangzott -, a támadás valójában mindannyiunkat ért.
Szeptember 24-én a vitában többen aggodalmakat fogalmaztak meg, jogos és megfontolandó aggodalmakat. Az aggodalmak részben arra vonatkoztak, hogy a szabad világ fellépése talán aránytalan lesz, talán túlzó lesz, talán olyan következményeket fog előidézni, amelyeknek a végét magunk sem látjuk előre. Az elmúlt hetek vagy másfél hét eseményei és a diplomáciából kirajzolódó kép egyértelművé tette, hogy az Egyesült Államokat és szövetségeseit megfontolt, óvatos magatartás, nagyfokú körültekintés jellemzi. Arra vannak tekintettel, hogy valóban csak az érintettek, a bűnösök szenvedjenek, és hogy valóban a problémák gyökeréig hatoljanak, és ne felületes megoldásokat keressenek, mert bizony a problémára megoldásokat kell keresnünk, és a megoldások is csak világméretűek lehetnek. Ezekről a múltkor volt alkalmam, szerencsém hosszabban is beszélni.
Az elmúlt napok kedvező tapasztalatai voltak számunkra - a külügyi bizottság számára is - azok a megbeszélések, amelyeket az iráni külügyminiszter-helyettessel vagy az albán vezetéssel folytathattunk, ami egyértelművé tette, az iszlám vezetők számára is világos, hogy ez nem ellenük irányul, hanem a terrorizmus ellen, amely őket is egyformán veszélyezteti. Ez az ügy tehát mindannyiunk ügye, nemcsak a nyugati civilizáció ügye, hanem minden békeszerető, tisztességre törekvő ember ügye, így a mérsékelt iszlám vezetőké is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak teendőink, sok mindent elmulasztottunk eddig, van, amit meg kell tennünk, csak egy dologról szeretnék most már röviden beszélni. Ilyenkor, amikor az emberek fenyegetve érzik magukat, amikor az egyik legféltettebb kincsük, a biztonságuk kerül veszélybe, gyakran nagy a csábítás, hogy a biztonság érdekében a szabadságukból is feladjanak valamennyit. Ez a csábítás azokban a stabil demokráciákban is megvan, ahol a szabadságnak évszázados hagyományai vannak; ahol a demokratikus intézmények szilárdak és jól működnek, még ott is felmerülnek azok a félelmek, hogy a fürdővízzel a gyereket is kiöntheti a bába, hogy bizony akkor, amikor meg kell szigorítani ezeket az intézkedéseket, akkor a szabadságból is elveszünk. Egy olyan társadalomban, ahol nem túl sok a szabadság, hanem túl kevés - Magyarországról beszélek, tisztelt képviselőtársaim -, még nagyobb figyelemmel kell lennünk.
Természetes, hogy minden ésszerű intézkedést meg kell tenni a biztonság növelése érdekében, de még nagyobb körültekintéssel kell eljárnunk, hogy ez véletlenül se járhasson a szabadságjogok, az emberi jogok sérelmével. Tehát hadd figyelmeztessem tisztelt képviselőtársaimat a nagy amerikai államférfi bölcs szavaival - Benjamin Franklinről van szó -, aki azt mondta, hogy aki a biztonság érdekében a szabadságáról kész lemondani, az könnyen elveszítheti mind a kettőt. Ezt a veszélyt kell nekünk közösen elkerülni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)
