POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Honfitársaink! A Magyar Országgyűlés rendkívüli ülésre ült ma össze, és rendkívüli az alkalom is, amiért ezt tennünk kell. Legyünk tisztában vele, hogy nagyon sok magyar ember aggodalommal a lelkében, egyértelmű véleményt, tiszta szót, világos gondolatot várva tekint ma ránk és hallgatja mindazt, amit itt ma mondunk.
A NATO fél évszázados történelme során nem kényszerült még olyan álláspont kialakítására, mint tette ezt a tegnapi napon. Fél évszázada nem volt arra példa, hogy a washingtoni szerződés 5. cikkelyét alkalmaznia kelljen. Hazánk számára a NATO-hoz való csatlakozás '99. márciusi dátuma óta ez a kötelezettség szintén fennáll. És mi sem szembesültünk még soha azzal, hogy egyszer ennek a kötelezettségnek eleget is kell majd tennünk. Szövetségesi kötelezettségünk, feladatunk, a NATO-tagságból fakadó kötelezettségünk az, aminek ma itt eleget kell tennünk. Emberi, erkölcsi értékeinkből fakadó kötelezettségünk is az, aminek ma itt eleget kell tennünk.
Úgy gondolom, valamennyien emlékszünk a szeptember 24-ei estére, amikor a parlament itt megvitatta ezt a kérdést. Az egész világot átható döbbenet minden magyar embert, a 11-ei terrortámadást követő, a világot átható döbbenet a képviselő urak és hölgyek szívét és lelkét is áthatotta. De nem a bénultság, nem a félelem, hanem az összefogás ereje született meg ebből. Azt gondolom, hogy a magyar parlament példát mutatott arra, hogy ha baj van, márpedig a világban nagy baj van, akkor képes félretenni pártpolitikai civódásokat, napi, rövid horizontú érdekeket, és képes összefogni. Talán valamennyien föl tudjuk idézni az akkori érzéseinket, ami összekötött bennünket. Úgy látom, hogy a kormánynak az ezt követően született intézkedései - a belbiztonságot szolgáló intézkedései, legyen az a határvédelemre vagy a belügyre, vagy a rendőrségre vonatkozó intézkedések - helyénvalóak. Tegnap a hat parlamenti párt elnökei jóváhagyólag és támogatólag köszöntötték ezeket az intézkedéseket. Nem találunk ezek között olyat, amelyik bármilyen módon csorbítaná az állampolgárok demokratikus jogát vagy indokolatlannak lehetne nevezni őket.
Helyesnek tartom és üdvözlöm azt, hogy a kormány a lehető legrövidebb időn belül leült a gazdasági élet meghatározó szereplőivel, és velük összefogva sorra vette azokat a lehetséges teendőket, intézkedéseket, amivel elejét lehet venni egy várható, a világgazdaság egészét lehűtő, lelassító recessziónak a magyar gazdaságot kedvezőtlenül érintő hatását.
Legalább ennyire fontos az én szememben az az intézkedéscsomag, amiről a külügyminiszter úr is beszélt: a terrorizmust támogató illegális pénzmozgásokat, pénzmosást lehetetlenné tenni Magyarországon. Amint azt is szimbolikusnak és fontosnak tartom, hogy a miniszterelnök úr találkozott az arab országok nagyköveteivel, hiszen világossá kell tennünk ezzel a gesztussal is, hogy nem Észak és Dél harca, nem az iszlám világ vagy az arab világ áll a velünk átellenes oldalon, hanem önmaguk emberségéből kivetkőzött, ártatlan nők és férfiak és gyerekek ezreit meggyilkolni képes terroristák ellen irányul az összefogás, és ezt a nagykövet urak pontosan érzékelték; ha valakik, akkor ők pontosan tudták, hogy a gyűlölködés, az osztatlan és kollektív felelősség kimondása elfogadhatatlan.
Örömmel hallottam azt, amit a külügyminiszter úr az expozéjában mondott, hogy a biztonság- és védelempolitikai alapelveket - amit '98-ban, ha vissza tetszenek rá emlékezni, igen nagy többséggel, 95 százalékos többséggel mi fogadtunk el - a kormány maga elé vette, és végigtekintette, hol szükséges ezeknek az újragondolása, kibővítése. A Külügyminisztérium, a honvédelmi tárca ezt a munkát elindította az elmúlt hetekben, elmúlt napokban, és megfelelő időben a parlament is foglalkozni tud majd mindezekkel. Az elmúlt hetekben tehát számos lépést megtettünk, ami szükséges, elkerülhetetlen volt.
Ugyanakkor nem árt őszintén szembenézni saját felelősségünkkel is, hiszen az az összefogásérzés, ami a határozat elfogadásának pillanatában bizonnyal valamennyi képviselő szívében ott volt és az eszében is talán, a teremből kilépve, napok múltán lassan halványodni látszott, és nem egy olyan pártmegnyilatkozást hallhattunk az elmúlt napokban, hetekben, amelyek bizony gyengítik, vékonyítják, a szó legdurvább értelmében is támadják a magyar családok biztonságérzetét.
(13.40)
Nemcsak katonai akciókról, nemcsak a kormány szükséges intézkedéseiről van szó itt a mai napon, hanem arról a közös felelősségről is, amely valamennyi itt helyet foglaló képviselő vállát nyomja, valamennyi pártra nehezedik ebben az időszakban, hogy a nyugalom, az összefogás és a biztonság érzete kell hogy áthassa Magyarországot a pártoskodás, a civódás, a kisszerű viták helyett.
Sok ezren figyelik ma, hogy mit csinál a képviselőjük, mit csinál az általuk az ország irányítására felhatalmazott parlament. El kell mondanunk ezeknek az embereknek, a magyar polgároknak, hogy amikor Magyarország szembenéz a pusztítással a világ túloldalán, sok ezer áldozat kiontott vérével, szembenézünk a halállal, akkor nem hagyjuk, mert nem hagyhatjuk épp a saját gyerekeink, a saját családunk, a saját hazánk érdekében, hogy a lelkünkön úrrá legyen a félelem, úrrá legyen a rettegés.
Sokan találkoztak már ezzel az érzéssel, amikor egy szeretett ember halála egy pillanaton belül világossá teszi, hogy mi a fontos, és mi a lényegtelen az életében, mi az, amire valóban figyelmeznie kell, és mi az, aminek a jelentősége egy pillanaton belül szertefoszlik. Úgy vélem, így van ez a politikában is. Amikor a halállal, a pusztítással szembesülünk, akkor az élet fontos dolgai mutatkoznak meg tisztábban a maguk valódi fényében. Ekkor látjuk igazán annak az értelmét, hogy fel kell építenünk saját gyerekeink, saját családunk, saját hazánk számára egy biztonságos jövőt. Ehhez pedig valóban nyugalomra, biztonságra és összefogásra van szükség.
Kérem önöket, őszintén kérem, több millió magyar ember nevében, hogy ezt az összefogást, ezt a nyugalmat őrizzék meg akkor is, ha kiléptek ebből a teremből.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
