DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez az országgyűlési határozati javaslat szorosan összefügg azzal a határozattal, amelyet az imént, pár perccel ezelőtt az Országgyűlés elsöprő többséggel elfogadott. Mindenekelőtt szeretném a kormány nevében köszönetemet kifejezni azért a többségért, amellyel az Országgyűlés egyértelműen kifejezésre juttatta azt, hogy Magyarország, a magyar parlament melyik oldalon áll abban a nehéz és feltehetően hosszú küzdelemben, amely - legalábbis látványos formában, tragikus formában - ez év szeptember 11-én vette kezdetét.
A miniszterelnök úr az expozéjában, valamint a frakcióvezetők felszólalásaikban szinte mindent elmondtak erről a támadásról, e támadás következményeiről, én ezért most csak néhány, inkább a háttérre vonatkozó észrevétellel, információval, talán következtetéssel szeretnék e napirendi pont vitájához hozzájárulni.
Azt hiszem, teljes egyetértés volt abban, hogy a szeptember 11-ei támadás ugyan közvetlenül a Világkereskedelmi Központ és a Pentagon ellen irányult, valójában azonban a valóságos célpont az egész emberiség volt; minden egyes ember, mindazok az értékek, amelyek az emberi civilizáció univerzális alapértékei, fajtól, vallástól, bőrszíntől és minden egyébtől függetlenül.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A Magyar Köztársaság vezetői a legelső pillanatban kifejezték az együttérzésüket, szolidaritásukat; osztoztunk és osztozunk a szövetségesünk gyászában, és osztozunk mindannak az eddig, úgy tűnik, hatvannál több nemzetnek a gyászában, akik áldozatokat vesztettek ebben a támadásban.
Egyetértünk azzal, hogy a bűnösöket fel kell kutatni, meg kell őket büntetni, és mindenekelőtt meg kell azt akadályozni, hogy hasonló terrorcselekmények a jövőben ebben vagy más formában előforduljanak. Valóban formálódik egy univerzális, a lehető legszélesebb koalíció, mindenekelőtt az atlanti szövetség országaiból, az Európai Unió országaiból, a tagjelölt országokból, de benne van ebben a koalícióban Oroszország, benne vannak az arab és iszlám országok - legalábbis ezeknek az országoknak a túlnyomó többsége -, és benne vannak a világ legnépesebb országai, Kína, India, és minden más olyan ország, amelyik tenni kíván a terrorizmus ellen.
(17.50)
Magyarország ezen az oldalon áll NATO-szövetségeseivel együtt, és természetesen az Európai Unió tagállamaival és tagjelöltjeivel együtt.
Néhány következtetést már most le kell vonnunk. Az első talán az, hogy jóllehet évek óta beszélünk és írunk az úgynevezett új kockázatokról, talán nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy ezeket az új kockázatokat és az ezekből fakadó különleges, rendkívüli veszélyeket elhárítsuk. Ez vonatkozik mindannyiunkra. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete egyébként az 1999-es csúcsértekezletén foglalkozott ezekkel a veszélyekkel, külön megjelölte a nemzetközi terrorizmust is mint az egyik olyan veszélyforrást, amely ellen egy új stratégiai koncepció, az új stratégiai kezdeményezés keretében föl kell venni a harcot. De hogy valóban kifejlesztettük-e azokat a katonai és nem katonai képességeket, amelyek a veszélyekkel való szembenézéshez szükségesek, ez talán fölvethető.
Most minden megváltozott. Most a legfontosabb célkitűzés ez lesz; ez lesz az egyes országokban, ez lesz a szövetségben, és ez lesz a helyzet univerzálisan. Integrálni kell a katonai és nem katonai képességeket, ki kell fejleszteni azokat a rendszereket állami és nemzetközi szinten egyaránt, amelyek képesek arra, hogy megbirkózzanak ezekkel az új veszélyekkel. És miután tragikus módon a történelem folyamán a nagy tragédiáknak mindig volt valami pozitív hozamuk is, most is látni kell azt, hogy a szeptember 11-ei tragédia bizony megindít, netán esetleg felgyorsít bizonyos pozitív folyamatokat is.
Az első rögtön a transzatlanti szövetség. Jól tudjuk azt, hogy az elmúlt hónapokban, az elmúlt esztendőkben voltak viták. Voltak és vannak súrlódások az Atlanti-óceán két partja között; vannak kereskedelempolitikai vitáink, esetleg másként látjuk a biológiai fegyverek ellenőrzésének a kérdését, és vannak más vitás kérdések is. De most egyértelművé vált az, hogy ezeknél a vitáknál messze-messze fontosabb az a stratégiai összetartozás, az az érdek- és értékközösség, ami a transzatlanti kapcsolatot eddig is életben tartotta, és ami a jövőben ezt lényegesen meg fogja erősíteni.
A másik ilyen kérdés, hogy vajon hogyan fog alakulni az európai integráció közeljövője és a távlatai. Úgy tűnik, egybehangzó vélemény az, hogy az európai integráció erősödni fog, és bizonyos folyamatok fel fognak gyorsulni. A leglátványosabb felgyorsulás természetesen az úgynevezett második és harmadik pillér területén következik be. Erősödni fog a közös kül- és biztonságpolitika, markánsabb lesz, feltehetően új dimenziókat nyer az európai biztonság- és védelmi politika, és természetesen erősödni fog a bel- és igazságügyi együttműködés. Sőt, továbbmehetünk, jóllehet ez már inkább talán középtávú vagy hosszú távú célkitűzés, de valószínűleg közeledni fognak egymáshoz az úgynevezett pillérek. Különösen vonatkozik ez a második és a harmadik pillérre, és ez azzal is összefügg, amit az előbb mondtam, hogy integrálni kell a katonai és nem katonai képességeket. A közrend fenntartása, a belső közbiztonság egyre inkább elválaszthatatlanná válik a külső biztonság kérdésétől, és úgy tűnik, hogy az európai integráció felismerte ezt a szükségszerűséget, és a közelmúltban hozott határozat is erről tanúskodik.
Magyarország, a magyar kormány egyébként szombaton fél kilenckor csatlakozott az Európa Tanács rendkívüli ülésének a következtetéseihez és akciótervéhez. A következtetések önmagukért beszélnek, rögzítik mindazokat az értékeket, mindazokat az alapelveket, mindazokat a célokat, amelyekről a tisztelt Ház ma délután is beszélt. Az akcióterv ennél sokkal konkrétabb. Konkrét feladatokat jelöl meg, és ma délelőtt megindult már az a munka a kormányon belül, amelynek az a célja, hogy ennek az akciótervnek valamennyi pontját át tudjuk venni, be tudjuk építeni a magyar szabályozási rendszerbe, csatlakozzunk mindazokhoz az akciókhoz, mindazokhoz a célkitűzésekhez, amelyeket ez az akcióterv rögzít. A miniszterelnök úr szólt már a pénzmosás elleni küzdelemről, általában véve a terrorizmus pénzügyi oldalával kapcsolatos kérdésekről. Fel kell venni a harcot a terrorizmus finanszírozásával is, és sok minden más feladat van; javítani kell a légi közlekedés biztonságát, javítani kell a határellenőrzést és így tovább, és így tovább.
Nagyon sok feladatunk lesz a közeljövőben nekünk is. Át kell értékelni a biztonságpolitikánkat és a védelmi politikánkat, új dimenziókat kell hogy nyerjen mind a kettő, különös tekintettel azokra a bizonyos új veszélyekre, amelyek már nem annyira újak szeptember 11-e óta, és amelyek, mint jeleztem, a legkülönbözőbb formát ölthetik. Erősítenünk kell a közbiztonságot. Új dimenziókat kell hogy kapjon ez a tevékenység is. Ez új forrásokat igényel, erre is gondolnunk kell, új energiákat igényel, és én azt hiszem, hogy ez az egyik legfontosabb feladata lesz a következő éveknek, sőt, azt hiszem, évtizedeknek.
Hatással van mindaz, ami történt, az integrációs politikánkra is. Megerősödött az az elhatározásunk, hogy egy erősebb, egységesebb Európára van szükségünk, és ennek az integrációs politikának is át kell fognia azokat az új szempontokat, új dimenziókat, amelyekről eddig beszéltünk. (Folyamatos zaj.)
A gazdaságpolitikának is le kell vonnia a szükséges következtetéseket, a miniszterelnök úr erről is szólt. A kormány dolgozik azon, hogy hogyan tudjuk ellensúlyozni a világgazdaság lelassulásából fakadó nehézségeket, hogyan tudjuk egyensúlyi viszonyok között, de fenntartani azt a növekedési dinamizmust, ami a magyar gazdaságot az elmúlt esztendőkben jellemezte, és ami hitünk és reményünk szerint egy jó gazdaságpolitika, gazdaságfejlesztési politika következtében a magyar gazdaságot a jövőben is jellemezni fogja.
Sok fontos következtetést kell tehát levonnunk, én nem szeretnék mindezekre kitérni. Ugyanakkor látni kell azt, hogy nemcsak a biztonsági és védelmi politika, a közbiztonsági politika, az integrációs politika, a gazdaságpolitika igényel új megközelítést, hanem - és ez a legfontosabb - az egész gondolkodásunk. A következtetéseket mindenekelőtt a fejünkben, és azt hiszem, hogy a szívünkben kell levonnunk. Összetartozási érzés, szolidaritás, felelősségvállalás és - nyugodtan ki kell mondjam - egy bizonyos bátorság nélkül nem fogunk tudni szembenézni az új helyzettel. Igaz az, hogy Magyarországot nem fenyegetik különleges veszélyek, igaz az, hogy mindent megtettünk és megteszünk annak érdekében, hogy az ország biztonsága, a polgárainak a biztonsága ne kerüljön veszélybe (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), de az is igaz, hogy a veszéllyel szembe kell néznünk, és vállalnunk kell nekünk is a felelősségnek és a kockázatnak a ránk eső részét. Mindez és talán még ennél sokkal több van e mögött a határozati javaslat mögött, amit most a kormány az Országgyűlés elé terjeszt.
Köszönöm szépen. (Taps.)
