DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Anatole France 1908-ban írta a "Pingvinek szigete" című regényét, amelyet mai szóhasználattal fantasztikus regénynek nevezhetnénk, bár ebben az időben ezt a kifejezést még nem ismerték. A regény voltaképpen fantasztikus regény, egy paródiája a civilizációnak, a civilizáció kialakulásának, azt is lehetne mondani, mivel Franciaországról szól, bár nincs nevesítve, hogy annak a paródiája, ahogy a történetírók megírták Franciaország és a civilizáció történetét kezdetétől a végéig, mert ebben a regényben a Pingvinek szigetén vége van a civilizációnak, s a civilizáció végén egy terrorista párocska összekapaszkodva röhögve nézi a város pusztulását, a városét, amit ők robbantottak fel, amely egyébként őket is maga alá temeti.
Nekem ez a regény jutott az eszembe akkor, amikor szeptember 11-én a pesti fehér ház folyosóján elterjedt annak a híre, hogy terrortámadás van Amerika ellen, és rögtön bekapcsoltuk a televíziót, és néztük a szörnyű filmeket. Valóban hirtelenjében az az érzése volt az embernek, mintha egy katasztrófafilmet nézne, ami egyébként számtalan van a televízióban, ömlik a televízióból, de aztán mégis látszott, hogy ez annál sokkal komolyabb, ez maga a valóság, és láttuk a repülők becsapódását a hatalmas toronyba, láttuk annak az összeomlását, a füst- és a portengert, és napokig láttuk ezt. Azt is hallottuk az elemzőktől, hogy azért omlott úgy össze ez az épület, mert a belső falai nem voltak olyan erősek, mint a külsők, mert a külső még arra is tervezve volt, hogy akár egy repülőbecsapódást is ki tudjon védeni, mert a tervezők nyilván látták már katasztrófafilmben, hogy ilyen elképzelhető. Csakhogy a valóság ennél sokkal szörnyűbb, a repülő sokkal nagyobb volt, mintsem azt a tervezők elképzelték. És mi maradt ez után a szörnyű pusztítás után? 1,2 millió tonna törmelék, nagyrészt csak összehajlott betonelemek, fém és por, és ebben a hatalmas mennyiségű porban, portengerben több mint 6 ezer embernek a hamvai maradtak ott. Ezt okozta ez az esztelen, öngyilkos merénylet, mint a "Pingvinek szigeté"-ben - csakhogy ott vége volt a civilizációnak a regény végén.
Most akkor fel kell tegyük a kérdést: megengedhetjük-e azt, hogy ilyen terrortámadások, sorozatos terrortámadások véget vessenek a civilizációnak? Természetesen rögtön válaszolhatunk rá, hogy nem. De ha kimondjuk a nemet, akkor rögtön igent is kell mondani arra, hogy akkor a terror megfékezésére valamit tennünk kell. Ez ma már csak nemzetközi összefogással lehetséges. Ezt célozza ez az 5155. számú országgyűlési határozati javaslat, amelyet a külügyminiszter úr terjesztett be a parlament elé.
(18.30)
Ez tulajdonképpen már egy második változat, mert hatpárti egyezség útján a szövegben változás történt az első előterjesztéshez képest, és ez az előterjesztés egy preambulumból és hét nagyon fontos pontból áll. A preambulumból, bár mindenki ismeri, mégis szükségesnek tartok egy sort felolvasni: "Nekünk mint szabadságszerető, a demokrácia mellett elkötelezett nemzetnek, állást kell foglalnunk a történtekről, ezért az alábbiakat határozzuk." - ez lesz a határozat.
Az 1. pont tulajdonképpen olyan intézkedéseket taglal, amelyek már megtörténtek, és amelyeket minden jóérzésű - ahogy mondani szokták -, művelt nemzet már megtett, vagy amit akár magánemberek megteszünk a saját hozzátartozóinkkal vagy a ismerősök között bekövetkezett sajnálatos halálesetekkel kapcsolatban, tehát kondoleálunk - ezek a már megtörtént intézkedések. A továbbiak pedig pontosan azt célozzák, amire az igenünknek kell szólnia, a nemzetközi összefogásra, egészen addig menően, ami az együttműködést a nem katonai képességeket igénylő területen is előírja. Ez a lényege a határozat rendelkező részének. Az indokolásból egyetlen sort szeretnék felolvasni, amely kimondja, hogy "az esztelen terrort semmilyen politikai, vallási vagy egyéb meggyőződés nem igazolhatja".
Ezek a konkrétumok, ám általánosságban is szeretnék szólni egy momentumról, mivel itt szó volt már katasztrófafilmről, és általánosságban szeretnék utalni arra, hogy azért a terror nem magától születik. A terror kialakulásában többek között része van annak is, hogy hosszú generációk óta a filmekben és különösen a televízióban az értékrendet lerontják ezek a bizonyos katasztrófafilmek és erőszakfilmek, már az óvodáskorú gyermekek olyan filmeket néznek, amelyekben mit sem ér az emberélet, holott tudjuk, hogy életünk csak egy van, azt ajándékba kapjuk, és nagyon meg kell becsülnünk nemcsak a magunk, hanem a más életét is. El kell érnünk, mindenképpen el kell érni, hogy ilyenek ne következhessenek be, ilyenek ki se alakulhassanak, és hiszek abban, hogy ez el is érhető a jövőben.
Addig azonban meg kell tennünk a konkrét esetben a konkrét intézkedéseket, ezt irányozza elő ez a határozati javaslat, ezért ennek elfogadását javasolom.
Köszönöm. (Taps.)
