BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Már más alkalommal is elmondtam, hogy egy zárszámadási törvény alkalmával az ellenzéki képviselő dilemma elé kerül, hiszen hagyományosan az volt nálunk a szokás, hogy a zárszámadási törvényeket - szemben a költségvetési törvényekkel - az ellenzék is elfogadta, és ezzel juttatta kifejezésre azt a jó szándékú feltevését, hogy ha másképp költötték is el a kormánypártok, a kormány az adófizetők vagy adott esetben a járulékfizetők pénzét, mint ahogy azt az ellenzék elköltötte volna, azért a törvényeket betartva gazdálkodott ezzel a pénzzel, nem vitte haza, nem dugta zsebre.
A holnap kezdődő zárszámadási vitában ilyen jó szándékú feltevéseink majd nem lehetnek, de a maiban még lehetnének. Arról lehet vitatkozni, hogy mennyire volt reális a tb-költségvetés, a tényleges folyamatok eltérése a tervezettől miképpen magyarázandó, és milyen helytelen irányokat lehet itt tetten érni, de mint az a számvevőszéki jelentésből kiderül, olyan súlyos törvénysértéseket, mint a központi költségvetésről szóló zárszámadásban itt a Számvevőszék sem észlelt, és mi magunk sem észlelünk. Ha csak a zárszámadásból állna ez a törvényjavaslat, akkor töredelmesen be kell vallanom, hogy meg is szavaznánk, csakhogy nem csak abból áll, mint ahogy nem csak abból állt tavaly sem, és nem csak abból áll ennek a kormánynak az egész hivatali idejében. Törvénymódosításból is áll, és - mint majd még visszatérek rá - a javasolt törvénymódosítás a szabad demokraták számára elfogadhatatlan, és a dolog két részének összekapcsolásával olyan helyzetbe hoz bennünket a kormány, hogy a zárszámadással kapcsolatos - ha úgy tetszik - bizalmi nyilatkozatot sem tehetjük meg, hiszen a két dologról csak egyszer szavazhatunk.
A dolgot az teszi érdekessé ennek a zárszámadási törvényjavaslatnak a tárgyalásakor, hogy a zárszámadási rész tartalma, tehát a 2000. évi társadalombiztosítási folyamatok alakulása és a törvénymódosítások megítélése között fontos összefüggés van, ezért a 2000. évi folyamatok elemzése és a törvénymódosítás kritikája a következő percekben az én mondanivalómban összefügg.
Kezdjük a 2000. évi folyamatokkal! Röviden kívánok erről szólni, hiszen az előttem szóló ellenzéki képviselők, mindenekelőtt Vojnik Mária nagyon gazdagon elemezte az egészségbiztosítás folyamatait, és Kökény Mihály is hozzá hasonlóan szólt a nyugdíjágról. Nem a részletekbe mennék most bele, hanem a következtetést szeretném levonni. Talán még emlékeznek rá - ha a pénzügyminiszter úr nem ment volna el néhány perccel ezelőtt, akkor ő igazán emlékezne rá, hiszen ellenzéki képviselőként élte át a megelőző két ciklust -, hogy végigvonult az 1990-94-es és az 1994-98-as cikluson a társadalombiztosítási önkormányzatok működésének kritikája. Fideszes képviselők, SZDSZ-es képviselők és mások is azokat a gondokat, bajokat, amelyek azokban az években jellemezték a társadalombiztosítási költségvetést, hajlamosak voltak, hajlamosak voltunk a társadalombiztosítási önkormányzatok működésének tulajdonítani.
Az elmúlt három év és azon belül a 2000. év is arról győzhetett meg bennünket, hogy azok a bajok, amelyek a megelőző éveket jellemezték - nevezetesen az, hogy a kiadások rendszeresen jelentősen túllépik az előirányzatokat; hogy a hiány jóval nagyobb; hogy a gyógyszerkasszát rendszeresen túllépik, mert a gyógyszerkasszát rendszeresen alátervezik; hogy az egészségügyben egymás mellett él a hiány és a pazarlás -, a 2000. évet ugyanúgy jellemezték, mint a megelőző éveket. A Fidesz, amely 1998-ig maga is tudta, hogy pusztán az államosítással a problémát nem lehet megoldani, mégis 1998 óta úgy viselkedik, mintha az önkormányzatok megszüntetése és a társadalombiztosítás visszaállamosítása önmagában jelentené a megoldást.
A 2000. év is azt bizonyítja, amit az 1999. év is bizonyított, hogy önmagában ez nem oldott meg semmit, ugyanazok a problémák jellemezték az elmúlt évet is meg az azt megelőző évet is, mint a korábbi éveket. Mondhatja az államtitkár úr, és mondhatják fideszes képviselőtársaink, hogy olyan látványos botrányok, mint az 1996 előtti időszakban voltak, nem jellemezték az elmúlt két évet, ez igaz, de az 1997-98-as időszakhoz, tehát a társadalombiztosítás vezetésének lecserélését követő időszakhoz képest érzékelhető változást nem tapasztalhatunk.
Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ebből, hogy ugyanazok a bajok jellemzik a társadalombiztosítási költségvetés helyzetét és magának a társadalombiztosításnak a helyzetét 2000-ben, a most tárgyalt évben is, mint mondjuk, 1997-ben, arra kell következtetnünk, hogy az a változás, amit a Fidesz 1998 nyarán végrehajtott, nem oldja meg a problémát, nem volt elegendő.
(22.00)
Arra is emlékeztethetünk, hogy egy ennél mélyrehatóbb, messzebbre vezető változás volt az, amit 1997-ben, az akkor hivatalban lévő szocialista-szabad demokrata kormány elindított. A pénzügyminiszter úr, azt hiszem, a mai nap, egy sajtóértekezleten azt a meglepő kijelentést tette, hogy a nyugdíjreform elkezdődött, merthogy kiküldik a nyugdíjasoknak a számlaösszesítést - valami ilyesmit. Hogy azt mondja a ma hivatalban lévő pénzügyminiszter, hogy a nyugdíjreform elkezdődött, mármint hogy most elkezdődött, ez annak a szocializmusból ismert módszernek a felújítása, hogy újraírjuk a múltat. Eddig ugyanis tudtuk azt, hogy a nyugdíjreform 1997-ben kezdődött el, az a nyugdíjreform, amelyet a Fidesz a hivatalba lépése óta lépésről lépésre felszámol. Annak a nyugdíjreformnak, tisztelt államtitkár úr és tisztelt Hegedűs képviselő úr, aki ma is megismételte, csak rövidebb terjedelemben, a szokásos támadásait a '97-es nyugdíjreform ellen, az volt a lényege, amivel önök egyáltalán nem foglalkoznak; nevezetesen, hogy érdekeltséget teremtsünk a járulékfizetésben, és hogy lehetővé tegyük a nyugdíjalapokkal való racionálisabb, decentralizált, piacszerű gazdálkodást. Hiszen azok a bajok, amelyek 2000-ben is jellemezték a társadalombiztosítás működését, éppen abból fakadnak - és ezt az adatok is mutatják -, hogy a járulékfizetésben való érdekeltség még mindig nem áll fenn. És a másik oldalon az alapokkal való hatékony gazdálkodásban való érdekeltség szintén nem áll fenn.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az a nyugdíjreform, amit mi elkezdtünk, éppen ezt próbálta megoldani - meg is oldotta. A magyar állampolgárok szívesen mentek át az új nyugdíjpénztárakba, mert azt gondolták, hogy jobb helyen vannak a megtakarításaik a magánpénztáraknál, mint az államnál. És ha azt gondolják, akkor inkább oda fizetik a tagdíjat; és minthogy annak ugyanaz a számítási alapja, mint a járuléké, ez arra készteti őket, hogy járulékot is fizessenek. Ez volt ennek a rendszernek a lényege, tehát az érdekeltségre épített. És ez az a rendszer, tisztelt államtitkár úr, tisztelt Hegedűs képviselő úr, amelyet önök évről évre igyekeznek felszámolni.
Az első lépés volt, amikor '98-ban olyan döntést hoztak, hogy nem emelkedik '99-ben a magán-nyugdíjpénztári tagdíj 6-ról 7 százalékra. De akkor még azt mondták, hogy ez csak egy átmeneti intézkedés egy évig, és a költségvetés problémáival magyarázták. Miközben '99 közepén még azt ígérték, hogy 2000-ben emelkedni fog az eredeti 8 százalékra az összeg - ugye, emlékszik rá, Tállai képviselő úr, államtitkár úr -, ezt az ígéretüket megszegték ősszel, és végleg befagyasztották, 6 százalékban, a tagdíjat. Ezért is nem növekszik úgy a megtakarítás, amiről Hegedűs képviselő úr beszélt, ahogy az eredeti tervek szerint növekednie kellett volna.
És a következő lépést, a harmadik lépést már tavaly megtették, amikor újra megnyitották a visszalépés lehetőségét a korábban belépettek számára. Amit most a törvényjavaslat tartalmaz, az már a negyedik lépés a magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolására, amikor megszüntetik a pályakezdők kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságát. Mit is mondott most az államtitkár úr az expozéjában? Azt mondta, hogy a hatályos rendszer indokolatlan korlátozást tartalmaz, megakadályozza a fiatalokat a tb és a magánnyugdíjrendszer közötti szabad választásban - ugye, ezt mondta, jól írtam fel, államtitkár úr? Mondja, államtitkár úr, és ha a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való befizetés kötelező, az nem akadályozza a pályakezdőket a szabad választásban? (Selmeczi Gabriella: Társadalombiztosítás! - Tállai András: Micsoda csúsztatás!) A valóban szabad választás az lenne, ha minden fiatal maga dönti el, hogy az önök nyugdíjpénztárába, a tb nyugdíjpénztárába fizet-e, vagy egy magánnyugdíjpénztárba - ez valóban szabadság lenne, államtitkár úr. Ön azonban, a miniszterelnökét ismételve, nem ezt mondja, hanem azt mondja, hogy kötelező legyen neki a tb-be fizetni, és ha nagyon akar, fizethet a magánnyugdíjpénztárba is.
Én azt elfogadom, államtitkár úr, hogy nem lehet ma hirtelen lemondani arról, hogy a tb-nyugdíjpénztárba kötelező legyen fizetni, méghozzá a járulék nagyobbik részét; erről ma nem lehet lemondani, mert akkor működésképtelenné válna a rendszer. De ha az egyik fele kötelező, akkor a másik fele, a kisebb fele miért nem lehet kötelező arra az átmeneti, mondjuk, 20 évre, amíg nem jutunk el oda, hogy valóban szabad lehessen a választás? Ez, amit önök mondanak, hogy szabaddá akarják tenni a választást, akár ön mondja, államtitkár úr, akár a miniszterelnöke mondja, hamis állítás, félrevezetik a közvéleményt, mert a jelenlegi kétirányú kiegyensúlyozott kötöttséget egyirányú kötöttséggel akarják felváltani; azt akarják, hogy az önök kezében lévő nyugdíjpénztárba kötelező legyen fizetni, az önöktől független nyugdíjpénztárba pedig ne legyen kötelező fizetni. Igaz, államtitkár úr, ezt akarják? Közben évről évre rontják a magánnyugdíjpénztár (Tállai András: Nem igaz!) kondícióit, vagyis az önök konkurensének a kondícióit. Erről szól ez a módosítás, tisztelt államtitkár úr.
Azt gondolom, hogy ezzel önök évről évre újjáteremtik, újjáépítik az állam iránti bizalmatlanságot, mert évről évre változtatják azokat a feltételeket, amelyeket 1997-ben egy törvény rögzített. Ezzel újjáteremtik, újjáépítik azt a helyzetet is, amikor a magyar állampolgár nem fizet járulékot, mert nem bízik abban, akinek a járulékot fizetnie kell. Öngyilkos politika ez, tisztelt államtitkár úr, tönkreteszik vele a nyugdíjrendszert, tönkreteszik vele a bizalmat, márpedig egy működőképes nyugdíjrendszer csak a bizalmon alapulhat. (Tállai András: Ha úgy maradt volna, akkor biztos tönkrementünk volna.)
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért nem szavazható meg ez a zárszámadás, mert benne van ez az újabb törvénymódosítás. Azt gondolom, hogy aki azt akarja, hogy valóban hosszú barátság, pontos elszámolás fűzze össze nem a nyugdíjasokat az állammal, hanem a majdani nyugdíjasokat az állammal, akiknek most járulékot kell fizetni, akkor stabil feltételeket kell teremteni; és olyan nyugdíjrendszert kell teremteni, ahol nem évente módosítja az állam azokat a kondíciókat, amelyek mellett visszaadják a pénzt. Az a stabil elszámolás a múltra miért nem vonatkozik, '99-re miért nem vonatkozik, hiszen akkor módosították önök először a feltételeket?
Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ha tudjuk azt, hogy a társadalombiztosítás lényege a bizalom, és tudjuk azt, hogy a társadalombiztosítás akkor működőképes, ha érdekeltségre épít, ha a járulékfizető érdekeltségére épít, és a szolgáltató érdekeltségére is épít, adott esetben a nyugdíjpénztáréra, akkor tudnunk kell azt, hogy ez akkor működik igazán, ha a másik ágra, az egészségbiztosítási ágra is kiterjed. Önök, tisztelt államtitkár úr, egy olyan programmal vették át a kormányrudat, amikor megígérték az állampolgároknak az egészségbiztosítás reformját is. És aztán egy fél év után - szegény Selmeczi képviselő asszony volt ennek az áldozata, aki itt ül, és hallgatja ezt a vitát - elfeledkeztek erről az ígéretükről, félretették ezt az egész kérdést, és megint úgy fog eltelni ez a négy év, hogy a magyar egészségügy reformja elmarad. És ha elmarad az egészségügy reformja, akkor fennmaradnak mindazok a bajok, mindazok a gondok, mindaz a hiány és mindaz a pazarlás, ami a magyar egészségügyet korábban is és az önök négyéves kormányzása alatt is jellemezte.
Tisztelt Képviselőtársaim! Így pedig nincs kiút azokból a problémákból, amelyek az egészségbiztosítás és az egészségügy helyzetét jellemzik. Én azt gondolom, nem elegendő, hogy a következő kormány, amely az áprilisra várt választások után megalakul, visszatérjen a nyugdíjreform pályájára, és helyreállítsa a bizalmat a járulékfizetők és a nyugdíjbiztosítás, az állam között, hanem egy hasonló, de ennél is nagyobb horderejű reformot kell az egészségügyben végrehajtani. Önöknek négy évük volt, a következő fél évet is beszámolva, hogy ezt a reformot, amit megígértek, megcsinálják - nem csinálták meg, ezért tovább nőttek az egészségügy problémái.
(22.10)
Bizonyos vagyok abban, hogy egy kormányváltás után olyan új kormány fog alakulni jövőre Magyarországon, amely ezt a nagyon nehéz feladatot is felvállalja, és egyfelől a szolgáltatói oldal reformjával - amelynek irányába önök tétova lépéseket tettek kellő átgondoltság és összefüggés nélkül, és ezek a tétova lépések inkább konfliktusokat okoztak, mintsem előrevitték volna az egészségügy ügyét -, másfelől a biztosítási rendszer reformjával is megteremti az egészségügy megújulásának a feltételeit. A biztosítási oldal reformja nélkülözhetetlen, hiszen ha csak privatizálunk - ahogy erre önök a ciklus utolsó pillanatában készülnek -, méghozzá úgy, hogy a privatizálás tisztességes lebonyolításának a feltételeit egyáltalán nem teremtik meg, hiszen önök a privatizáció tisztességes feltételeit még ott is felszámolják, ahol örökül kapták az előző kormánytól, és ott, ahol önök készülnek privatizációs törvényt hozni, nevezetesen az egészségügyben, ott ebből a törvényből teljesen hiányoznak a korrekt lebonyolítás és átláthatóság feltételei.
De nem elég ez a szolgáltatói oldal, hiszen akkor a keresleti oldalt senki sem korlátozza; akkor annyit kér bárki, aki szolgáltat és privatizálva szolgáltat, amennyit nem szégyell. Tehát a keresleti oldalon is szigorú ellenőrzésre van szükség, és erre egy egységes, centralizált biztosító képtelen. Nélkülözhetetlen tehát az egészségbiztosítás reformja is. Mi, szabad demokraták ennek a koncepcióját elkészítettük, kidolgoztuk, és abban bízom, hogy olyan kormány alakul jövőre Magyarországon, amelyik végre eljut oda, hogy az egészségügy reformját is megvalósítsuk. És akkor a társadalombiztosításról és az egészségbiztosításról olyan beszámolókat hallgathat majd az Országgyűlés, amelyek nemcsak megoldatlan gondokról fognak beszélni, hanem végre megoldott problémákról is.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ soraiban.)
