DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottságban a társadalombiztosítási alapok zárszámadásáról nyugodt vita zajlott. A következő megállapításokat tettük, amit itt most a többségi álláspont ismertetőjeként el kívánok mondani. A megállapításaink nagyrészt egyeznek egyébként az Állami Számvevőszék megállapításaival is; amelyeket kiemelek, abból ez az összecsengés érzékelhetővé válik.
Az első ilyen csomópont, amit bizottsági ülésen hangsúlyoztunk, az volt, hogy a társadalombiztosítás zárszámadásának adatai az alapok konszolidált költségvetési beszámolóinak adataiból levezethetőek. Az ÁSZ, ahogy itt az előbb az elnök úr kiegészítőjében is megfogalmazta, csak egyedi esetekben kényszerült rá arra, hogy számszaki ellenőrzési megállapításokat tegyen, és ezek is olyan súlyúak volt - és ezzel jellemezni is lehet az ÁSZ és a Pénzügyminisztérium együttműködését a törvénytervezet előkészítése kapcsán -, hogy vagy az alapkezelőkkel, vagy a Pénzügyminisztérium munkatársaival ezeket a kérdéseket már elhárították az ellenőrzések során. Az alapok költségvetési beszámolóit a független könyvvizsgálói jelentés is alátámasztotta.
Kiemeltük és mint pozitívumot emeltük ki a korábbi évekkel szemben, hogy a könyvvizsgálók ezúttal nem korlátozó záradékkal látták el az alapok jelentéseit, hanem azt teljeskörűen auditálták.
Szintén hangot adtunk annak a megállapításunknak is, hogy a kincstári finanszírozási rendszer és az alapok és az alapkezelők kapcsolatáról csak kedvezően lehet szólni, mert rendszeresek voltak közöttük, a Kincstár és az alapok és az alapkezelők között az egyeztetések. A pénzügyi folyamatok megfigyelése folyamatos volt, ennek eredményeként, ha finanszírozási gondok jelentkeztek, ezek időben felmerültek. Egyetérthetünk azzal a megállapítással is, hogy az év végi fizetési nehézségeknek a kincstári finanszírozás rendszeréhez nincsen köze, itt a problémát máshol kell keresnünk, amire majd még kitérek.
Fontosnak tartottuk azt a megállapításunkat is, ami az APEH munkáját illeti. Ismert mindannyiunk előtt, hogy 1999-től az alapok bevételeinek nagy részét az APEH szedi be. Ez a 2000. évben mintegy 1540 milliárd forintot tett ki. Az Állami Számvevőszék a maga jelentésében úgy fogalmaz, hogy a járulékok befizetése, nyilvántartása egyszerűsödött. A bevételek ezáltal áttekinthetőbbé váltak, és így az adóhatóság és a járulékfizetők feladatellátása is könnyebbé vált. Ezek, azt gondolom, fontos megállapítások. Akkor, amikor az APEH-nek ezeket a feladatokat adtuk, annak idején sok kritika érte ezt a döntésünket; az azóta eltelt időszak visszaigazolni látszik döntésünk helyességét.
Ami már nem örvendetes, az a következő számadattal idézhető: a költségvetésnek 151 milliárd forintjába került az az átadott pénz, amellyel az alapok működését különböző jogcímeken támogatni volt kénytelen. Ez egy irtózatos nagy, egyre növekvő összeg, amely nyilvánvalóan az alapok működőképességét nagyban befolyásolja. Ugyanakkor ezt a nagy összeget látva egy kicsit érthetetlen, és erre az Állami Számvevőszék hangsúlyt helyezett, hogy a vagyonból származó bevétel mindössze 10 milliárd forintot tett ki, és ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy az ÁPV Rt., a kincstári vagyonügynökség a vagyonértékesítési kötelezettségének, amit törvény előír, csak részben tett vagy részben tudott eleget tenni.
A még nagyobb gondot a következő számadatok jelzik: a tervezett hiányt kétszeresen meghaladta az a hiány, amelyről most számot kell adnunk. A nyugdíjalapnál ez 17 milliárd, az egészségügyi alapnál pedig 63 milliárd forint lett. A nyugdíjalapnál nyilvánvalóan az évközi és az év végi nyugdíj-kiegészítés hozta ezt a helyzetet, emögött többlet nyugdíjkifizetés is van; az Egészségügyi Alap esetében pedig a gyógyszerkiadások rendkívüli módon történt megemelkedése. Világos számunkra, és mindannyiunknak látni kell: önmagában az, hogy bizonyos alapoknak felső korlátot szabunk, a kérdés rendezését nem fogja elősegíteni.
A hiány rendezése az államháztartási törvény előírásának megfelelő módon történt, hiszen a 86. § (10) bekezdése előírja, hogy a hiányt a központi költségvetés terhére kell elszámolni. Ezt a zárszámadási törvény így is teszi.
Ez a zárszámadási törvény öt másik törvényt is módosít (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amelyből kettőnek hangsúlyt adtunk, kettőről részben ott beszéltünk (Az elnök ismét csenget.) - itt most nem teszem idő hiányában.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)
