DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök úr néhány hónappal ezelőtt, amikor is beharangozta az általa tervezett nyugdíjreformot, akkor hangoztatta, hogy a barátság alapja a pontos elszámolás. Nos, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt miniszter úr, amennyiben önök ilyen elszámolásokkal kívánják megalapozni a nyugdíjasok és a legnagyobb kormánypárt közötti barátságot, akkor én ennek nem látom nagy jövőjét. Ugyanis a törvényjavaslat megdönthetetlen bizonyítékul szolgál annak leplezésére, hogy a kormány milyen játékot is űz a társadalom egészével és ezen belül a nyugdíjas-társadalommal. Hiszen olyan tervezési paraméterekkel sikerült összeállítani a nyugdíjbiztosítás 2000. évi költségvetését, amelyekről pontosan tudni lehetett, hogy sem gazdasági, sem pénzügyi szempontból nem tarthatók.
(21.30)
Erre már az akkori vitában rámutattunk, a törvényjavaslathoz csatolt melléklet 38. oldalán viszont sajnálkozva állapítják meg önök, hogy - idézem - "a kormány - év közben már látható volt, hogy mind a bérnövekedés, mind az árnövekedés ténylegesen megvalósuló mértéke magasabb lesz a tervezettnél - így kiegészítő nyugdíjemelést határoz el".
Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát emlékeztetem önöket a '99. évi jegyzőkönyvekre. Nem év közben derült az ki, jól látható volt az már a törvény elfogadásakor is. Az persze más kérdés, hogy a tényleges nyugdíjemelésről való beszámolás korántsem diadalittas jelentés. Hallottuk, hogy összesen 11,2 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak, de ebből csak 10,8 százalék került a 2001. évi bázisba, mert 0,4 százalékpontnak megfelelő juttatást kamatjuttatásként kaptak a nyugdíjasok. Ezt azért nem kezelném akkora hatalmas sikerként, mint ahogy ezt Szűcs képviselőtársam az előzőekben állította, hiszen ezt nem viszik tovább 2001-ben. Ha figyelemmel vagyunk a nyugdíjasok fogyasztói kosarára és arra, hogy a nyugdíjasok által vásárolt szolgáltatások és termékek árnövekedése jóval magasabb volt, mint a kormányzat által elismert 9,6 százalék... - gondoljunk csak rá, tavaly a gyógyszerár-emelkedések következtében a lakossági tehernövekedés, a tényleges lakossági tehernövekedés közel 20 százalék volt. Ez a központi statisztikai hivatali jelentésekből is megállapítható.
Annak persze örülünk, hogy a Fidesz képviselői lelkes olvasói a Szocialista Párt javaslatainak és programjának. Gondolom, az MSZP honlapját is gyakran tanulmányozzák, mert ott a javaslatok elolvashatók. Nem meglepő, hogy sikerült felfedezni a nyugdíjasokat érintő pozitív üzeneteket, hiszen itt látjuk a törvényjavaslat 21. §-ában, hogy a jövőben a nyugdíjemeléseknél a nyugdíjasok fogyasztóiár-növekedését kell figyelembe venni, amennyiben az meghaladja a fogyasztóiár-növekedés mértékét. Azt gondolom, hogy igazán csak örülhetünk annak, hogy egyszer végre egy javaslatot megfontolnak.
Amiről még viszont szólni szeretnék, az az, hogy legnagyobb megdöbbenésünkre a zárszámadási törvény mintegy mellékes részeként - függetlenül attól, hogy nincs kész koncepciója a kormánynak, és a módosítások hatástanulmányát sem ismerhettük meg részleteiben - súlyos sebeket ejtenek az 1997-ben elfogadott nyugdíjreformon. Nem volt módunkban megismerni azokat a szakmai szempontokat, amelyek alapján a kormány a javaslatát megtette. Úgy gondoljuk, hogy a zárszámadási törvénybe becsempészett és a nyugdíjrendszer egészét érintő javaslatok klasszikus példáját jelentik a lopakodó jogalkotásnak. Figyelmen kívül hagyják az idős kor biztonságának tartópilléreként számon tartott alkotmányossági követelményeket, figyelmen kívül hagyják az érintettek azon jogait, hogy az idős koruk biztonságáról kellő időben és kellő előrelátással gondoskodhassanak. Talán jellemző az, hogy a részletes indoklásban a magánnyugdíjpéntárakra vonatkozó szabályozások szövegterjedelme nem éri el a módosító javaslatok terjedelmének a felét sem. Tehát rendkívül szűkszavú ez az indoklás, és óhatatlanul gyanút keltő, jelesül, hogy a tényleges politikai és pénzügyi szándékok messze túlmutatnak a felszínen.
Kevés az idő, csak néhány dolgot engedjenek meg még. Az a nyugdíjreform, amely 1997-ben elindult, azt tűzte célul, hogy a két nyugdíjrendszer csak átmeneti időszakban él egymás mellett, és a generációváltást követően vegyes rendszer marad, a társadalombiztosítás és a magánnyugdíjból álló vegyes rendszer, pontosan annak érdekében, hogy hosszú távon finanszírozható maradjon a nyugdíjbiztosítás egész rendszere. Úgy látjuk, az, hogy a pályakezdők kötelező magán-nyugdíjpénztári választását feloldják, az idők végezetéig ki fogja tolni a két nyugdíjrendszer egymás mellett élését. Ez senkinek sem jó. Az indoklás az, hogy a kormány visszaadja a pályakezdők számára a választás szabadságát. Ez más olvasatban, a mi számunkra azt jelenti, hogy a magánnyugdíjpénztár választásának kötelezettsége szabadságot von el bárkitől. Úgy látjuk, ez a hivatkozás hamis, figyelmen kívül hagyja a nyugdíjrendszer komplexitását, azt a mindenki által elfogadott alapelvet, hogy az idős kor biztonságát megteremtő alapok tekintetében a törvény nem az egyén elhatározására bízza a döntést, hanem azt kötelezővé teszi, megteremtve ezzel itt is a társadalmi szintű kockázatközösséget.
Azt is gondoljuk vagy legalábbis gyanítjuk, hogy igyekeznek ezzel valamelyest még inkább kivonni pénzt a rendszerből. Ugyanis ha csak arra gondolunk, hogy aki majd ezek után visszalép a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe - hiszen most arról van szó, hogy a pályakezdők számára, de csak a pályakezdők számára újból megnyílik a visszalépés lehetősége -, az a 6 százalék felett fizetett önkéntes kiegészítő megtakarítást is visszaviszi a társadalombiztosításba. Ezt már a társadalombiztosítás nem fizeti ki, többletszolgáltatást sem nyújt érte, ezt a pénzt - mondhatnánk - lenyeli. Nem is utalja vissza a tb a költségvetésnek azt az összeget sem, amit a pénztártagok kieső járadéka után évente megkap, és amit vissza kellene fizetni, ha a pénztártag visszaviszi a társadalombiztosításba a megtakarításait. Így tehát kétszer kapja meg a 6 százalékot a visszalépő tag után, és még a kiegészítő megtakarítás is nála marad. Úgy gondoljuk, hogy ez semmilyen módon nem fogadható el.
Ezért sem tudjuk elfogadni a zárszámadási törvényjavaslatot, túl azon, hogy a zárszámadás és a nyugdíjrendszer alapjainak a megrendítésére irányuló javaslatok összekapcsolása mindenképpen a reform durva szétverését is jelenti. Ebben nem tudunk partnerek lenni, ezt a leghatározottabban elutasítjuk.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
