DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Rendben van. Azt szeretném mondani, hogy visszacsengő gondolatok voltak a felszólalások során a biztonsággal kapcsolatos fogalmak; a kórházak biztonsága, a nyugdíjasok biztonsága, nem sorolom tovább. Nagyon sok képviselőtársam említette ezt. Valóban igaz, hogy az emberi igények közül a biológiai igények, a valahová tartozás igénye, a megbecsülés igénye és az önmegvalósulás igénye mellett a biztonsági igény egyre nagyobb.
Én csak úgy felvetem azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy '89-ben a rendszerváltáskor szerintem nem nyertünk annyi szabadságot, mint amennyi biztonságot vesztettünk; akármire gondolok, nemcsak az életbiztonságra, a létbiztonságra, bármire. Ezt a biztonságot megteremteni nekünk a nyugdíjasok számára, az egészségügy számára és minden más tényező számára a jövőben igen fontos dolog lesz.
(23.00)
Ebben nekünk, ellenzékieknek és a kormánypártiaknak együtt kell dolgozni. Ez volt az egyik, ami visszacsengett: a biztonság.
A másik: a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy nemcsak azok az érvek helytállóak, amelyeket a képviselőtársaim elmondtak, hanem figyeljék meg, hogy a nyugati országokban a beruházások forrása, egyik fő forrása a magánnyugdíjpénztárakban felgyülemlett, összegyűlt megtakarítási összeg. Azt mindenki tudja, nem kell ehhez közgazdásznak lenni, hogy a beruházásoknak és a megtakarításoknak egybe kell esni, magyarul, minél nagyobb a megtakarítás, annál nagyobb a beruházási lehetőség. Minél nagyobb a beruházási lehetőség, annál nagyobb a gazdasági növekedés. Minél nagyobb a gazdasági növekedés, annál nagyobb lehetőségük van a nyugdíjasoknak, az aktívaknak, az inaktívaknak az életszínvonal növekedésére.
Tehát ha a magánnyugdíjpénztárak elősegítik a megtakarítások növekedését - és mondom, nézzék meg a fejlett országokban, hogy ez mit jelent, adatokat 23 órakor már nem mondok -, akkor a magánnyugdíjpénztárakat nem szabad csak úgy megközelíteni, ahogy némely kormánypárti képviselőtársam megközelíti, hanem a gazdasági növekedés egyik fontos forrását is látni kell a magánnyugdíjpénztárakban. Jól tudom, hogy gondok is vannak a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban, de ez egy más lapra tartozó téma. Inkább a pozitívumokat kell látni ennek kapcsán.
A másik, amit szeretnék megemlíteni, szintén a nyugdíjasokra visszatérve: 2000-ben a saját jogú nyugellátások havi átlagos összege 34 200 forint volt. Szomorú, kevés! Ha 34 200 forint volt az átlagnyugdíj összege 2000-ben, akkor ez még inkább azt bizonyítja, hogy bizony az átlagnyugdíjjal rendelkezők mit tudtak csak venni: élelmiszert, gyógyszert, és kifizették a lakásrezsit. Egyre inkább igaz az, amit én már korábban is állítottam, hogy ha ilyen alacsony az átlagnyugdíj, akkor valóban komoly gondok jelentkeznek. Ismétlem önmagam: ha az élelmiszerek ára a KSH szerint több mint 20 százalékkal nőtt, a szolgáltatások ára több mint 15 százalékkal nőtt, akkor valóban nem lehet beszélni az átlagos nyugdíjasoknál reálnyugdíj-emelésről; lehet beszélni a magasabb nyugdíjjal rendelkezőknél, de nem lehet az átlagos nyugdíjasoknál.
A másik, amit szeretnék említeni - azt hiszem, ezt a képviselőtársaim is megtapasztalják a fogadóóráikon -, hogy igen sokan vannak az alacsony nyugdíjból élők, és a méltányossági nyugdíj hiányát kifogásolják. Azt hiszem, hogy erre mindegyikünk igent kell hogy mondjon, aki találkozik a nyugdíjasokkal. 2000-ben, ha jól emlékszem, 600 millió forint áll rendelkezésre méltányossági nyugdíjemelés címén.
Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor én és Kökény képviselőtársam, Nagy Sándor képviselőtársam beadtuk azt a módosító törvényjavaslatot, hogy 2001-ben és 2002-ben állítsák már vissza a méltányossági nyugdíjalapot, pénzügyi alapját, amit nem tartalmaz a 2001. és a 2002. évi költségvetési törvény, akkor a kormánypárti képviselőtársaim ezt leszavazták. Ha valóban ilyen alacsony az átlagos nyugdíj a KSH szerint és önök szerint is, akkor valóban lényeges kérdés, hogy a méltányossági nyugdíjemelés kerüljön be újra a költségvetési források közé. Tudom, hogy ez nem eget rengető kérdés, de jó sok nyugdíjason lehet segíteni, hiszen - ha jól emlékszem - az elmúlt húsz évben ez a rendszer úgy, ahogy működött.
A másik, amit szeretnék megemlíteni: a nyugdíjasoknál nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy effektíve mennyi nyugdíjat kapnak, hanem az egyéb juttatásokat is. Elfeledkezünk valamiről, és ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert buszon, vonaton utazó képviselő vagyok, és néha igénybe veszem a kerékpárt is - nemcsak Lezsák képviselőtársam, hanem én is -, és tapasztalom, hogy nagyon sok 65 éven felüli nyugdíjas utazik buszon, vonaton, vagy megy a családjához kenyeret vásárolni s a többi. Ennek az ingyenes utazásnak nemcsak anyagi értéke van, hanem nagyon fontos családösszetartó erő is, hiszen a gyerekét, az unokáját többször meglátogathatja. Higgyük el, ez a családi biztonság, amiről már szóltam, maga a biztonság egészében nagyon fontos téma ebből a szempontból.
Amit még meg szeretnék említeni, ez már más téma, és örülök, hogy a nyugdíjakról ennyit beszéltünk: van sok olyan pont, amelyben egyetértünk. De amikor költségvetési törvénymódosító javaslatokról szólunk, akkor ne felejtsük el, hogy valamikor ilyenkor késő éjszaka egy-két témában azonos gondolatunk volt.
A másik, amit szeretnék megemlíteni, a természetbeni ellátások támogatása. A természetbeni ellátások támogatásánál a gyógyfürdőellátás társadalombiztosítási támogatására gondolok, amely 2,4 milliárd forint volt a terv szerint, és lett 3,1 milliárd úgy, hogy a százszázalékos támogatást 85 százalékra mérsékelték.
Nagyon szépen kérem a képviselőtársaimat, hogy ha majd a következő költségvetést készítjük, vagy állítjuk össze és vitatkozunk ezen, akkor ennek az összegét emeljük, mert a gyógyszerellátásra ennek igen pozitív hatása van, sokkal olcsóbb ez a gyógyászati eljárás, nincs mellékhatása s a többi. Hajdúszoboszlón élő képviselőként az ott dolgozó kiváló szakorvosok sokat mondják nekem, hogy érdemes lenne a prevencióra vonatkozóan is támogatást adni. Ez szintén a gyógyszerellátást és mást kedvezően befolyásolna.
Amit még megemlítenék - a képviselőtársaim nem szóltak erről -, a társadalombiztosítási alapok vagyonának alakulása. Nemcsak a társadalombiztosításnál, hanem az önkormányzatoknál és másutt is nagy gondot okoz, hogy a vagyoni értékeket tartalmazó kimutatások nem tükrözik a valódiságot, és azok nem áttekinthetők. Ebből a szempontból nagyon fontos lenne a jövőben előrelépni. A vagyonkimutatás tartalma tisztázatlan.
Még egy nagyon lényeges pont, amiről szeretnék szólni: a vagyonkimutatás az adattartalom mellett érdemi információkat nem tartalmaz, és így gyakorlatilag értelmét vesztette. Jó lenne, ha ebből a szempontból a kormány lépne, egy egységes számviteli rendet alakítana ki, és az egységes számviteli renden belül... - mert már megalkottuk a vállalatok számára a szerintem megfelelő számviteli rendet, az államháztartás számára is meg kellene alkotni. Ilyen szempontból fel kellene gyorsítani a munkát.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
