NAGYIVÁNYI ZOLTÁN
NAGYIVÁNYI ZOLTÁN
NAGYIVÁNYI ZOLTÁN, a számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az általam nagyra tisztelt Pancza képviselőtársam nagy bajban lehetett, hogy összeszedje a többségi véleményt, ehhez gondolatolvasónak kellett lennie, mert a kormány részéről egy szó sem hangzott el, csupán a szavazás bizonyította azt az eredményt, amelyet ő most ismertetett.
Mi a magunk részéről rögtön az elején leszögeztük, hogy elfogadhatatlan az előterjesztés, mert ilyenkor, amikor egy zárszámadásról beszélünk, nemcsak a számokat tekintjük át, amelyeket részint a beszámoló, részint az Állami Számvevőszék jelentése tartalmaz, hanem illik áttekinteni azt a tervezési folyamatot, amely alapján az elmúlt évben végezték a tevékenységet, és önmagában a tevékenységet is. Ha ezt a hármat egyszerre összevetjük, akkor nem kell hozzá nagy szakismeret, hogy kiderüljön, rosszul terveztek, nem megfelelően végezték a munkát, és az Állami Számvevőszék beszámolója jelentős részben elmarasztalja ezt a tevékenységet. Kirívó a tervezési és működési hiányosság eredményeként az, hogy a tervezett hiány a valóságban a kétszeresére nőtt, annak ellenére, hogy amikor a jelenlegi kormány 1998-ban átvette az irányítást, az első lépései között államosította a társadalombiztosítást, mondván, hogy rögtön el kell zárni a csapokat. Ezt a hiányt tekintve, úgy nézzük, hogy nem elzárta, hanem még többet nyitott ki az addig csordogálónál.
Nem tudjuk elfogadni, mert ugyanekkor hangsúlyozták, hogy milyen reformok szükségesek ahhoz, hogy megalapozottabban lehessen tervezni, hatékonyabban lehessen a rendelkezésre álló anyagiakat felhasználni, ami részint a költségvetésnek, részint az ellátásban részesülőknek kedvezőbb helyzetet biztosít. Ez sem történt meg, nem akarom sorolni, hogy milyen reformokat ígértek meg, és hogyan nem teljesültek, sőt véleményem szerint a nyugdíjrendszer terén nem előrelépés, hanem visszaigazodás történt.
Azért sem fogadhatjuk el az előterjesztést, mert egyszerűen érthetetlennek tartjuk, hogy a gyógyszerkasszát hogyan kezelik. Ennek az egész tevékenysége teljesen átláthatatlan, megbízhatatlan, és a jövőre tekintve egyszerűen nem mutat igazodási pontot. Lehetetlen helyzetbe kerülne a költségvetés is. Igazából nem lehet tudni a sokszoros jelzés ellenére sem, hogy a hiány év végére milyen összegű lesz. Rossz a betegeknek, mert mindig azzal szembesülnek a változó támogatási összegek alapján, hogy növekvő állami részvétel mellett mégis növekszik a betegekre jutó teher. Rossz az orvosoknak, mert ők sem tudják nyomon követni a támogatás változásaiból, hogy az egyes kezelteknek milyen anyagi teherviselő képességük van, milyen gyógyszereket írjanak fel, és a gyártókról nem is beszélve, mert nekik is úgy kell középtávra tervezni, hogy egyszerűen nem tudják, hogy a következő évben milyen forgalomra számíthatnak. És egy dologról itt még nem is beszéltünk, hogy ezek az elhúzódó alkudozások, pont amiatt, hogy a Közlöny később jelenik meg, sok új, hatékonyabb és kedvezőbb árú gyógyszer bevezetését is lehetetlenné teszik. Tehát ez nemcsak egy költséggazdálkodás, hanem egy szakmai munkának a visszafogása is.
Ezek alapján nem tartottuk elfogadhatónak a beszámolót - rossz tervezés, végrehajtás. És igaz, hogy azt mondtam a bizottsági ülésen, hogy attól a beszámolóban a kétszer kettő még négy, de azért ezt még nem tudjuk elfogadni amiatt, hogy nincs benne számszaki hiba.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
