DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem csodálkozom azon, hogy a többségi vélemény megjelenítője nincs a teremben, hiszen a bizottság szeptember 19-ei ülésén - amelyen kormánypárti képviselőtársaim közül tizenketten igennel szavaztak a 2000. évi zárszámadási törvényjavaslatra, miközben tízen ellenzéki képviselőtársaimmal nemmel, és egy MIÉP-es képviselőtársam tartózkodott - kormánypárti vélemény a zárszámadás kapcsán nem hangzott el. Egyetlen megszólalás történt kormánypárti képviselőtársaim részéről, melyben kísérletet tettek arra, hogy bebizonyítsák a bizottságnak, miszerint nem kétéves költségvetése van a Magyar Köztársaságnak, hanem kétszer egyéves, tehát a 2001. évi költségvetés-módosításnak nem kell maga után vonnia a 2002. évi költségvetés módosítását, még az automatikus teljesülések területén sem.
(11.00)
Ellenzéki képviselőtársaimmal tartalmilag alkalmatlannak találtuk ezt a költségvetési zárszámadási javaslatot, mind a 2000. évre vonatkozóan, mind pedig a 2001. évi költségvetés-módosításra vonatkozóan. A meglehetősen hosszú vitából csak néhány fontosabb mozzanatot szeretnék kiemelni.
Kritika tárgyává tettük a letéti számlák kérdését. Nemcsak azért, mert azt törvénytelennek tartjuk, hanem azért is, mert ebből a letéti számlából 10,6 milliárd, melyet a kormány állítólag az egészségügy megsegítésére kívánt fordítani, mind a mai napig nem ért el sem az egészségügy szereplőihez, sem az egészségügyi ellátás egyetlenegy területére sem.
Vitattuk a kormány politikáját, amely megnyilvánul a költségvetés zárszámadásában is. Azt tudniillik, hogy miközben a GDP növekedése 5,2 százalék és az újraelosztási arány 60-ról 56 százalékra csökkent, gyakorlatilag az állam nem teljesíti azt a jóléti funkcióját, amelyért pedig - szinte azt mondhatnánk - létrehozták. Mindazok a jóléti kiadások, amelyekre az állampolgároknak, az állampolgárok jelentős csoportjainak szükségük lenne, érdemben nemhogy növekedtek, hanem csökkentek a 2000. év során. És ez nem egyetlen év ebben a ciklusban, hanem trend szerint csökkennek a jóléti kiadások, és torzulnak az arányok azoknak a hátrányára, akiknek a költségvetésből való támogatása elemi szükség lenne, így a kis jövedelműek, a sokgyermekes családok, a szegényes körülmények között és a hátrányos térségben élők hátrányára.
Vitatjuk, hogy a kormánynak joga van nem elkölteni a költségvetésben megszabott tételeket. És különösen fájdalmas, hogy a kormány nem költötte el a rendelkezésére álló forrásokat az egészségügy területén, egy olyan szektorban, amelyben minden fillér egy másik forintért kiált. És - a teljesség igénye nélkül - elmondanám, hogy több milliárd forinttal maradtak el beruházások és programtámogatások. Engedjék meg, hogy csak néhány tételt mondjak el ezekből, amelyeket felemlegettünk: így az ágazati célprogramok, a sürgősségi betegellátás fejlesztése, az ápolásfejlesztés, minőségbiztosítás, de még a népegészségügyi programok finanszírozása sem teljesült. Még abban a mértékben sem, amelyre a költségvetés lehetőséget adott volna.
És végül: elképesztőnek tartjuk, hogy a 2001. évi költségvetés módosítása során olyan automatikus teljesülések, amelyeknek a megléte nyilvánvaló lesz 2001-ben, átvezetésre sem kerültek a 2002. évi költségvetési törvénybe.
Ezért azt mondjuk, hogy ebben az eltorzított állapotában a kétéves költségvetés kétszer egyéves költségvetéssé alakult, és a második év, történetesen a 2002. év tervezésében és valószínűleg végrehajtásában is elvesztette a maga komolyságát.
Mindezekért a szocialista és szabad demokrata képviselőtársaimmal együtt a törvényjavaslatot általános vitára sem tartjuk alkalmasnak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
