TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. Valóban megtárgyaltuk a 2000. évi költségvetésről szóló zárszámadást a foglalkoztatási bizottságban, és a vita eredményeként a kormányt támogató képviselők 12 szavazatával szemben az MSZP és az SZDSZ képviselőinek 8 szavazata állt, a bizottság a jelentést tehát általános vitára alkalmasnak találta, bár a vitában a 8 ellenzéki képviselő hangja sokkal világosabban fogalmazódott meg.
Ez itt is, ugyanúgy, ahogy a vitában is, a 2000. év mint sikerév történetéről való beszámolóként szerepelt, holott alapjában véve most nem a gazdasági eredményekről, hanem a pénzügyi elszámolásról, a közpénzek felhasználásáról kellene szót ejteni. De ha már szó esett arról, hogyan is áll ez a növekedés, akkor engedjék meg, hogy a vita alapján mondjak erről néhány mondatot.
Valóban, a 2000. évben a magyar gazdaság fejlődött, és viszonylag gyorsan fejlődött. Ez összhangban volt azzal, hogy a világ ugyancsak növekedett. A növekedésünkről azonban meg kell állapítani - és ezt nem szabad elfelejteni, különösen akkor, amikor a közpénzek felhasználásáról van szó -, hogy olyan helyzet alakult ki, amikor az egy főre eső társadalmi termék előállításában éppenhogy csak elértük a tíz évvel ezelőtti színvonalat, tehát egy roppant nagy visszaesés utáni növekedési folyamatról volt szó, amit a világ általános növekedése is támogatott. Ennek a növekedésnek az eredményeképpen a magyar társadalom jelentős részének életszínvonala messze-messze elmaradt attól, amit már tíz évvel ezelőtt elért, és így egyáltalán nem az elégedettség és a boldogság időszakát éljük meg, hanem legfeljebb azt a reményt, hogy életszínvonal szempontjából is utol tudjuk érni a tíz évvel ezelőtti színvonalat, és előbb-utóbb, ha nem is azonnal, de meg tudjuk haladni a gazdasági növekedésben azt, amit egyszer már elértünk.
Ez egy olyan folyamatnak az eredménye, amelyről azonban tudnunk kell két dolgot: hogy nem 2000-ben és nem is '99-ben kezdődött, hanem az azt megelőző években; a másik dolog pedig, amit tudnunk kell, hogy pillanatnyilag éppen lanyhulóban van.
A világgazdasági növekedés megtorpanása és a belső feszültségek, az infláció viszonylag magas színvonala akadályozzák a további növekedést, és így nagyon össze kell szednünk magunkat annak érdekében, hogy ezt az átlagos növekedésnél gyorsabb növekedési rátát fenn tudjuk tartani.
Rátérve most már a lényegi kérdésre, az elszámolás kérdésére: a 8 képviselő, aki nem fogadta el általános vitára a benyújtott jelentést, úgy érvelt, hogy a társadalom félrevezetésére alkalmas ez a zárszámadás. És itt figyelmeztetjük a jelenlévőket is, mint ahogy a vitában is elhangzott a bizottsági ülésen, hogy ez nem új állítás: akkor, amikor a 2000. évi költségvetés a parlament elé került, akkor az ellenzéki képviselők világosan megfogalmazták, hogy az infláció optimista alultervezése a bevételi és a kiadási oldalakon félrevezető eredménnyel jár, nevezetesen azzal, hogy az adók szintjén sokkal több fog befolyni a központi költségvetésbe, a kiadások reálértéke pedig a tervezettnél lényegesen alacsonyabb lesz.
(11.20)
Ez a félrevezető helyzet jellemzi a 2000. év pénzügyi folyamatait. Jelentős állami bevételek keletkeztek. Ezek felhasználásáról még szót fogok ejteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)
